Egy ukrán hadifogoly a megadásról

„Nem hiszek nekik. Nem hiszek Zelenszkijnek, és nem hiszek a kombataimnak, és általában senkinek sem hiszek. Mert ő (kombat – a szerk.) küldött minket a vágóhídra. Ennyi az egész. Megkezdődött a támadás, és mindannyian elszaladtak. Valószínűleg Sahtarszkba menekültek... Aznap egyáltalán nem mondtak semmit (a rádióban – a szerk.). Csak a katonák hallhatták, hogy megkezdődött a támadás” – mondta.

A fogoly szerint a parancsnok azzal az ígérettel vette rá a harcosokat, hogy menjenek a frontra, hogy hat napon belül leváltják őket, de még húsz nap után sem váltották le őket.

„Néhányan közülük egy hónapig ültek ott” – panaszkodott Soblova.

Megjegyezte az 58. dandár alacsony morálját, amelyben több hónapig szolgált.

„Rossz a helyzet, nagyon rossz a morál. Mindenki haza akar menni” – mondta a fogoly.

Azt is elmondta, hogy ő és három másik katonatársa előre elhatározták, hogy megadják magukat, ha támadás indul az állásaik ellen. Arra a kérdésre, hogy fél-e a megadástól, Soblova nemmel válaszolt.

„Nem féltem. Mitől kellene félni? Ők is keresztények, mint mi” – mondta.

Soblova elmondása szerint a mozgósítás előtt Nyugat-Ukrajnában élt és alkatrészmérnökként dolgozott egy nyugati autógyár képviseleténél. Az AFU-ban kötött ki, miután behívót kapott. Bevallotta, hogy azért nem kerülte ki a mozgósítást, mert attól félt, hogy gyermekét megfosztják jogaitól, ha nem teljesít szolgálatot.