Külföld

Szíria kibékülhet Izraellel – így lehetnek az ellenségekből barátok

Éppen a korábbi „iráni kapcsolat” miatt kezdett el az új damaszkuszi rezsim Izrael felé fordulni.

Miközben zajlik Irán és Izrael, valamint az Egyesült Államok közötti „adok-kapok” fegyveres konfliktus, az elemzők többsége megfeledkezett ennek a háborúnak egy nagyon fontos eleméről. Hosszú évtizedek szembenállása és több háború után Izrael és Szíria – közel-keleti időméréshez képest – gyorsan elkezdett közeledni egymáshoz. Ez olyan folyamatokat indíthat el a térségben, amelyek felülírhatják az eddig bebetonozott geopolitikai szembenállásokat.

Szíria kibékülhet Izraellel – így lehetnek az ellenségekből barátok
Biztonsági járőrözés Damaszkuszban. Szíria közeledése Izraelhez kiélezte Damaszkusz és Teherán kapcsolatát
Fotó: AFP/SANA

Az izraeli és amerikai gépek Iránt támadva simán, minden gond nélkül átrepültek Szíria légterén. Mindez annak ellenére történt, hogy Izrael és Szíria között nincs diplomáciai kapcsolat, sőt a két állam hivatalosan háborúban áll egymással. Arról már nem is beszélve, hogy Izrael csapatokat állomásoztat a korábban Szíriához tartozó Golán-fennsík egy részén.

Akkor mégis hogyan történhetett meg, hogy az eddig Szíria által mumusnak kikiáltott Amerika és az „ősellenség” Izrael harci repülőgépei „sétagaloppban” repkedtek a szíriai légtérben, sőt a levegőben még utántöltési manővereket is végrehajtottak?

A kérdésre a válasz nagyon egyszerű: az Ahmed al-Sharaa vezette ideiglenes kormány engedélyezte az átrepüléseket.

De miért tette mindezt az új szíriai kabinet? Az új adminisztráció csendben, a színfalak mögött együttműködik Izraellel.

Mindez eddig elképzelhetetlen geopolitikai változást jelent a térségben. Már csak azért is, mert az izraeli és amerikai gépek Szíria feletti átrepüléséről már a hadművelet előtt megállapodtak a felek. Ez nemcsak taktikai lépés volt, hanem egy hosszú távra tervezett politikai irányváltás alapjainak a lerakása.

A tavaly decemberben Moszkvába menekült Bassár el-Aszad az Egyesült Államokkal való jó kapcsolatok és az Izraellel történő békülékenyebb hangnem helyett Oroszországra tett.

Egy légi- és egy tengeri támaszpont működtetését is engedélyezte a Kremlnek.

Ez azonban még nem minden, mert Aszad jó kapcsolatokat épített ki Iránnal is. Így Oroszország nyerő pozícióba került a régióban, mivel neki is kiváló viszonya van a perzsa állammal.

Éppen a korábbi „iráni kapcsolat” miatt kezdett el az új damaszkuszi rezsim Izrael felé fordulni. A 2024 végén megbukott Aszad-rezsim Irán szoros szövetségese volt: támogatást kapott a teheráni Forradalmi Gárdától, a Hezbollah terrorszervezettől, és pénzügyi segélyben is részesült.

Ez a lépés komoly átrendeződést jelez a térségben, amelynek kimenetelét még nehéz lenne megjósolni. Ahmed al-Sharaa többé-kevésbé nyíltan ki is mondta:

Szíria szuverenitását sem az idegen befolyási kísérletek, sem pedig a síita milíciák nem szolgálják.

A szíriai elnök a „síita” kifejezés megemlítésével valószínűleg a lényegre tapintott. Az Aszad-rezsim szinte minden vezető beosztású tagja az alavita vallást – az Iránban államvallásként funkcionáló síita muszlim hit egyik leágazása – követte. Ez sok mindent megmagyaráz egy olyan térségben, ahol gyakran komoly felekezeti konfliktusok vannak.

Szíriában a lakosság nyolcvan százaléka szunnita muszlim hitű. Láttuk Irakban, hogy a síita és szunnita közösség milyen véres akciókat követett el egymás ellen, miután az amerikai csapatok bevonultak az országba.

Tehát az új szíriai kormány a fent leírtak alapján joggal aggódik Irán hosszú távú tervei – például az erősödő síita befolyás, gazdasági gyarmatosítás, katonai bázisok létrehozása – miatt. Mindezért taktikai előnyként tekint az izraeli–amerikai támadásokra, mivel azok gyengítik Irán térségbeli mozgásterét.

A Szíria feletti légifolyosó megnyitása az izraeli és amerikai harci gépek előtt, egy gesztus volt Damaszkusz részéről, amely azt célozta, hogy enyhítsék az országra nehezedő nyugati szankciós nyomást, több humanitárius segítséget remélve, valamint a katonai és hírszerzési együttműködés megalapozása érdekében.

Mindehhez Damaszkusz részéről más, a Nyugat felé történő közeledés jeleként, barátinak mondható intézkedések is történtek.

Például nem engedte vissza az országba a síita Hezbollah terrorszervezetet és az iráni milíciákat.

Teherán válaszul felfüggesztette minden pénzügyi és katonai támogatását Szíriának. A Damaszkuszba akkreditált iráni nagykövetet visszahívták, az iráni médiumok „cionista kollaboránsoknak” nevezték az új vezetés tagjait. A szíriai–iráni kapcsolatok gyakorlatilag összeomlottak.

A másik oldalon ezzel szemben a szíriai–izraeli viszony új szintre lépett, annak ellenére, hogy a két ország között nincs diplomáciai kapcsolat.

Az izraeli hírszerzés segíti a damaszkuszi kormányt a maradék iráni milíciák kiszorításában, és az arab ország még védelmet és technikai támogatást is kap.

A későbbiek során ez sok mindent jelenthet: több arab és muszlim ország számára megnyithatja a lehetőséget az Izraellel való kapcsolatok javítása előtt.

Kapcsolódó írásaink