Külföld
Repedések a Vaskupolán
A Vaskupola fönntartása drága hobbi. Egy-egy „bele való” Tamir rakéta pontos ára ugyan nem ismert, de az iparági szakértők úgy vélik, maga Izrael, mint házon belüli gyártó példányonként olyan harmincöt-negyven ezer dollár (12,3 és 14,1 millió forint) körül fizethet érte. A karcsú szerkezet persze magában csak egy darab hideg és haszontalan vas, amivel akkor sem menne egyetlen hadsereg sem sokra, ha kapna belőle puszira' hat raklappal. Lévén a Vaskupola egy igen bonyolult védelmi rendszer, radarok, kilövőállások és kommunikációs eszközök, no meg a komplexumot kezelő, magasan képzett katonák összessége, melyek együttesen adják meg a teljes konglomerátum elrettentő értékét.
Az utóbbi időben pedig nem kímélték a kilövőállásokat.
Egy Vaskupola üteg ára amúgy valahol ötven millió dollár körül hullámzott a gázai háború kitörése előtt - ez pedig testvérek között is 17,5 milliárd forint. Ma pedig már bizonnyal többet kellene lecsengetni érte az asztalra.
Persze Tel Avivnak akad másféle elhárítóeszköze is a raktárban és a harcmezőn. Itt van például a 2005 óta Rafael és IMI hadiipari nagyvállalatok által készített, teherautókról indítható rövid távú Spyder rakétarendszert, melynek akadnak levegő-levegő és föld-levegő kivitelei is. Ezek sem éppen olcsó „bazáráruk”. Ezen állítás igazolására talán elegendő megemlíteni, hogy a Prága által beszerzett csaknem félszáz darab levegő-levegő rakétát százhúsz millió millió dollárért adta a zsidó állam.
Ez ugye magyar viszonylatban negyvenkét milliárd forint - ami egyben íziben be is mutatja, miért iszonyatosan drága „hobbi” a háború. Hiszen legyünk őszinték, ennyi rakétát néha egy, legfeljebb két nap alatt elhasználnak a Közel-Keleten - s ha ne adj Isten mégis beütnek a határba az oroszok, akkor a cseh főváros légterében.
Borítékolhatóan akad a cseheknek más is - de mondjuk hat-nyolc nap múlva hogyan, merre tovább?
E számok egyébként mutatják azt is, mily csekélység az - a hétköznapi ember számára bizonnyal fantasztikus összegnek tűnő, de erősen megkésve fölkínált - százötven milliárd euró, amit korunkban Brüsszel a tagállamoknak kínálgat.
Nem túlragozva a dolgot, a Földközi-tenger partjára visszatérve még annyit mindenképpen le kell írni, Izraelnek akad bőven idegen, részben amerikai eredetű légvédelmi képessége is. Ez az Arrow, melyet kimondottan a ballisztikus eszközök ellen lehet bevetni. Mivel azonban Irán „mintha nem lenne holnap” durrogtatja ezeket a berendezéseket a zsidó államra, annak raktárai is elkezdtek vészesen ürülni.
Márpedig ami igaz a Tamírra, az áll erre is: utóbbi sem filléres mutatvány. Ráadásul csöppet méretesebb, így vastagabb pénztárcát kíván. Egy üteg 2004-ben került három-négy millió dollárba, ma meg ennek a sokszorosát fizetik érte „büszke” tulajdonosaik. Ellenvetésként azt szokták fölhozni, a célba vett ballisztikus rémálom sem két cent, így megéri elhasználni rá - mármint ha eltrafálják.
Különben az egész nem több az izraeli adófizetőknek, mint szép színes tűzijáték az égen - a pénzükért.
Szomorú adalék, hogy az Arrow raktár sem valami mesebeli szegény asszony köcsögje, ami sosem ürül ki. Most (ha a hír igaz) éppen azon megy az aggódás Izraelben, hogy lassan de biztosan elégtek odafönt a készletek.
Tehát valakinek szállítania kell, s ez nem lesz más, mint az Egyesült Államok.
