Külföld
Sufnituning megoldások a sikeres túlélésért
Miként lesz Mad Max jármű egy szofisztikált harckocsiból
Nem egyszerű a hadiipar „élete”. Vegyünk például egy, a Magyar Honvédség által is rendszeresített Leopard 2A7HU tankot. Az ecélszörny elkészítése példányonként nagyjából 6,5 milliárd forintba fáj, s mivel egy kevés belőle, rendeltünk mindjárt úgy negyven-akárhány darabot.
A gyártó amúgy viszonylag sokat molyol, mire összerak egy efféle, 67,5 tonnás szörnyeteget. Túl azon, hogy az acél előállításához nem kevés energiát kell kanalizálni a kohóba, nem árt némi oxigéndús ócskavas sem. Szükségeltetik ezen túl egy böszme fedett üzemcsarnok seregnyi hozzáértő szakmunkással, hatalmas öntőformákkal, présekkel, kovácsolószerszámokkal, hegyomlás méretű esztergákkal, gyalu és mindenféle egyéb furmányos gépekkel. Ezen túl jó ha akad a gyár területén öltöző, fürdő, büfé és étkezde - hogy más szempontokat hiretelen ne is említsünk.
A tervezési szekció a sok tucatnyi magasan képzett mérnökkel pedig ugye alapkövetelmény.
Miközben az egyik csoport a tank nyers teknőjével vesződik, a másikban valamiképp motort kell gyártani. Lehetőleg olyat, ami bírja a hideget-meleget, port és piszkot. Aztán elkél a lánctalp is, továbbá muszáj görgőt készíteni, lévén e nélkül az előbbi egy ütet taplót sem ér. Más vállalkozók közben a rádiókért, az optikai és elektronikai célzó- és egyéb eszközökért felelnek, megint mások pedig a lőszert teremtik elő. Utóbbiak nem csak a vegyipart (lőpor) hanem a digitális világot is megszólítják, hiszen ma már az okoslőszer is épp annyira alapkövetelmény, mint a katona fejére a rohamsisak vagy az iskolában az okostábla.
A tanknak kell álcázófesték - ez sem terem magától, illetve ha végre valahára minden (itt föl sem említett elem) egy helyre került, össze is kell szakszerűen szerelni. Mindezzel párhuzamosan fut a személyzet kiképzése - ami ugye szintén vállalhatatlanul drága és időt rabló foglalkozás. (arról nem is beszélve, hogy az embereket szerető család várja haza, míg a tankokat maximum a raktáros.)
A jelenleg is zajló orosz-ukrán háború szomorúan példázza, hogy a fenti erőfeszítések pillanatok alatt annulálhatóak. Azaz megjelenik a színen egy „zavarhatatlan” és nagyjából ötszáz dollárba kerülő száloptikás orosz drón, és minden korábbi erőfeszítésünket elküldi a pokolba - s persze tízből nyolcszor sajnos a személyzettel együtt.
Ilyenkor jönnek azok a Mad Max megoldások, melyket a tévénéző és internetfogyasztó közönség láthat itt-ott - és persze mindkét fél részéről. A járművekre így-úgy odaheftelt rácsok, koszlott tyúkhálók, sebtében rögzített-fölaggatot farönkök, alkalmi szerepkört betöltő páncéllamezek nem a helyi szláv folklór, hanem a túlélés biztosítása végett kerülnek oda, ahová. A legfontosabb részeket olykor duplán igyekeznek oltalmazni a kezelők, így a fentiek bármiféle kombinációja is szóba jöhet.
Az, hogy mindez mennyire hatékony, már más lapra tartozik. Ám ha íz első csapást valahogy sikerült túlélni, akkor (talán) még lesz idő kiugrani a teknőből és elfutni messzire, mielőtt az egész cucc fölrobban...
