Külföld

Hidat nem, de botrányt már robbantott a Taurus

Föld fölötti gyilkos suhanás

Lassan már az oviban is tudják a gyerekek, hogy a demokratikus Németország ugyanarra készült, mint csöppet korábbi fasiszta kiadása – azaz meg akarta támadni Oroszországot. Igaz, ezúttal nem nyíltan és nem hadosztályokat óhajtottak küldeni, hanem fedetten nyomulva Taurus rakétákat. No de mi ez az eszköz, ami ekkora vihart kavart?

Hidat nem, de botrányt már robbantott a Taurus
Egy Taurus rakéta kiállítási példánya Németországban
Fotó: AFP/DPA/Matthias Balk

Tömören mondva a Taurus KEPD 350 egy német–svéd konzorcium alkotta robotrepülőgép, melyet a TAURUS Systems gyárt. Eleddig Németország illetve Spanyolország rendszeresítette. Az eredeti tervek alapján 2001-ben (más források szerint 2004-ben) kellett volna szolgálatba állítani, de – mondhatni a hadiiparban bevett gyakorlatként – e program is erősen megcsúszott, s teljeskörűen csak 2006 elejére sikerült maradéktalanul használatba venni. Jellemző a helyzetre, hogy amikor még csak huszonnyolc (kísérleti) darab gördült le belőle a gyártósorról, a türelmetlen német légierő, azaz a Luftwaffe már hatszáz példányra adott megrendelést. E tétel az akkori áron egyébként 568,5 millió eurót kóstált.

Egy-egy Taurus 5,1 méter hosszú, a szárnyfesztávolsága valamivel meghaladja a két, míg átmérője az egy métert. Tömege 1,4 tonna, melyből a robbanóanyag 450 kilogrammot nyom. A színes-szagos katalógusok szerint a sugárhajtóműve segítségével valamivel a hangsebesség alatt suhan, hatótávolsága pedig félezer kilométer. Mivel a repülési magassága alig harminc-ötven méter között ingadozik így radarral csöppet nehéz kiszúrni. Navigációja kombinált, azaz a katonai GPS-t éppúgy használja, mint a terepadottságok és az elé kerülő „képek” önálló felismerését. Alapvetően álló célpontok ellen vetik be. Amúgy furmányos egy szerkezet, lévén olyformán is szabályozható, hogy egy bunker több szintjén is áthatoljon, s csak a megfelelő mélységben robbanjon.

A cirkálórakéta orra. Elöl látható az irányításért felelős műszem
A cirkálórakéta orra. Elöl látható az irányításért felelős műszem
Fotó: AFP/DPA/Karl-Josef Hildenbrand

Persze ha egy légikikötő vagy egy rakétaüteg a cél, akkor már a becsapódás előtt a levegőben megsemmisül, s így gyakorlatilag a repeszeivel pusztítja/roncsolja el az ellenséget és annak technikai eszközeit.
Indítására az Eurofighter Typhoon, a Panavia Tornado, a JAS 39 Gripen, F/A–18 egyaránt alkalmas.

Bár Berlin pont úgy titkolja a lőszerkészlete és fegyverzete nagyságát, mint bármelyik másik állam, a szakértők úgy vélik, legkevesebb hatszáz-hatszázötven darab Taurusuk biztos lapul a raktárakban. Más kérdés, hogy ebből mennyi lehet az azonnal bevethető mennyiség? Hiszen ahogy az otthonra vásárolt mosógép is előbb-utóbb tönkremegy a karbantartás híján, úgy e sokkalta szofisztikáltabb kivitelű cirkálórakétákat is folyamatosan ellenőrizni kell(ene). És mivel egy hadieszközhöz minden alkatrészért horror árat kér a gyártó, s hozzáértő szakember sem terem bármely bozótban, ez rögvest megmagyarázza, hogy az általánosan elfogadott becslés szerint nagyon jó eredmény lenne, ha az ötven százalékos mutatót el tudná érni a Luftwaffe.

Érdekesség, hogy a Taurus kísérleti példányaival először Dél-Afrikában lőttek, mivel Németországban nem állt rendelkezésre megfelelő méretű gyakorlótér. Igaz, ez a megoldás nagyon drága volt, mert mindent el kellett vinni a Föld túlfelére, így a praktikus és takarékos németek a tesztek helyszínét hamarosan áttették a svédekhez.

Kapcsolódó írásaink