Romlott párizsis szendvicset sem kaphat Kijev

Franciaország eleddig inkább szavakban, mint kézzel fogható dolgokban támogatta Ukrajnát. Ha visszagondolunk a közelmúltra, nyáron azzal hitegették Kijevet – illetve hozták rá a frászt a békeszerető országok lakosságára –, hogy csapatokat küldenek a bajba jutott állam megsegítésére. Moszkva természetesen azonnal kész volt a válasszal, s aláhúzta, ha ez megtörténne, akkor egyrészt gondoskodnak arról, hogy az érintettek Napóleon hadseregének sorsára jussanak, másrészt a lépést egyértelműen a NATO háborúba történő belépésének fogják tekinteni.

Ugyancsak Párizs ígérte a Mirage vadászgépeket – de az persze más kérdés, hogy ebből is pont annyi valósult meg, mint az idegenlégiósok bevetéséből. Korántsem zárójelben érdemes mindehhez hozzátenni, hogy az ügyben leginkább érintett ukrán pilóták még az F–16-os átképzési programmal sem végeztek, így ha elfogadnák – a kissé avittas – ajándékot, akkor előbb újfent az iskolapadba kellene ülniük ahelyett, hogy az ellenséget aprítják.

Magyarán megmondva ez pont annyira jó ajándék, mint az a lyukas kőkorsó, amit a bíró lánya vitt a népmesében Mátyás királynak. Sőt, itt még fizetni is kéne a toldozásra-foltozásra szoruló korosabb vasakért.

Párizs egyébként inkább eddig is szavakban támogatta Ukrajnát – de a pénztárcáját annyira nem nyitotta ki, mint például Berlin vagy némely más állam. A konkrét számokat tekintve a gallok 2022-ben 1,7, míg 2023-ban 2,1 milliárd euró értékű katonai segélyt adtak – míg mondjuk a németek ennek a többszörösét, akár egy esztendő alatt. De még Nagy-Britannia és Svédország is messze beelőzi Macronékat.

Idén februárban az Ukrajna számára nyújtott hosszú távú támogatás biztosítása érdekében kétoldalú biztonsági megállapodást írt alá Párizs és Kijev. E szerint hivatalosan hárommilliárd euró katonai támogatásban állapodtak meg – de mivel a GDP idei hiánya már eleve hat százalék közelében jár, továbbá súlyos belpolitikai válság nyomasztja Franciaországot, teljességgel reménytelen ennek megvalósulásában bízni.

Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy a szerződést aláíró miniszterek közül egyetlen sincsen már hivatalban – olyannyira, hogy a Kijev „totális” hívének tekinthető Jean-Noël Barrot külügyminiszter – a teljes kormánnyal egyetemben – szerdán a bizalmatlansági indítvány megszavazásakor elvesztette a munkáját.

Külön történetként említhető azoknak az ukrán katonáknak a sorsa, akiket Párizs képzett ki. Az állítólag egy dandár erejű – azaz kettő-négyezer fős – alakulatot könnyű harckocsikkal, tüzérséggel és nehézfegyverekkel is fölszerelték. (Ha igaz, tizennyolc-tizennyolc AMX–10 könnyű harckocsi és teherautóra szerelhető Caesar tüzérségi löveg, 128 páncélozott csapatszállító, valamint páncéltörő és légvédelmi rakétarendszerek szerepelnek a csomagban.) Papíron mindez nagyon szép, csak kérdés, hogy a jelenlegi kaotikus belpolitikai helyzetben jut-e majd figyelem, de legfőképp erő, a felszerelés mellé az utánpótlás biztosítására is? E nélkül ugyanis eléggé nehéz harcolni – arról nem is szólva, hogy a frontvonalon nagy kanállal fogyasztják a technikát és a lőszert – és persze sajnos az embert is.

A fenti felvetés-csokor amúgy egyáltalán nem légből kapott, lévén Macron ellenzőinek egyik fő vesszőparipája Ukrajna – egészen pontosan a Kijevnek szánt támogatás azonnali beszüntetése. A kétségtelenül akceptálható indokok között szerepel a GDP fentebb említett hatszázalékos masszív hiánya, a belpolitikai széttöredezettség, illetve az, hogy Macronnak az elkövetkező hetekben-hónapokban szó szerint minden támogató szavazatra szüksége lesz, így nem bosszanthatja híveit a háború „szükségszerű” folytatásával...