Kész átverés show – a brit sajtó így vezeti félre saját olvasótáborát

Néhány nappal ezelőtt a BBC, a brit közszolgálati csatorna élőben közvetítette a londoni punkduó, a Bob Vylan fellépését a Glastonbury Fesztiválon. A színpadon palesztin zászlót helyeztek el, a közönség pedig „Halál az IDF-re” (Israel Defense Forces – Izraeli Védelmi Erők) és „Szabad Palesztinát” skandált.

Mint a brit közszolgálati tévécsatorna adásából kiderült, ez sikerült, mert a közönség nagyon is vevő volt az Izrael-ellenes jelszavakra. Ami a Kneecapot illeti: a társaság rendszeresen palesztinbarát és Izrael-ellenes üzeneteket közvetít közönségének – e tekintetben most sem okozott meglepetést. A BBC ezt már nem adta le élőben, de az eseményről készült videófelvételt elérhetővé tette internetes oldalán.

Mindezeket követően természetes, hogy a popzene rajongóinak tábora két részre szakadt: az egyik a zenészeket védte, a másik pedig támadta őket.
De miért kellett ezt a témát egyáltalán felhozni? Az eset ugyanis rávilágít arra a brit Janus-arcú politikára, amelyet Nagy-Britannia követ az izraeli–palesztin konfliktusban – lásd a felemás tévéközvetítést.

Londonnak évtizedekre visszamenőleg jó kapcsolatai vannak Izraellel. Gondoljunk csak arra, hogy 1956-ban izraeli, brit és francia csapatok támadást intéztek Egyiptom ellen. London politikája mostanra azonban sokkal árnyaltabbá vált ebben a kérdésben, elsősorban a szigetországba betelepedett több millió muszlim hívő miatt. Gondoljunk csak bele, hogy az iszlám hitű, pakisztáni származású Sadiq Khant egymás után háromszor választották meg London főpolgármesterévé. Egyes számítások szerint London lakóinak 72 százaléka migránshátterű.

Bár sok elemző a brit diplomáciát inkább Izrael-barátnak, mint arab szimpatizánsnak tartja, a fent vázolt okok és gazdasági érdekek miatt ez utóbbit nyíltan mostanság a Downing Street 10 lakói közül senki nem vállalta fel. Ha csak erről lenne szó, talán nem is érne meg egy cikket írni erről a témáról.

Nézzük meg, hogyan dolgozik ezzel kapcsolatban a brit „független” sajtó. A hírhedten baloldali The Guardian napilap rendszeresen közöl Izraelt kritizáló cikkeket. „Marwan al-Sultan, a neves kardiológus és az indonéz kórház igazgatója a hetvenedik egészségügyi dolgozó, akit izraeli támadások öltek meg Gázában az elmúlt 50 napban” – írja a napilap. Keressünk egy másik idézetet a lapból: „Izrael a palesztin civilek – köztük gyermekek – elleni támadásokra kiképzett katonai kutyákat szerzett be. Egy ilyen, szájkosár nélküli kutyával támadtak rá a ciszjordániai Balata menekülttáborban Amani Hashash családjára.”

Szóval a The Guardian ebből a szemszögből közelíti meg ezt a konfliktust. A Declassified UK oknyomozó hírportál kiderítette, hogy idén februárban a brit média vezető orgánumainak magas beosztású tagjai, köztük a The Guardian főszerkesztője, Katharine Viner, Londonban találkoztak Aviv Kohavi izraeli tábornokkal.

Tegyük is fel rögtön a kérdést: mi dolga lehetett Vinernek Kohavival, amikor az általa főszerkesztett lap egyetlen lehetőséget sem hagyott ki, hogy kritizálja Izraelt? A kérdésre Elad Man izraeli ügyvéd adta meg a választ, aki hazájának a tájékoztatási szabadságról szóló törvényére hivatkozva megszerezte – és a Declassified UK-nek meg is mutatta – azt a tervet, hogy Kohavi miért tett egy kis brit kiruccanást.

Eszerint a tábornok utazását kifejezetten azért szervezték, hogy kihasználják a nyugati országok Izraelhez való hozzáállásában észlelt fordulatot a 2023. október 7-i események után – ekkor a Hamász terrorszervezet tört be Izraelbe, több mint 1200 embert megölt, és sok civilt elrabolt.

Azt nem tudni, hogy a titkos megbeszéléseken mire jutottak. Az nem lett volna baj, ha a The Guardian saját maga döntött volna úgy, hogy a jövőben kiegyensúlyozottabban kezeli a közel-keleti konfliktust. Az viszont elgondolkodtató, hogy egy olyan ország sajtójáról beszélünk, amely folyamatosan felesküszik a sajtószabadságra, majd pedig enged a kísértésnek, és hagyja, hogy a szerkesztőség életébe kívülről beavatkozzanak. Sőt, elébe is megy az eseményeknek.