Kína megmutatta

Gyakorlatilag a XXI. század vonult föl kedden a Pekingben tartott katonai parádén. Ezt nem csak az ultramodern drónok, UAV-ok és repülőgépek, hanem sok más mellett a nyitóképen szemlélhető lézerfegyverek is demonstrálták. Utóbbiak különösen figyelemre méltóak, hiszen efféle eszközökkel a világ haderői közül viszonylag kevesen rendelkeznek. A konkrét elektro-optikai berendezések szabatos adatai természetesen legfeljebb a hírszerzőügynökségek munkatársai előtt ismertek, de nagy általánosságban az elmondható a „fajtájukról”, hogy pusztítóerejük tekintélyt parancsoló. S nem csak a csekély méretű drónokra, hanem akár a komolyabb repülőgépekre is veszélyt jelentenek.

E kínai berendezésnek amúgy már Oroszország is hasznát látta, lévén Peking bizonyíthatóan jó pár darabot adott át Moszkvának „tesztelésre”.

Az efféle lézerkütyük fejlesztésében kétségtelenül Kína, Izrael, az Egyesült Államok és Törökország jár az élen, de rajtuk kívül is akadnak még páran - persze nem a futottak még, de mégiscsak - a csöppet lemaradt kategóriában. (Az igazsághoz híven le kell írni: az, hogy valaki kifejleszt valami bombasztikus szerkezetet még nem egyenlő azzal, hogy azt nagy tömegben rendszerbe is tudja/képes állítani. Utóbbi ugyanis egy magasabb fokozat, ha tetszik, kategória.)

Amolyan nagy általánosságban elmondható, e fegyverek valódi hatótávolsága jelenleg kettő-öt kilométer között mozog, ellátásukhoz pedig egy „kisebb” erőmű szükséges. Ami érthető, hiszen sokszor óránként annyit fogyasztanak, mint egy csekélyebb háztartás egy teljes héten át.

A lézerrendszerek egyik kényes kérdése az ár és a gyártási bázis megléte, szűkössége vagy hiánya. Ezek az eszközök ugyanis sorozatban (!) nem igazán szerelhetőek össze egy koszos garázsban vagy féltető alatti szélfútta sufniban, hanem csak komoly tisztasági feltételeknek megfelelő csarnokokban. Az sem segíti elterjedésüket, hogy e berendezések önmagukban nem sokat érnek, szükséges melléjük integrálni pár nagy sebességű számítógépet, digitális hálózatot és precíziós radart, amelyek együtt azonnali információt nyújtanak a leküzdeni kívánt tárgy(ak)ról.

Továbbá azt sem tanácsos szem elől téveszteni, más dolog néhány két-három tenyérnyi drónt megzavarni, leégetni az égről - s megint más egy lényegesen nagyobb cirkáló-, ne adj isten ballisztikus rakétát leszedni.

Visszakanyarodva a Pekingben látottakhoz elgondolkodtató lehet, hogy számos NATO tagországnak közösen sincs annyi féle és darabszámú fegyvere, mint amennyi kedden a Tienanmen téren parádézott. S ha azt is belevesszük a képletbe, hogy értelem szerűen nem „mindent” láttunk, akkor egyenesen a hideg is futkoshat a hátunkon. Fölvetődik persze a kérdés, mi célja volt Kínának mindezzel? Az erő demonstrálása kikerülhetetlen tény, akár csak az, hogy az ázsiai nagyhatalommal amúgy sem, de ezek után végképp nem érdemes szórakozni.

E mellett az üzenet arról is szólt, hogy a világ másik fele választhat a béke vagy a háború között olyformán, hogy Peking maga nem fog senkit megtámadni, de kész megoltalmazni a saját és szövetségesei érdekeit.