Külföld

Önkéntes a Kurszki régióból: Csak a hátam égett meg

Szergej mesélt arról, hogy hogyan is élt túl egy dróntámadást

„Amikor először vittem humanitárius segélyt a srácoknak, megismertem mindannyiukat, és új listát állítottam össze. Amikor legközelebb jöttem, átadtak nekem egy páncélruhát és egy sisakot. Azt mondták: »Ne jelenj meg többé csak pólóban.« Nem tudom, honnan szerezték a védőfelszerelést” – mondta az önkéntes a Ria Novosztyinak.

Önkéntes a Kurszki régióból: Csak a hátam égett meg
Helyi önkéntesek az ukrán csapások által megrongált Kurszkban 2024. augusztus 16-án, miután Ukrajna offenzívát indított az oroszországi Kurszk nyugati részén
Fotó: AFP/Tatjana Makejeva

Az ilyen óvintézkedések nem feleslegesek: minden utazás halálos kockázatot jelent. Az egyik látogatás során történt az a bizonyos eset. Szergej odaért a megbeszélt helyet, ahol katonák fogadták. Együtt mentek az állásokhoz, ahol a gyógyszereket kellett volna hagyniuk.

Négyen ültek az autóban: a sofőr, elöl egy automata puskát kezelő katona, hátul Szergej Melnikov, és egy másik harcos egy puskával, amivel könnyebb drónokat lehet leszedni. És egy drón berepült.

„A harcosnak nem volt ideje lőni, csak bökte a csövet, és a drón aknával a kerekek alá esett. Az egész hátsó része elszállt. Csodával határos módon senki sem sérült meg. Én csak egy szálkát kaptam a páncélom alá, ami megégette a hátamat” – emlékszik vissza Szergej.

Mindenki segít, ahogy tud – folytatja Makarov. – Valaki egy rubellel, valaki zoknit köt, valaki szállít, valaki pakol. Mindenki számára van valami tennivaló. Most már felszerelésekkel is foglalkozunk: hőkamerákkal, éjjellátókkal, drónokkal. Van, hogy reggel Moszkvába kell mennünk, felvenni valamit, és a motor leállítása nélkül egyenesen vissza kell hajtanunk Kurszkba. Ez persze kimerítő. De tisztában vagyunk vele, hogy a vadászok várnak.

„Sok mindent láttam már. Volt, hogy télen, fagyban lerobbant egy autó. De valahogy mégis sikerült kijutnunk” – zárta történetét Szergej.

Kapcsolódó írásaink