Csak lesz végre egy csepp esze Kijevnek

Egy óvodás is tudja, hogy könnyen a visszájára fordulhat a nagy hanggal történő üzengetés. Lévén az „elveszem a játékodat, ha megeszed a pudingomat – én meg majd jól föllöklek, ha nem adod az édességet” jellegű, verbális adok-kapok, illetve az ennek nyomán létrejött „helyzet” már gyermekkorban is „mindenképpen” lezárás után kiállt.

Az efféle konstellációkban – ha nincs a közelben valami értelmes, belátó felnőtt – valaki „gyárilag” alulmarad – néha az erőszaktevő, olykor meg a védekező. A tanulás része pedig az, hogy az emberpalánta elsajátítja, nem kell minden életpillanatban ígérgetni, s gyakorta bölcsebb csöndben maradni, ha pedig szorul a kapca, egy tanultabbhoz segítségért folyamodni.

A közelmúlt kijevi történéseit elnézve az ember könnyen arra a nézőpontra juthat, hogy ott pár döntéshozónak nagyon messzire gurult a gyógyszerespirulája – vagy másként kifejezve elmaradt a fentebb említett óvodai edukációja. Azzal ugyanis, hogy „megígérték”, május 9-én, a győzelem napján majd „jól odavernek” Moszkvának, egy olyan spirálba hajszolták magukat, amelyből nem igazán lehet kijönni – szó szerint – épségben.

Az oroszok persze nem hagyták magukat, s közölték, elképzelhetetlenül pusztító választ adnak, ha valaki megzavarja a számukra legszentebb ünnepet. Azt, hogy ez konkrétan mit is takar, csak csekély mértékben részletezték, ám mivel egy több ezer nukleáris bombával bíró atomhatalomról van szó, könnyen elképzelhető akár a legsúlyosabb reakció is.

Moszkva amúgy méltó módon készül megünnepelni a fasizmus legyőzésének 80. évfordulóját. Ha igaz, ismét láthat majd a tömeg másfél tucat nyugati zsákmányt, továbbá kiállításokban sem lesz hiány. E mellett a parádén – állítólag – felidéznek egy ikonikus jelenetet az 1945-ös felvonulásról.

Visszakanyarodva az ukránokra, ez az ígéret azért is életveszélyes rájuk nézve, mert ugye a tribünön nemcsak Vlagyimir Putyin, hanem egy halom ország állam- és kormányfője is ott lesz majd. Hogy hirtelen mást ne mondjunk, Szerbiából Aleksandar Vučić és Szlovákiából Robert Fico – utóbbi egy EU-s tagállam vezetője. Képzeljük el, amint az egybesereglett politikusoknak hirtelen ukrán dróneső vagy törmelék hullik az égből a nyakukba, ne adj Isten, robbantásos merénylettel kell szembesülniük.

Józan ésszel tekintve a helyzetet, belátható, hogy botorság volt olyat ígérni, ami ugyan betartható, de mégsem tanácsos meglépni. Erre a helyzetre amúgy a hírek alapján diplomáciai csatornákon maguk az amerikaiak is figyelmeztették az ukránokat. Ezzel szemben pár EU-s szereplő – így Varsó s újabban Berlin – hátulról tüzeli Kijevet, hogy bátran csapjon le, s ne törődjön a következményekkel.

Ők melléjük állnak – igaz, csak egyre fogyó akarattal, katonát pedig végképp nem küldve.