Külföld
Miért és hogyan vette át a CIA az ellenőrzést Ukrajna felett?
Érdemes képzeletben visszaforgatni az idő kerekét: 2015-öt írtunk, amikor egy ukrán titkosszolgálati tábornok egy kitömött bőröndöt cipelve megérkezett Washingtonba. A koffer tartalma szigorúan titkos orosz katonai adatokat rejtő dokumentumokból állt.
Valerij Kondratyuk egy gesztusnál jóval tovább mutató lépéssel akarta a CIA vezetőit meggyőzni arról, hogy érdemes az általa vezetett szervezettel együttműködni, azért, hogy Ukrajnát Nyugatra „tolják”. A tábornok szokatlan lépését az motiválta, hogy a tengerentúlon addig meglehetősen bizalmatlanul viszonyultak a kijevi hírszerzéshez.
A fenntartások „megtörésére” kellettek a titkos orosz dokumentumok.
Mindezt egy hosszas és részletes elemzésében az ABC News amerikai hírcsatorna ismertette.
Ahhoz, hogy megértsük, mi történik Ukrajnában, fel kell tárnunk az amerikai CIA és a kijevi hírszerző ügynökség hullámzó, ám időnként nagyon is hatékony együttműködését. Rögtön az elején ki kell jelenteni, hogy a két szervezet közös munkája nem mindig esett egybe a washingtoni politikai elképzelésekkel. Talán azt is mondhatnánk, hogy ez a hírszerző tevékenység időnként önálló életet élt. Így van ez mostanság is, amikor a CIA aktivizálódott Ukrajnába, és a jelek azt mutatják, hogy tervei nem mindenben fedik le Donald Trump Ukrajnával kapcsolatos elképzeléseit.
Kondratyuk taktikája bevált, mert az ukrán hírszerző szolgálat az amerikai ügynökség egyik legmegbízhatóbb partnerévé küzdötte fel magát. „A nulláról az egyik legfontosabb partnerünkké váltak, olyan szintre jutottak, mint a britek.” – mondta egy volt amerikai tisztviselő az ABC Newsnak.
Sir Richard Dearlove, a brit MI6 hírszerző ügynökség korábbi vezetője az amerikai tévécsatornának ezt az állítást meg is erősítette, amikor ezt mondta: „Ez példa nélküli.” – mármint az, hogy egy külföldi hírszerző ügynökség olyan mély bizalmi kapcsolatot építsen ki a CIA-val, mint amilyen a briteknek van. „A hozzáférésük rendkívül jelentős volt. Ők voltak az oroszok legjobb barátai hosszú-hosszú éveken át. Olyan dolgokat tudtak, amikről nekünk, őszintén szólva, fogalmunk sem volt” – nyilatkozta a CIA névtelenséget kérő egyik ügynöke az ABC-nek.
Hogyan profitált az Ukrán Hírszerzési Főigazgatóság (HUR) a CIA-val való együttműködésből? Miután 2022-ben orosz csapatok lépték át az ukrán határt, elérkezett a két szervezet „aranykora”.
Ez különösen az ukránok által kiválasztott célpontok pontos meghatározásánál jelentett előnyt a védekező csapatoknak.
Fent utaltunk a két ügynökség közös munkájának kezdetére, de hozzá kell tenni, hogy ennek akkor már megvolt az „ágyazva”. 2014 februárjában a kijevi Majdan téren kitört tüntetések erőszakba torkolltak, a törvényesen megválasztott ukrán elnököt, Viktor Janukovicsot menekülésre kényszerítették, aki Oroszországba szökött.
Az újonnan megalakult Nyugat-barát kormánynak ez lett volna a legkisebb problémája. De szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy az Ukrán Biztonsági Szolgálat (FSZB) vezetőségének összes tagja ugyanezt tette, mindannyian Oroszországba kötöttek ki. Ukrajna számára még ennél is katasztrofálisabb volt a helyzet, mert az FSZB-n belül dolgozó orosz hírszerzők magukkal vitték az ukrán „titkosszolgák” jelentős részének személyes adatait.
A személyi állományban keletkezett „vákuum” lehetőséget adott az amerikai és a brit hírszerzésnek, hogy harcászati kiképzési programot hozzanak létre az FSZB megmaradt állományának.
A partnerséget egy új CIA-főnök kijevi érkezése is lendületbe hozta, aki szoros kapcsolatot alakított ki a már említett Kondratyukkal, és úgy vélte, hogy az ukránok történelmi lehetőséget kínálnak a CIA számára.
Amerikai szempontból az elgondolás logikusnak látszott. Az ukránok információkat osztottak meg az orosz döntéshozatalról, az új orosz fegyverrendszerek titkosított terveiről, az elektronikus hadviselési technológiáról, valamint a harcrendjükről – mondta az ABC Newsnak egy volt amerikai tisztviselő.
Az angolszászok elégedettségét mutatta, hogy ukrán hírszerző tiszteknek lehetőséget adtak, hogy egy meg nem nevezett európai országban terepen való kiképzést kapjanak.
Viszont az ukrán–amerikai hírszerzésnek volt egy komoly akadálya, mégpedig a politika. Az egymást követő amerikai adminisztrációk – Obama, Trump, Biden – visszafogták a CIA-t, mert megtiltották, hogy az ügynökség segítse az ukránokat Oroszország elleni halálos vagy szabotázsműveletek végrehajtásában. A Fehér Ház mindenkori lakója attól félt, hogy az ukránokkal való ilyen típusú együttműködés provokálhatja az oroszokat, ezért csak a közös hírszerzési tevékenységet engedélyezték.
Viszont „légy került a levesbe”, mert Kondratyuk Washington tájékoztatása nélkül az amerikaiak által kiképzett egyik egységet a Krím félszigetre küldte, hogy tönkretegye az egyik orosz helikopterbázist. A küldetés katasztrófába torkollott: az orosz különleges erők meghiúsították a támadást, többen meghaltak.
Vlagyimir Putyin nyíltan megtorlással fenyegetőzött.
Washingtonban tomboltak. Joe Biden akkori alelnök felhívta Petro Porosenko ukrán elnököt, és közölte: Ez még egyszer nem fordulhat elő. Az amerikai bosszú nem váratott magára, mert Washington haragja miatt Kondratyuk elvesztette a HUR vezetői posztját. A CIA-val való partnerség azonban nem szenvedett csorbát.
Amikor 2022-ben a Kreml csapatai átlépték az ukrán határt, az amerikai szigor enyhült, de változatlan maradt az oroszok megölésének tilalma. Putyin nyilvánosan régóta hangoztatja, hogy Ukrajnát a CIA ellenőrzi, és az ország a NATO-erők hídfőállásává válik. Ezt Nyugaton orosz propagandának minősítik. A tények azonban nem egészen ezt mutatják.
Egyre sokasodnak azok a hírek, amelyek arra utalnak, hogy a NATO valahogy mégis belekeveredhet az ukrajnai háborúba.
A fent leírtak rámutatnak egy általános jelenségre: a globális külpolitika mozgatórugói megváltoztak. Korábban a klasszikus külpolitikát az egyes országok külügyminisztériumai intézték, tevékenységükről be kellett számolni az adott állam törvényhozásának. A „háttérmunkát” akkor is a titkosszolgálatok végezték, tették a dolgukat, de közel sem volt olyan befolyásuk a külpolitikára, mint ahogy ezt napjainkban tapasztaljuk.
Bizonyára nem véletlen, hogy több országban is volt titkosszolgálati főnökök töltötték be, vagy most is betöltik a külügyminiszteri posztot. Például Jevgenyij Primakov az orosz külső hírszerzés vezetője volt, majd a ’90-es évek végén ő irányította Moszkva diplomáciáját.
Akkor nézzük meg az amerikai helyzetet. Mike Pompeo 2017 és 2018 között a CIA igazgatója volt, majd azonnal „átnyergelt” a külügyi tárcához. A szomszédos Romániában sem más a helyzet, mert Mihai Razvan Ungureanu hazája külső hírszerzési hálózatát vezette, 2004-től három évig viszont a külügyminisztérium élén állt.
De itt van például Törökország esete is, mert Hakan Fidan 2010-től 13 évig állt hazája titkosszolgálatának élén, most a külügyminiszteri posztot tölti be.
A CIA ukrajnai jelenléte, mint cseppben a tenger, mutatja meg nekünk, hogy a titkosszolgálatok hogyan nyernek teret a nemzetközi diplomáciában.
