Németország háborúra készül – de Kína írja a szabályokat

A csúcstechnológiás haditechnika – a rakéták, tankok, drónok és radarok – olyan nyersanyagokra épül, mint a neodímium, diszprózium, volfrám vagy titán. Ezek többségét Kína bányássza, dolgozza fel, és exportálja. Peking jelenleg a világ ritkaföldfém-feldolgozásának több mint felét uralja, néhány stratégiai anyag esetében ez az arány 80% fölé is megy. Ha Kína elzárja a csapot, leállhat a termelés – figyelmeztetnek szakértők.

A német kormány felismerte ugyan a problémát, de konkrét intézkedések helyett inkább az ipari szövetségekre mutogat. Közben az EU „kritikus nyersanyagokról szóló” szabályozása csak célokat fogalmaz meg, de a végrehajtást tagállami szintre tolja – közös stratégiai tartalék sincs, ellentétben az amerikai gyakorlattal. Az Egyesült Államok ugyanis vészhelyzeti készleteket tart fenn, és törvényekkel irányítja a hazai ellátási láncokat.

Vanessa Zobel, a német CDU politikusa szerint ez a helyzet nem fenntartható. A nyersanyagoktól való függőség szerinte közvetlen veszélyt jelent a nemzetbiztonságra. Azt szorgalmazza, hogy Németország aktiválja saját bányászati kapacitásait, engedélyezze a kitermelést, és hozzon létre nemzeti tartalékokat. Mert ahogy ő fogalmaz: „Biztonságpolitikai szempontból ennyire kiszolgáltatottnak lenni: felelőtlenség.”

A konklúzió világos: a fegyverek nemcsak acélból és elektronikából készülnek, hanem politikai akaraterőből és ipari szuverenitásból is. És ha Németország valóban vezető katonai hatalom akar lenni Európában, nem engedheti meg magának, hogy a legfontosabb alkatrészei Kína jóindulatától függjenek.