Szertefoszlott Irán legyőzhetetlenségének mítosza

A legyőzhetetlenség képe június 13-án órák leforgása alatt szertefoszlott, amikor Izrael meglepetésszerű, példátlan támadást indított Irán mélyén, megrendítve Teherán biztonságérzetét és lerombolva gondosan ápolt erőauráját.

A csapások magas rangú katonai vezetőket és Irán legkiemelkedőbb nukleáris tudósainak egy részét ölték meg, köztük néhányan otthon aludtak családjukkal. Az áldozatok száma jelentős volt, 627-en haltak meg, köztük legalább 49 nő és 13 gyermek Hosszein Kermanpour, az Egészségügyi Minisztérium információs központjának vezetője szerint.

Az Egyesült Államok vasárnap csatlakozott Izraelhez: az amerikai bombázók három nukleáris létesítményt támadtak, mielőtt másnap Donald Trump amerikai elnök tűzszünetet hirdetett Izrael és Irán között, emlékeztet a CNN.

Sokan Iránban és külföldön is attól tartanak, hogy az ország vezetése – amelynek büszkesége és védekezése sérült – fokozhatja hatalmát otthon, miközben sokkal szigorúbb álláspontot képvisel mind a bel-, mind a külpolitikában.

Izrael és az Egyesült Államok a rezsimváltást tűzte ki célul Irán elleni támadásai lehetséges következményeként, abban reménykedve, hogy egy velük szemben barátságosabb állam jön létre. Ennek elmulasztása arra késztette a rezsimet, hogy győzelmet hirdessen.

Irán vezetése ellenállóképességről tett tanúbizonyságot, pótolta az elvesztetteket, és keményen lépett fel azokkal szemben, akiket Izrael támadásának bűnrészeseinek tart.

A jelek egy sokkal paranoiásabb rezsimre is utalnak, amely valószínűleg szorosabb ököllel fog uralkodni otthon, félve az ellenségeivel való együttműködéstől.

Hamenei, a Közel-Kelet leghosszabb ideje hivatalban lévő vezetője több mint 35 éve vasököllel uralkodik, és legalább 2005 óta elfojtja a tüntetéseket.

Irán legfelsőbb hatóságaként az ország bel- és külpolitikájának nagy részét ő befolyásolja, ha nem is alakítja.

Egyes szakértők szerint az Izraellel való konfliktus utáni nemzeti egység kialakulása ellenére valószínűleg frusztráció tapasztalható Hamenei iránt.

„Túl óvatos volt, amikor merésznek kellett volna lennie, és túl merész, amikor óvatosnak kellett volna lennie” – mondta Ali Vaez, a Nemzetközi Válságcsoport Irán Projektjének igazgatója, hozzátéve, hogy a hitszónokot valószínűleg úgy tekintik, mint aki lerombolta Irán elrettentő erejét, és „sebezhetővé tette az országot”.

„Sok hibát rá és a döntéshozatalára kennek – a tárgyalóasztalnál mutatott rugalmatlanságára, a sokkal erősebb hagyományos katonai hatalmakkal szembeni dacolására” – mondta Vaez a CNN-nek. Amikor leülepszik a por, kérdések merülhetnek fel a betegeskedő vezetővel és az évek során hozott döntéseivel kapcsolatban – tette hozzá.

Vaez szerint kérdések merülhetnek fel a Legfelsőbb Vezető hosszú távú szerepével és fontosságával kapcsolatban is.

„Az iráni Forradalmi Gárda és a katonai erők részéről erős vágy mutatkozik arra, hogy megduplázzák erőiket és sokkal szilárdabb pozíciót vegyenek fel, tovább militarizálva a belső szférát, és végül akár a nukleáris fegyverek használatát is a végső elrettentés eszközeként alkalmazva” – mondta Vaez.

Az Izraelnek a kormányba való beszivárgásával kapcsolatos paranoia valószínűleg „tisztogatáshoz” vezet a rendszer legfelső szintjén, ami a keményvonalasok győzelméhez vezethet – tette hozzá.

A reformista Pezeskian és mérsékelt táborának sorsa továbbra sem tisztázott. Míg a legfőbb vezető bujkált, Pezeskian volt az, aki beszélt az irániakkal, nyilvános nyilatkozatokat tett, sőt, részt vett egy háborúellenes tüntetésen Teheránban.

A reformisták ennek ellenére sem menekülnek a közvélemény haragja elől. Egy 42 éves iráni nő megkérdőjelezte a jelenlegi rezsim életképességét. „Mocsárba taszítottak minket” – mondta a CNN-nek. „Ez a reformisták felügyelete alatt történt.”

Szakértők szerint a rezsim legyőzhetetlenségébe vetett hitnek a megtörése megváltoztatja Iránt, de hogy ez a változás hogyan fog lezajlani, az bizonytalan, és attól függ, hogyan reagál az iráni vezetés, illetve a külföldi hatalmak a 12 napos konfliktusra.

Az iráni nép számára megszűnt az az érzés, hogy legalább az ország határain belül biztonságban van.

„Az Iszlám Köztársaságnak egyetlen szerződése volt a társadalommal, megfosztotta őket minden szabadságjoguktól… cserébe a biztonság biztosításáért” – mondta Vaez. „Most ez a kép szertefoszlott az iráni nép szemében.”