Külföld

Amikor romokért ölik egymást a népek

Fantasztikus és regényes, szó szerint az erdővel benőtt hely a Kambodzsa és Thaiföld által egyaránt saját magának követelt Preah Vihear-templom. A két állam határán fekvő szentély olyan - ha szabad efféle profán jelzőt használni - mint valami állatorvosi ló, azaz bárhonnét is tekintjük, mindig lehet rajta valamiért vitatkozni.

Amikor romokért ölik egymást a népek
Ahogy az indák az ősi romokat, úgy szövik át az ellenségeskedés fonalai a két állam viszonyát. A kijárat pedig egyre jobban eltömődik...
Fotó: AFP/Hermis/LeroyFrancis

Sokat szerepel újabban a hírekben Kambodzsa és Thaiföld. Akét állam mostanság épp fegyveres leszámolásra készül - mármint a másikkal. A vita oka alapvetően a francia gyarmati örökségben, azaz a határok bizonytalan meghúzásában keresendő. No meg persze Erisz almája is ott figyel a tételek között, mely ezúttal egy ősi szentély, egészen pontosan egy nem épp csekély területű szakrális komplexum birtoklásának formájában, jelenik meg a külvilág szemében.

A szóban forgó Preah Vihear-templomot ugyanis mind Bangkok, mind Phnom Penh magának követeli. Az egyre jobban elmérgesedő konfliktus megértéséhez tudni kell, hogy 1962-ben a Nemzetközi Bíróság egyszer már úgy döntött, a hajdan magára hagyott s mára java részt erdővel benőtt, jelenleg is a világörökség részévé nyilvánított létesítmény Kambodzsához tartozik. A történet amúgy itt meg is állhatott volna, csak apró szépséghobaként jelentkezett, hogy a szóban forgó térséget akkortájt kizárólag Thaiföldön át lehetett viszonyalg könnyű szerrel elérni. Ez pedig nem igazán bizonyult üdvös ténynek az egyre jobban elfajuló vita szempontjából.

A behatolási irány mára ugyan Kambodzsa javára módosult, de ettől még nem jutottak közelebb a megoldáshoz a felek.

A Preah Vihear valójában egy ősi hindu templom, amelyet a Khmer Birodalom emltetett a IX-XII. században. A hely vallási fontosságát jól jelzi, hogy az egymást követő uralkodók mindig kiemelt figyelmet és rengeteg anyagi erőforrást fordítottak a csinosítására. Mindennek köszönhető, hogy a területen számos építészeti stílus keveredik, s a hangulatot csak fokozza a természet térhódítása.

Életigenlés a dzsungel közepén - egymás gyilkolása helyett mennyivel jobb lenne ezzel foglalkozni...
Életigenlés a dzsungel közepén - egymás gyilkolása helyett mennyivel jobb lenne ezzel foglalkozni...
Fotó: AFP/Hermis/Body Philippe

A szakrális komplexum mérete vetekszik a Szent Péter bazilikával és az utóbbi előtt húzódó térrel, hiszen majd' nyolcszáz méter hosszan nyúlik el egy észak-déli tengely mentén. Egy széles és buja síkságra néz, amelytől a nemzetközileg jóváhagyott határ választja el. Kivitele szerint egy töltésen futó útból és lépcsők és épületek sorozatából áll, amelyek a dombon felfelé vezetnek a fő szentély irányába. Utóbbi a déli végén, egy szikla tetején magasodik.

Egykoron két könyvtár is tartozott hozzá, de ezek is rommá váltak az idők folyamán.

A templom története rendkívül kalandos, amit nem csak építészetileg, hanem régészetileg is színesít, hogy a hinduizmus hanyatlását követően a pontot a buddhisták vették át. S bár a szabatos helyét a lakosok soha nem feledték el, de fontossága elenyészésével párhuzamosan a karbantartásra is mind kevesebb erő és pénz jutott, így a természet visszavette a térséget.

Fontos megjegyezni, Thaiföld bár fogcsikorgatva ugyan, de beleegyezet az átadásába, hivatalosan soha nem simerte el, hogy Preah Vihear a riválisához tartozik.

Kapcsolódó írásaink