Pusztító cél az öt százalékos védelmi kiadás

Amit ma Brüsszelből próbálnak ránk és a többi tagállamra némi erőszakkal rátolni, azt anno Moszkva intenciói alapján kellett megugrani keleten - nagyjából valami efféle hasonlat ugorhat be annak, aki viszonylag jól ismeri a saját hazája történetét. A párhuzam amúgy nem légből kapott, hiszen az EU és/vagy Washington által „javasolt”, a GDP öt százalékát elérő védelmi kiadások szorgalmazása nem előkép nélküli - sem az Elba ezen, sem a túlsó oldalán.

Hogy ne menjünk messzire, kapirgáljunk a saját házunk táján: a Magyar Népköztársaság 1950-ben - nem tévedés - a GDP 13,9 százalékát fordította a fegyveres erők és testületek fenntartására. Az őrület azonban itt nem állt le, ugyanis 1951-ben 15,2, 1952-ben 25,5 s 1953-ban 24,3 százalék ment ugyan erre a célra. Már ezek is szörnyű arányok, azonban a helyzetet még ennél is lényegesen rosszabb lehetett, ugyanis a korabeli adatok titkossága miatt e mutatók bizonyosan magasabbak voltak.

Csak egy példa: a jugó-magyar határon 1950 és 1955 között elvégzett erődítési munkák 6,3 milliárd akkori (nagyjából 1 800 milliárd jelenlegi) forintba kerültek, s ez a tétel azaz az első ötéves terv összes beruházásának 22,5 százalékát tette ki. Összehasonlításképpen a honvédelmi tárca totális büdzséje 1951-ben 5,2 milliárd (mai áron durván 1 600 milliárd) forint volt.

Fontos tudni, a helyzet Nyugaton sem volt jobb. Az 1950-es években, az atomkorszak őrületének árnyékában a NATO tagjainál a honvédelmi költségvetés „simán” elérte a nemzeti össztermék tíz-tizenöt, de akár tizennyolc százalékát is.

(Az alant következő, 2024-es adatokat minden esetben a GDP százalékában kell érteni.)

Tavaly a NATO-n belül Spanyolország kullogott leghátul: ott 1,28 százalékot fordítottak e célra, s a kettőt 2029-ben remélik elérni. Luxemburg 1,29-cel követi - az ő esetükben az amúgy alapkövetelménynek tekinthető két százalékot 2033-ban tervezik átlépni. Az ugyan ezen a szinten álló Szlovénia 2030-ra lőtte be magát, míg Belgium 1,3-on áll most s 2035-ben lesz ott, amit mi, magyarok már elhagytunk.

A nem csekély gazdasági erővel bíró Kanada 2024-ben 1,37-nél tart s valamikor a „2030-as években” üti meg a két százalékot. A szintén nem egy szubszaharai banánköztársaság financiális színvonalán leledző olaszok 1,49-nél tartottak 2024-ben s a szalagot 2028-ban akarják átszakítani. A portugálok 1,55-nél járnak s ha semmi nem jön közbe, 2030-ban érik el a jelenlegi minimumot.

S végül a renitensek közül említsük meg Horvátországot, ahol 1,81-et sikerült elérni 2024-ben - idén pedig már meghaladták a két százalékot.

A kettő és 2,3 százalék közé eső súlycsoportban olyan középkategóriás államok is fociznak, mint Szlovákia (2), Montenegro (2,02), Albánia (2,03), Cseh- (2,10) és Magyarország (2,11) valamint Bulgária (2,18). Dettó ide sorol Hollandia (2,05), Párizs (2,06), Ankara (2,09), Berlin (2,12), Stockholm (2,14), Oslo (2,2), Észak-Mecedónia (2,22) és Bukarest (2,25).

A sort folytatva London (2,33), Dánia (2,37), a finnek 2,41) majd a litvánok (2,85) következnek. Az abszolút elitbe a görögök (3,08), a lettek (3,15), az Egyesült Államok (3,38), az észtek (3,43) és végül a lengyelek (4,12) sorolnak.

A fenti fölsorolásból is érzékelhető, számos, gazdaságilag amúgy tehetős állam (Spanyol- és Olaszország, Kanada, Portugália valamint Luxemburg) még „fényévekre” jár a NATO alapkövetelménynek tekintett két százaléktól is - azaz nekik a most kiadott öt százalék akkor is esélytelen lenne, ha hirtelen köddé válna a tetemes államadósságuk - vagy a magasba szökkenne a gazdasági aktivitás.

Brüsszel jelenleg azt tervezi, hogy a plusz honvédelmi kiadások értékeit nem kell beleszámolni az éves hiányba - ami látszólag nagyon szép és előremutató ötlet, csak ugye ettől még ez az „elméleti” euróhalom nem áll rendelkezésre egyetlen államban sem. Azaz annak java részét csakis hitelből lehet(ne) fedezni.

Például a fentebb említett olaszok esetében a képlet a következő: az államadósság bőven az éves össztermék 170 százalékát veri, a védelmi büdzsé 1,49 százalék, a „kettős” céldátum 2028 - így el lehet képzelni, mikor érhetnék el a Brüsszel és/vagy Washington által szorgalmazott öt százalékot.

S akkor sem járunk jobban, ha hazatekintünk: ugyan 2024-ben megugrottuk a 2,11 százalékot - de hány éves projekt volt ez, s mibe került összességében? S a szaldó még akkor is lesújtó, ha pontosan tudjuk, hogy ezeket a beruházásokat egyszerűen muszáj volt elvégezni.