Somkuti Bálint: Ez egy szépségtapasz egy súlyos égési sérülésen

– Most már biztosnak mondható: megérkeztek az első F–16-osok Ukrajnába, állítólag le is videóztak egyet, ahogy Odessza felett megreptették. Fordulópontnak tekinthető ez bármilyen szempontból a háború tekintetében?

– Az F–16-os ebből a szempontból a sokadik csodafegyver, így kezelték a Patriot-rendszert, a nyugati harckocsikat, a HIMARS-ot. Hogyha Ukrajna ezeket a fegyvereket egyszerre a háború elején megkapta volna, akkor komolyan befolyásolhatták volna a háború menetét, így azonban a vadászgépben is csak egy olyan eszközt látunk, amely a háború elkerülhetetlen végső kimenetelének bekövetkezését késlelteti.

– Vagyis időhúzásra jó, de fordításra nem?

– Igen, ebben a formában időhúzásra jó, de fordításra nem. Pontosan.

– A hivatalosnak tekinthető ukrán nyilatkozatok szerint tíz darab gép érkezett, és még tíz érkezhet az év végéig. De már vannak, akik arról beszélnek, hogy ez is, az is kevés, legalább negyven kellene, hogy érezni lehessen a hatásukat. Más részről viszont számos elemző úgy véli, hogy ezt a tízet sem biztos, hogy megfelelően fogják tudni használni az ukránok, mert nincs kellő számú és megfelelően felkészített pilótájuk. Mire elég tíz gép, mire fogják használni az F–16-osokat?

– Kezdjük azzal, hogy ebben a háborúban bebizonyosodott az, amit eddig is lehetett sejteni, hogy a hagyományos ipari háborúk nem tűntek el. Ez azt jelenti, hogy a mennyiség kiemelt jelentőséggel bír. És ezzel az összes, a minőségi fölény elvére épülő feltételezés a kukába kerül. Tehát nem elég, hogy valami jó, ha nem áll rendelkezésre belőle elegendő mennyiség. Zelenszkij annak idején azt mondta, 200 gépre lenne szükségük, szerintem ebben nagyjából igaza is volt. Ahhoz képest a tíz, de még a húsz darab is csak egy szépségtapasz egy súlyos égési sérülésen. Ezzel így nem lehet küzdeni. Bár ezeket a számokat nem venném készpénznek, ebben nyilván benne van az oroszok megtévesztésének szándéka is, viszont figyelembe véve azt, hogy kik és hány gépet ajánlottak fel, nagyságrendileg nem lehet sokkal több az ukránoknál.

– Az Institute of Study of War, amit gyakran szoktak idézni, mértékadónak tartott agytröszt, most lényegében azt írta: ahhoz, hogy egyébként bármit kezdeni lehessen ezekkel az F–16-osokkal, az ukránoknak először szét kellene zúzni az orosz légvédelmet. Mindenekelőtt a megszállt területeken, de a határ menti régiókban is. Ennyire potens lenne az orosz légvédelem még az F–16-osokkal és a modern nyugati haditechnikával szemben is?

– Abszolút. Az orosz – illetve akkor még szovjet – légvédelemtől már a hidegháború alatt is féltek. A rétegzett, második világháborús tapasztalatokon alapuló orosz csapatlégvédelem és általános légvédelem egy általános mumus volt a nyugati tervezők számára. Kevés szó esik róla, de ez a légvédelem rendesen működik és működött a háború kitörése óta. Ezt áttörni nem lesz egyszerű feladat, ezért valószínűnek tartom, hogy az F–16-osokat nem szárazföldi csapásmérő, nem szárazföldi csapatokat támogató, vadászbombázó feladatokra fogják használni, hanem sokkal inkább légi harcra, a légi fölény megszerzésének kísérletére.

– Szóba került az is, hogy az ukránok a Storm Shadow és egyéb nyugati rakéták kilövésére használhatják majd az amerikai gépeket, tehát mélységi rakétatámadások indítására, mivel ezeknek a repülőknek jobb a tűzvezető rendszerük.

– Ezeknek az eszközöknek az indítására valóban alkalmas az F–16-os, amely műszaki szempontból jóval potensebb, mint azok a megmaradt szovjet típusú gépek – a MiG–29-esek, vagy a 27-esek –, amelyekkel eddig indították a rakétákat az ukránok. Ez is benne van a pakliban. De onnantól kezdve, hogy egy ilyen hordozó platformként fog működni az F–16-os, és nem száll be a közelharcba vagy légi harcba, vagy nem fognak vele például cirkálórakétákra, vagy drónokra vadászni, megint csak ott vagyunk, hogy csekély képességnövekedést jelent ukrán szempontból. És ha egy radar érzékeli, az oroszok ugyanúgy ki fognak lőni egy rakétát az F–16-osokra, mint a MiG-ekre, tehát nagyon vigyázniuk kell, az F–16-osoknak sem lesz sokkal nagyobb mozgásterük.

– Az F–16-osok megjelenése akkor akár még visszafelé is elsülhet, nem? Nem várható, hogy megfordítják a háború menetét, viszont a kilövésük óriási presztízst jelent az oroszoknak, és nem kevés pénzt a katonáknak: orosz milliárdosok, ha jól emlékszem, 10 millió rubel „vérdíjat” tűztek ki minden kilőtt amerikai vadászgépre, ami elég nagy motivációt jelenthet.

– A Leopard–2-esek, az M1 Abrams-ek és a Bradley-k esetében is volt ilyen „fejpénz”. Ez elindíthat egyfajta vetélkedést a katonák között, de igazából nem oszt, nem szoroz. Egy orosz csapatokat támadó géppel akkor is kezdenie kell valamit a légvédelemnek vagy a légi őrjáratoknak, ha nem jár érte jutalom. Tehát ez csak egy morálfokozó tényező. Ezen túl pedig visszajutunk oda, ahonnan elindultunk: a nagy kérdés az, hogy mennyi F–16-ost kapnak, és milyen célra fogják használni a gépeiket az ukránok. Amíg erre nincs válasz, addig igazából bármilyen olyan találgatás teljesen értelmetlen, ami arra szól, hogy milyen hatást fognak gyakorolni.

– A minap olvastam egy interjút valamelyik orosz lapban, ahol a nyilatkozó azt mondta, ez a háború végeredményben egy klasszikus gyalogsági háború, a gyalogság létszáma és az utánpótlása fogja eldönti a végkimenetelét, és e tekintetben Oroszország messze jobban áll. Leegyszerűsíthető ennyire ez a kérdés?

– Ennyire nem. Ugyanis van az a régi mondás, amely szerint a tüzérség győz, de a gyalogság száll meg. A gyalogság valóban elengedhetetlen az elért eredmények megszilárdításához és egy adott terület megtartásához, de a főszerepet ebben a háborúban is – tegyük hozzá, mint az első világháborúban – jellemzően a tüzérség játssza. Akinek nagyobb a tüzérsége, annak van több eredménye. Itt most a felderítés szinte tökéletessé válása miatt az a manőver, ami a második világháborúban meghatározó elem volt, nem érvényesül. Visszatértünk ahhoz az első világháborús helyzethez, hogy a tüzérség tönkrelövi az állásait a védőknek, lefogja a védekező tüzérséget, lefogja a védőállásokat, és utána a gyalogság gyakorlatilag megszállja vagy minimális harcban elfoglalja azokat, amelyeket a tüzérség már előtte félig-meddig hatástalanná tett. Nem mondom, hogy nincs szerepe a gyalogságnak, pontosan az látszik, hogy igenis van szerepe a gyalogságnak, de a tüzérség sokkal és sokkal fontosabb. Nyilván nem véletlenül nem beszélnek erről Oroszországban sem.