Külföld
Ezért akarták államcsínnyel megbuktatni Robert Fico kormányát
Robert Fico a minap egyik nyilatkozatában a 2014-es kijevi Majdan téri események mintájára megszervezett államcsínykísérletről beszélt. A szlovák kormányfő arra utalt, hogy külső erők befolyásolására az Európai Unió-párti tüntetők radikalizálódtak, majd erőszakkal megdöntötték Viktor Janukovics ukrán elnök hatalmát.
A tengerentúlról küldött dollármilliárdok megtették a hatásukat, a tüntetések ukrán szervezői 15, a résztvevői 10 dollárt kaptak naponta. Miután a demonstrálók ettől még nem jöttek teljesen lázban, máig ismeretlen orvlövészek a házak tetejéről a tömegbe tüzeltek, ezután viszont már vér folyt.
Később kiderült, hogy az Egyesült Államok akkori demokrata párti adminisztrációja dollármilliárdokat költött arra, hogy Ukrajna ne az orosz kapcsolatokat, hanem a nyugati kötődést erősítse. Közvetlen módon a mostani szlovákiai puccs előkészítése a szlovák külpolitika paradigmaváltásához is köthető. Fico kormánya felhagyott az előző kabinet uniós imádatával, Ukrajna feltételek nélküli támogatásával és a kormányfő még Moszkvába is elment Vlagyimir Putyinnal tárgyalni. Fico már azt is bejelentette: idén ismét az orosz fővárosba készül, hogy részt vegyen a második világháború lezárásának 80. évfordulós ünnepségein.
Valószínűtlen azonban, hogy a szlovák puccskísérletet éppen a fent említett események miatt kezdték megszervezni. Ahogy a belügyminiszter utalt is, a kormányfő elleni tavaly májusi merényletkísérletre, mélyebb gyökerei vannak a szlovák állam elleni titkos támadásoknak.
Nem kétséges, hogy a már levitézlett, a hatalomból távozó amerikai demokrata párti adminisztráció sokat tehetett azért, hogy a 2023-as parlamenti választásokon Fico pártja, a Smer, ne maradjon sokáig hatalmon. Ismerve a tengerentúli „egyszerűsített” politikai gondolkodást, joggal feltételezhetjük, hogy a szlovák kormányfő korábbi kijelentéseit oroszbarátnak és nem egy pragmatikus politikus megnyilvánulásainak minősítették, tehát az ukrajnai háború kapcsán belegyömöszölték Amerika ellenségeinek „bugyrába”.
Megkezdődött a szlovák kormányzati hatalom aláásása, volt itt minden a kibertámadásoktól, a tüntetések kormányellenessé való „áthangolásáig”.
Mindezért kellett csütörtökre összehívni a Szlovák Biztonsági Tanácsot. Az ülés után belügyminiszter kijelentette, komoly a helyzet az országban. Bizonyos csoportok a feszültség célzott eszkalálódását szeretnék elérni további nyomásgyakorlással és a békés tüntetések kereteinek átlépésével. A pozsonyi parlament alelnöke pedig azt nyilatkozta:
Vannak olyan csoportok, amelyek külföldi háttérrel működnek, de szlovák állampolgárok is segítik őket, és céljuk a kormány megdöntése.
Helyben vagyunk, magyar füleknek nagyon is ismerősen kell hogy hangozzanak ezek a szavak.
De nem csak közvetlenül az Oroszországgal való viszonyról van csak szó. A Moszkvával való kapcsolat ugyanis döntően befolyásolja az adott ország pozícióját az Európai Unión belül is. Brüsszelben is egyszerű a képlet: aki nem áll ki teljes mellszélességgel Ukrajna mellet és Oroszország ellen, az az EU egységét támadja, tehát büntetést érdemel.
Az a helyzet, hogy ebben a „leosztásban” az EU egyik tagállama sem lehet semleges, mert ez már elég indok Brüsszel számára, hogy megbélyegezze. Ficónak is választani kellett és ő a pragmatizmus mellett döntött.
Mindez azonban egy politikai lavinát is elindított. Nevezetesen azt, hogy az EU keleti végein kezd kialakulni egy olyan tagállami csoport, amely szembemegy a közösség hivatalosnak kikiáltott politikájával, és nem csak az ukrajnai háború és az Oroszországgal kapcsolatos álláspont miatt. Mindez ugyanis magával hozza az Európai Bizottság azon döntését, hogy az EU eredeti filozófiájával ellentétben erős központi hatalmat vindikál magának, felülírva a tagállamok szuverenitását.
Itt van Magyarország és most már Szlovákia, de beszélnünk kell a tagjelölt Szerbiáról is. Az EU-nak és az értelmetlen oroszellenes szankciókat, az Ukrajnának szánt katonai segélyek küldését és politikai támogatást forszírozó államoknak nem jók a kilátásai. Nézzük meg a szomszédos Ausztriát, ahol a tavaly szeptemberi választásokat a fősodorral szembemenő – elsősorban az illegális migráció ügyében, de Oroszország megítélésében is – Osztrák Szabadságpárt(FPÖ) nyerte meg, de csak relatív többséghez jutott.
A többi párt összefogott ellene, de nem sikerült kormányt alakítaniuk. Az államfő kényszerhelyzetbe került. Két dolog között választhatott: vagy megbízza Herbert Kicklt, az FPÖ elnökét kormányalakítással, vagy új választást ír ki. Alexander Van der Bellen az első megoldás mellett döntött, mert egy új voksolás valószínűleg az FPÖ még nagyobb győzelmét hozta volna. A kormányalakítási tárgyalások még folynak.
„Herbert Kickl esetleges kancellárságával az uniós jogalkotásban és a stratégiai irányvonalak kijelölésében egyaránt növekszik azon tagországok tábora, amelyek másfajta jövőt képzelnek el az uniónak” – írta Kalas Vivien kutató.
Csehországban idén parlamenti választások lesznek és a jelenlegi állás szerint Andrej Babis ANO pártja nyeri meg a voksolást. Nagy a valószínűsége, hogy még koalíciós partnert is sikerül – csakúgy, mint Szlovákiában –, találni. Tegyük hozzá rögtön, hogy az ANO tagja az Európai Parlament Patrióták Európáért frakciónak.
A mostani helyzet arról szól, hogy a politikai” gátszakadás előtt ki akarták „lőni” az egyik, a brüsszeli fősodort elhagyó államot, és Pozsonyban egy globalista kormányt akartak hatalomba juttatni.
