Külföld
Így lehet pszichiátriai eszközökkel manipulálni a politikát
Már több mint 260 pszichiáter és pszichológus írta alá azt a nyílt levelet, amelyben arra kérik Robert Fico kormányfőt, vegye fontolóra távozását a politikából. A Pozsonyban megjelenő „Új szó” magyar nyelvű napilap beszámolója szerint, a levél szerzői úgy látják: a tavaly májusi merénylet után a kormányfő agresszivitása fokozódott, és egyre gyakrabban fordulnak elő nála érzelmi kitörések. Ezek pedig együttesen a közbeszédre is kihatnak, ami elégedetlenséghez és zavarodottsághoz vezethet a lakosság körében.
A szlovák miniszterelnök válaszában leszögezte: a pszichiáterek és pszichológusok politikai célokra használták fel a helyzetet, ami összeférhetetlen hivatásukkal.
„Önök, politikailag elkötelezett pszichiáterek és pszichológusok tájékoztatják a közvéleményt a lelkiállapotomról. Ez egy elcsépelt vicc, pont olyan, mint amilyennel Vladimír Mecar volt miniszterelnöknél is bepróbálkoztak. Külföldön is láthatjuk ugyanezt, amikor hasonló, aljas módszereket alkalmaznak sikeres politikusokkal szemben, akiket az önökhöz hasonló emberek képtelenek legyőzni demokratikus keretek között” – olvasható a Fico válaszlevelét közlő magyar nyelvű lapban.
A lélekbúvárok elég nagy gyomrost kaptak, de ismerve az ilyen típusú nyomásgyakorlásra használt eszközöket, nincs kétségünk afelől, hogy nem ez volt az utolsó olyan próbálkozás, amely szakmai köntösbe bújtatva próbál a közvéleményben bizalmatlanságot kelteni egy vezető politikus ellen.
Bármilyen legyen is egy politikai berendezkedés, ha egy állam élén álló vezetőkről el lehet hitetni, hogy nincsenek szellemi és fizikai képességük teljes birtokában, meg lehet ingatni a beléjük vetett bizalmat. Olyan mértékig fajulhat el a helyzet, hogy egy-egy politikusnak a hívei is elpártolhatnak tőle, mondván: erkölcstelen dolog a hatalomhoz foggal-körömmel ragaszkodni, ha a feladatát már nem tudja ellátni.
Vegyük az amerikai példát. Nem kellett ahhoz sem pszichiáternek és pszichológusnak lenni, hogy Joe Biden most leköszönt amerikai elnök mentális állapotáról véleményt lehessen mondani. Se szeri, se száma azoknak a „tévedéseknek”, amelyek azt bizonyították, hogy a Fehér Ház volt lakója messze nincs szellemi képességeinek teljes birtokában.
Ehhez képest az elnöki adminisztráció teljes gőzzel azt igyekezett elhitetni a közvéleménnyel, hogy a „főnökkel” nincs semmi baj, a tévénézők tízmilliói mást látnak, mint ami a valóság.
Tehát közvélemény orientálása nagyon is benne van a pakliban és valóban nem mindegy, hogy egy esemény után ki hogyan emlékezik vissza történtekre.
Arra emlékszik, amit látott, vagy arra amire emlékeztetik.
Van itt még egy példa, amely keservesen érint minket, magyarokat. A trianoni békediktátumról van szó. Woodrow Wilson amerikai elnök is megjelent a Párizs környéki béketárgyalásokon. Előtte Wilson az I. világháborút lezáró dekrétumok előkészítésével annyira megterhelte a szervezetét, hogy 1919. októberében agyvérzést kapott. Hosszú hetekig csak feküdni tudott, de fizikai tehetetlensége mellé szellemi is párosult. Az adminisztráció az elnököt teljes elszigeteltségben tartotta. Az amerikai diplomaták mást sem tettek a francia fővárosban, minthogy leplezzék az elnök magatehetetlenségét.
Éppen ezért a külvilág ezt nem láthatta, tehát Wilsonról egészen más kép tudatosult a közvéleményben, mint amilyen a valóság volt.
Számunkra ez tragikus következményekkel járt.
