Biden embere szerint maradniuk kell a szankcióknak

A lap szerint a példátlan szankciós rendszer ugyan nem állította meg az orosz háborús gépezetet, de alapjaiban változtatta meg az ország gazdaságát. Philip Luck, a Biden-adminisztráció egykori helyettes vezető közgazdásza és a CSIS Gazdasági Programjának igazgatója szerint az elkövetkező időszakban a szankciók jövője kulcsszerepet játszik majd a háború utáni geopolitikai viszonyok alakulásában.

Luck egy nemrégiben megjelent elemzésében hangsúlyozta: „Létfontosságú felismerni a szankciók mélyreható hatását – nemcsak mint hatékonyságuk bizonyítékát, hanem annak emlékeztetőjeként is, hogy a három évvel ezelőtti orosz gazdaság már nem létezik.”

A szankciók enyhítése anélkül, hogy Oroszország új, háborúvezérelt gazdasági modelljét is kezelnék, veszélyes instabilitást idézhet elő. A szakértő szerint ugyan önmagukban az ilyen gazdasági intézkedések nem elegendőek a tartós béke biztosításához, de a béke nélkülük nem lehet fenntartható.

A múlt pénteken Donald Trump és Volodimir Zelenszkij között zajló ovális irodabeli összecsapás jelentősen csökkentette a békekötési reményeket. A rubel azonnal gyengült az eset után, pedig korábban már erősödést mutatott, mivel úgy tűnt, az új Trump-adminisztráció kedvezőbb hozzáállása Moszkvához gyorsabb rendezéshez vezethetne, és így a szankciók feloldása is lehetővé válna.

Oroszország gazdasága egyre jobban megsínyli a szankciókat, Luck szerint ezek több mint 500 milliárd dollárnyi forrástól fosztották meg az országot, amelyet a háború finanszírozására használhatott volna. Ugyanakkor Moszkva az elmúlt három évben alkalmazkodott a szankciókhoz, alternatív pénzügyi hálózatokat hozott létre, és mélyítette gazdasági kapcsolatait olyan országokkal, amelyek figyelmen kívül hagyják a nyugati intézkedéseket, például Kínával.

Oroszország hatalmas összegeket fordított katonai kiadásokra, miközben partnerei, például Kína, felvásárolták az olcsóbbá vált orosz energiaexportot, és segítettek az oroszoknak a szankciók megkerülésében. A háborús gazdaság megerősítése pedig új érdekcsoportokat hozott létre, amelyek számára előnyös a jelenlegi helyzet fenntartása.

Luck szerint még akkor is, ha a harcok azonnal véget érnének, Oroszország gazdasági átalakulása nem visszafordítható. Az ország ipari kapacitásait a védelemre irányította át, és ezzel alapjaiban változtatta meg gazdasági szerkezetét.

Annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhető legyen egy újabb orosz agresszió, a szankciók feloldása nemcsak a harcok beszüntetéséhez kellene hogy kötődjön, hanem konkrét külpolitikai és katonai reformokhoz is. Ha a szankciókat úgy oldanák fel, hogy Moszkva külpolitikájában és katonai céljaiban nem történik érdemi változás, az csak felgyorsítaná haderejének újraépítését és egy esetleges újabb konfliktus kirobbanását.

Eközben szükség van a szankciós rendszer megerősítésére, a kiskapuk bezárására, Ukrajna további támogatására és Oroszország katonai kapacitásának háború utáni korlátozására.

Az Egyesült Államok támogatása azonban nem biztos, hogy sokáig kitart. A Trump-adminisztráció állítólag fontolóra vette minden amerikai katonai segély leállítását Ukrajna számára. Ez viszont az EU-t még inkább arra késztetheti, hogy saját kezébe vegye az ügyet: Brüsszel fontolgatja a befagyasztott orosz vagyonok lefoglalását és felhasználását Ukrajna támogatására.

Európa már egy olyan jövőre készülhet, ahol az Egyesült Államok vezető szerepe csökken. Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselője a Trump–Zelenszkij-vita után kijelentette: „A szabad világnak új vezetőre van szüksége. Nekünk, európaiaknak kell vállalnunk ezt a kihívást.”