Külföld

Ukrajna kimerült, akik harcolni akartak, már meghaltak, megsebesültek, vagy a fronton ragadtak

„Elvesztettem az egész könyökömet. Nem maradt semmi” 

„Nem értem. Az emberek úgy élnek, mintha a háború valahol messze lenne” – nyilatkozta az egyik toborzótiszt, aki Bahmutban fél karját elvesztette, írta meg a Mandiner.

Ukrajna kimerült, akik harcolni akartak, már meghaltak, megsebesültek, vagy a fronton ragadtak
Képünk illusztráció
Fotó: AFP/Anadolu/Diego Herrera Carcedo

Majdnem két évvel Oroszország teljes körű inváziója után már nem özönlenek az ukrán önkéntesek a frontvonalra – olvasható a BBC hétfőn megjelent cikkében.

„Azok többsége, akik harcolni akartak vagy meghaltak, vagy megsebesültek, vagy még mindig a fronton ragadtak, és arra várnak, hogy leváltsák őket az újoncok” – olvasható a portálon. A BBC Cserkaszban készített tényfeltáró interjút, ahol azt tapasztalták: az első lelkesedés és energiahullám ami jellemezte az első hónapokat, elhalványult, Ukrajna kimerült. „Nem értem. Az emberek úgy járnak, mintha a háború valahol messze lenne. De ez egy teljes körű invázió, és mintha az embereket nem érdekelné” – nyilatkozta a stábnak egy Pavlo nevű toborzótiszt, aki csalódott a közöny miatt, amit tapasztal a város utcáit járva.

„Mindenkinek össze kell fognia, mint az első napon. Akkor mindenki összefogott, mint a testvérek”.

Ehelyett a cserkaszi biztonsági szolgálat folyamatosan lekapcsolja a helyi közösségi médiacsatornákat, amelyek figyelmeztetik az embereket, ha a sorozó csapatok a városban vannak, és figyelmeztetik őket a kerülendő területekre.

„Elvesztettem az egész könyökömet. Nem maradt semmi.”

A cikkben azt írják: Pavlo 24 évesen már sok áldozatot hozott a hazájáért, 2022 februárjában éppen a hadseregben szolgált, amikor az orosz csapatok átgördültek a határon. Kijev mellett harcolt, majd Szoledarban, a keleti Donbaszban, ahol brutális harcok folytak. Azon az első nyáron áthelyezték Bakhmutba.

„Súlyos tűz alá kerültünk. Egy gránát mellettem landolt. Elvesztettem az egész könyökömet. Nem maradt semmi”

– meséli egy támadásról, amelyben súlyosan megsérült. Sikerült bemásznia egy bokor alá, és imádkozni kezdett. A katona bevallja, hogy a kórházba kerülés hatalmas megkönnyebbülés volt: nem csak azért, mert túlélte, hanem mert végre kikerült a frontvonalból. „Nehéz volt ott. Nem is tudom szavakba önteni” – idézték a cikkben a katona szavait.

Kapcsolódó írásaink