Már lábjegyzet sem lesz Európa

A távol-keleti és sarkvidéki területek fejlesztése már 2013 óta a 21. századi Oroszország nemzeti prioritása, de a retorika most fordult át politikai vezérelvvé. Putyin bejelentette: a kormánynak egy átfogó, 2036-ig szóló fejlesztési stratégiát kell kidolgoznia. A cél, hogy e területek gazdasági és életszínvonala meghaladja az orosz átlagot, és új integrációs csomópontokká váljanak Eurázsia keleti felében.

A Keleti Szövetségi Körzet (FEFD) GDP-je 10 év alatt 2,5-szeresére nőtt: 4 billió rubelről 11 billióra. A beruházási volumen elérte a 20 billió rubelt. A legnagyobb növekedést Jakutföld (4,5 billió), Amur (4 billió) és Szahalin (2,6 billió) produkálta. Az egy főre jutó beruházás duplája az orosz átlagnak.

Putyin szerint itt többről van szó „egy modern ipari bázis építésénél. A cél egy teljesen új ipari táj kialakítása”. Megemlítette többek közt a Bajim fémbányát Csukcsföldön, az Udokan rézkomplexumot, az amuri gázfeldolgozó és műtrágyagyárak építését, a Zvezda hajógyárat, vagy a nedves kohászatot Habarovszkban, amelyek az orosz keleti (gazdaság)politika zászlóshajói.

2027-től összehangolt adókedvezményekkel (például 0%-os társasági adó) is ösztönzik majd az új beruházásokat.

A transzarktikus szállítási folyosó kiemelt projekt: Szentpétervártól Vlagyivosztokig északon át halad, integrálva a Murmanszk–Arhangelszk–Ob–Jenyiszej–Lena tengelyt. A BAM és Transzszibéria vasutak kapacitását 2032-re 50%-kal növelik, a kikötők átviteli képességét pedig 2030-ra 115 millió tonnával bővítik. Automatizált raktárak, digitális rendszerező konténerlogisztika és önvezető járművek képezik a logisztikai reform gerincét.

Putyin hangsúlyozta, hogy a távol-keleti energiaigény csak nőni fog. Ezért bővül a gázerőművek és szénerőművek köre, de a RoszGidro által vezetett vízerőműprogram is kiemelt, új duzzasztók épülnek. Az energia-infrastruktúra a víz- és árviédelem szempontjából is kulcsfontosságú.

Az orosz ritkaföldfém-készletek jelentős része a Távol-Keleten található. A jól szervezett bányászat és kohászat kulcsa, hogy Oroszország ne szoruljon be a nyugati ellátási láncokba az atomenergia, elektronika és hadiipar területein. 2026-tól nemzeti stratégiai programokat indítanak ezen a területen.

Szahalinban már működik a kísérleti zóna, ahol autonóm technológiákat (pl. drón, AI, robotjármű) tesztelnek. Ezt kiterjesztenék az összes távol-keleti régióra. Legalább 10 innovációs és ipari parkot építenek 2030-ig a régióban.

„A jövő Oroszországát a fiatalok építik, akik már a Távol-Keletet választják” – fogalmazott az orosz elnök, és ehhez érdemes hozzátenni: a múlt homályába vesző nagy betelepítési hullámok óta 2024-ben volt először pozitív a migrációs egyenleg a térségben. A 20–24 éves korosztály 9 éve folyamatosan nettó beáramló, és az utóbbi időben a lakásépítés évente 2 millió négyzetméterrel nőtt.

Ennek számos oka van, például 2%-os kedvezményes jelzáloghitel-program működik a térségben, 165 ezer hitelezett családdal. A harmadik gyermek utáni támogatás itt 1 millió rubel (az orosz átlag 450 ezerrel szemben). Bővítik az elérhetőséget pedagógusok, katonai dolgozók, orvosok számára is.

Csaknem kéttucat városban indultak átfogó építési és modernizációs programok: parkok, közterek, új lakások, iskolák, kórházak. A következő években további 600 projekt indul, és ezekre a célokra évi 100 milliárd rubelt irányoznak elő.

Putyin szerint Oroszország jövője, hogy „magas jövedelmű gazdasággá” váljon. „Ez nem populista szlogen, hanem valódi gazdasági tartalommal bír” – mondta.

A nyugati elemzők 2022 óta sokszor lesajnálóan, pótcselekvésként vagy kényszerű visszavonulásként írtak arról, hogy az orosz gazdasági, politikai közbeszédben Európa központi szerepét a Kelet vette át. Az efféle értekezések szerint az oroszok vágya Nagy Péter óta az európai integráció, és a Kreml újkeletű „ázsianizmusa” egy elvetélt próbálkozás annak ellensúlyozására, hogy Moszkva a háborújával elszigetelte magát a Nyugattól.

Ezek az elemzések azonban figyelmen kívül hagyták az északi és távol-keleti területek fejlesztésére fordított erőfeszítéseket, ezek gazdasági indokoltságát, és a geopolitikai súlyponteltolódást. Oroszország - a kínai partnerség megerősödésével összhangban - egy 2036-ig előretekintő, strukturális modernizációs tervet fogalmazott meg.

És érdemes elgondolkodni azon, hogy mit jelenthet az Európára és tágabban a Nyugatra nézve, ha a föderáció és ázsiai partnerei, Kína és a Pekinghez közeledő India „összeteszik, amijük van”...