Jól is jöhet az orosz gazdaságnak Trump büntetése

2025 februárjában a Moszkvai Értéktőzsde indexe kilenc hónapos csúcson járt, meghaladva a 3370 pontot. Ekkor még sokan reménykedtek benne, hogy Donald Trump új irányt szab az Egyesült Államok külpolitikájának, és a Vlagyimir Putyinnal folytatott tárgyalásai rövid úton elvezetnek az orosz-amerikai kapcsolatok normalizálódásához, majd az ukrajnai rendezéshez. A lelkesedés azonban márciusra alábbhagyott: Trump újabb szankciókat helyezett kilátásba, majd a nyár folyamán 100%-os büntetővámokat helyezett kilátásba az orosz szénhidrogének vevőire.

Mindez egyelőre nem vezetett pánikhoz sem az orosz részvény-, sem a devizapiacon, pedig az ötvenről tíznaposra szűkített ultimátum pénteken lejár. A különféle sajtóhírek, nyilatkozatok és gazdasági adatsorok alapján elmondható, hogy a befektetők egyelőre kivárnak, ugyanakkor az eszközárak stabilitása arra utal, hogy a piac már részben beárazta a kockázatot.

Az idei év első hét hónapjában 5,52 billió rubel folyt be olaj- és gázeladásból, ami 18,5%-kal kevesebb az előző év azonos időszakához mérten. Ha pedig a júliusokat vetjük össze, a mostani 787,3 milliárd rubel 27%-os csökkenést jelent.

A visszaesés két fő oka:

• az Urals hordónkénti ára tartósan a Brent és a WTI alatt mozog (júliusban 60,4 USD/hordó),
• az erős rubel: 2024 júniusában 88 rubel volt egy dollár, 2025 júniusában már csak 78,7 rubel.

Ez 11%-os rubelerősödés, ami ugyanekkora arányban csökkenti a dollárban befolyó olajbevétel rubelben számolt összegét.

Paradox módon Trump szankciós fenyegetése akár még enyhíthet is a Kreml költségvetési gondjain. Ha az USA elnöke lesújt Moszkvára és a piac komolyan végre komolyan veszi a 100%-os vámokat, a rubel nagy valószínűséggel gyengülni fog a dollárral szemben, mondjuk 85–90-es sávba. Ez már jelentősen növelné a rubelben számolt exportbevételt, még akkor is, ha a kivitt olaj mennyisége a szankciók hatására csökken.

Az orosz gazdaság 2022–23-ban már megmutatta, hogy gyorsan tud alkalmazkodni a devizaárfolyam-változásokhoz, s korábban azt is bebizonyította: a szénhidrogének árzuhanását is képes kezelni.

Érdemes szem előtt tartani azt is, hogy a piaci tapasztalatok szerint a nyersanyag-szankciók nemcsak a célország exportárait mozgatják, hanem felfelé hajtjak a globális referenciaárakat. A Finam elemzői szerint a Brent hordónkkénti ára 100–120 dollárig is ugorhatna, ha Trump beváltja a fenyegetést. Az Urals-diszkont, vagyis a Moszkva által a partnereinek biztosított kedvezmény ekkor ideiglenesen nőne, de az abszolút ár nem feltétlenül esne.

Ez rubelben nézve megint csak pozitív hatással lenne a költségvetésre.

India 2022 előtt alig vásárolt orosz olajat. A nyugati szankciók és az európai piac átrendeződése után azonban Oroszország legnagyobb tengeri olajvásárlója lett: 2023-ban napi 1,8 millió hordót importált, ami az összes behozatal 39%-a.

Trump nyomás itt talán elérheti a célját, mivel India gazdasága nem mérhető Kínáéhoz, ugyanakkor nem is exportál annyit az Egyesült Államokba. Szóval egyáltalán nem vehető biztosra, hogy Delhi kész azonnal engedni: diplomáciai szinten már keményen visszautasította Washington fenyegetéseit, emlékeztetve, hogy az USA és az EU maguk is kereskednek Oroszországgal.

Nem mellesleg Modiék azt is nyilvánosságra hozták, hogy a Biden-adminisztráció 2022–24-ben kifejezetten bátorította a vásárlást a globális árak stabilizálása érdekében. Tehát az amerikaiaknak fontosabb volt az infláció, mint Ukrajna.

Peking ugyanakkor jelezte, hogy nem tervez lemondani az orosz olajról. Ez a Kreml számára kulcsfontosságú: Kína nemcsak stabil keresletet jelent, hanem akár még növelheti is a behozatalt.

És itt visszajutunk Indiához, amely megteheti, hogy formálisan csökkenti a közvetlen orosz olajvásárlást, de kerülőutakon keresztül továbbra is megveszi, amire szüksége van. Ebben az esetben például Kína lehet a közvetítő.

A moszkvai tőzsde várható reakciója

Megegyezés hiányában augusztus 11-re a nyersanyagexportőrök részvényei eshetnek. Ugyanakkor a piaci bizonytalanság megszűnése – még ha az a szankciók bevezetésével is járna – visszapattanást is hozhat, ahogy az más geopolitikai sokkok után látható volt.

Ebből a szempontból beszédes, hogy az ultimátum bejelentésére is kedvezően reagált a tőzsde.

A rubelgyengülés pedig nyertesekké teheti nemcsak az olajszektort, hanem az olyan „nem olajos” exportőröket is, mint a műtrágya- vagy színesfémgyártók. Az alternatív energiahordozó-szektor – például a szénkitermelők – szintén profitálhat a kereslet átrendeződéséből.

A szankciók célja az orosz bevételek csökkentése, de a rubelgyengülés és az olajáremelkedés rövid távon ellenkező hatást válthatnak ki.

Trump ultimátuma – akár beváltja, akár nem – rövid távon nem fenyegeti összeomlással az orosz gazdaságot. Sőt, a Kreml jelenlegi legnagyobb költségvetési gondját, az erős rubelt, még orvosolhatja is. Hosszabb távon persze a kereskedelmi kapcsolatok beszűkülése és a volumenvesztés komoly fejtörést okozhat Moszkvának, de a következő fél-egy évben ezek nem fogják megadásra kényszeríteni Vlagyimir Putyint.

És a közvetett jelek arra utalnak, hogy az oroszok szerint épp ennyi időre van még szükségük Ukrajnában a céljaik eléréséhez.