Külföld

A mi pénztárcánkat is apasztja a jemeni terrorfészek

Szó szerint megremegtették a világ energiaellátását a jemeni húszii lázadók. Pedig a leginkább Kalasnyikovokkal felszerelt terroristák semmi mást nem tesznek, mint műszakilag nem igazán az űrtechnológiát képviselő rakétáikkal folyamatosan támadják Izraelt és a Vörös-tengeren közlekedő kereskedelmi hajókat. És hogy mennyire nem viccelnek, az jelzi, hogy az amerikai katonai rombolók is a célkeresztjükbe kerültek.

A mi pénztárcánkat is apasztja a jemeni terrorfészek
Egy terrorista drón indítása valahol Jemenben
Fotó: AFP / ANSARULLAH MEDIA CENTRE

Jemen nem arról híres, hogy bármikor is béke szigetének számított volna. A középkori kalózfészek korunkban az arab világ egyik legelmaradottabb, legszegényebb térségének tekinthető, olyannyira, hogy néhány esztendeje globálisan az első helyen állt a törékeny államok indexében. (Igaz, a vezetést mára átvette Afganisztán, de Jemen így is ezüstérmes ezen a nem túl dicső listán.) S ha ez nem lenne elég, a második legrosszabb helyet „csípte meg” az éhezés terén, és a nem afrikai országok közül az egyik legalacsonyabb emberi fejlettségi mutatóval bír.

Ha nem óhajtunk nagyon elmélyedni Jemen múltjában, akkor elég „csak” 1990-ig visszamennünk. Ez volt az az év, amikor Észak- és Dél-Jemen egyesítésével Ali Abdullah Szaleh került hatalomra az új köztársaság vezetőjeként. Az USA és Szaúd-Arábia által támogatott kabinet növelte a szalafista és vahábita szunnita muszlimok befolyását Észak-Jemenben. Utóbbi folyamat azért volt problémás, mert az említett terület a zaidik fellegvárának tekinthető, akik egy olyan síita szektát képviselnek amelynek követői a helyi muszlimok mintegy negyedét ölelik föl. A Szaleh nevével fémjelzett erőszakos nyomulás nem igen nyerte el a zaidisták tetszését, akik létrehozták a Husszein Badreddin al-Houthi vezetőjükről elnevezett húszi mozgalmat, majd gyakorlatilag mindenkit ellenségüknek tekintettek, aki bármiféleképpen támogatta a jemeni központi kabinetet, Szaúd-Arábiát vagy az Egyesült Államokat, illetve en bloc a Nyugatot.

A jemeni kormány és a húszik immár több mint két évtizede gyűrik egymást folyamatosan. S ha mindez nem lenne elég, mind kormány, mind a számos nemzetközi szervezet által terroristáknak tartott „felkelők” mögött ott állnak azok a külső szereplők, akik élesben ugyan (még) nem, de e zavaros térfélen minden módszert bevetve igyekeznek a másik fölé kerekedni. A kormányt például leginkább Szaúd-Arábia, míg a húszikat Irán pénzeli. Ennek megfelelő a fegyveresek ellátottsági szintje is, ám ez nem egyenértékű azzal, hogy a fotókon leginkább Kalasnyikovokat lengető lázadók ne tudnának akár drónokkal vagy rakétákkal borsot törni ellenfeleik orra alá.

A mai helyzet megértéséhez pár mondat erejéig vissza kell kanyarodni Jemen kaotikus közelmúltjához, mely egy elűzött, majd az ellenségeivel összefogó, de végül mégis lemészárolt elnököt épp úgy fel tud vonultatni, mint egy másik, először külhonba kergetett, majd némi külső segítséggel „nagyjából” visszatért kormányfőt. A követhetetlen jelenben a húszi lázadók, a gyér kormányerők, a szélsőséges iszlamisták, megszállók és önérdeküket követő kalózok, bűnözők és bandák játszanak szerepet, de persze nem hiányozhatnak az emberrablásból élők és a kábítószercsempészek sem. Viszonylagos nyugalom csak ott van, ahol az egyes fegyveres alakulatok képesek megteremteni azt.

Persze az más kérdés, hogy a mi „nyugati” fogalmaink szerint még e legbékésebb térség közállapotai is szánalmasak.

A helyzetre jellemző, hogy az ENSZ a jemeni háborút a világ legnagyobb humanitárius válságának nevezte. A jelző különösen a szomszédban zajló orosz–ukrán háború és a két közel-keleti fegyveres konfliktus árnyékában, ha tetszik ehhez mérten, helyezhető el a képben. Jemenben a lakosság kétharmada, azaz 20,7 millió ember szorul azonnali humanitárius segítségre, s a konfliktus miatt több eddig 4,3 millió embernek kellett elhagynia az otthonát.

Az Arleigh Burke osztályú USS Carney rakétás romboló már november 26-a óta a Vörös-tengeren tartózkodik. Legutóbb december 16-án lőtt le egy tucat, a jemeni terroristák által indított drónt
Az Arleigh Burke osztályú USS Carney rakétás romboló már november 26-a óta a Vörös-tengeren tartózkodik. Legutóbb december 16-án lőtt le egy tucat, a jemeni terroristák által indított drónt
Fotó: afp / Aaron Lau / US Department of Defense

Jemen, mint egy erőforrásokban nem túlzottan dúskáló ország vélhetően senkit nem érdekelne a világon, ha nem ott feküdne, ahol. Azonban, mivel a Vörös-tenger közvetlen kijáratánál található, érthető, hogy nemzetközi szempontból kifejezetten izgalmas és érdekes, ha ott történik valami. Márpedig mostanság sajnos ismét a címlapokra került, ugyanis nemcsak az Izrael elleni háborúba szállt be a maga módján, hanem a nemzetközi hajóforgalmat is ellehetetlenítette. S e cselekedetével sajnos a mi pénztárcánkra is hat, ugyanis a világ energetikájába is vastagon beleszólt.

Itt van például a British Petrol (BP), amely a világ egyik legnagyobb olajvállalata. A kérdés tehát látszólag jogos: mi köze egy multinak a tengerpartot uraló, egysíkú terroristákhoz? Sajnos, nagyon is sok(k), a cég ugyanis hétfőn leállította a Vörös-tengeren történő olajszállításokat amiatt, mert a húszi lázadók egyre gyakrabban támadják meg a polgári hajókat a térségben. Elég egy pillantást vetni a térképre, hogy belássuk: Szuezt csak a Vörös-tengeren át lehet elérni, míg a másik út csak Afrika megkerülésével lehetséges. Utóbbi pedig „csöppet”, úgy másfél-két héttel hosszabb, és „némileg” megdrágítja a fuvart.

Mint fentebb is utaltunk rá, a húszikat kár lenne holmi Kalasnyikovot lengető eszetlen hordaként leírni. Erejüket mutatja, hogy nem csak Izraelre, hanem a térségben jelen lévő amerikai hadihajókra is ráfordították a célkeresztet. A húszik rakétaháborújának kezdete 2015. májusra datálható, amikor az iszlamista felkelők elfoglalták a fővárost, s egyben hozzájutottak a hadsereg szinte teljes rakétakészletéhez. Ezt követően a Teherán és Szanaa közötti légihíd révén az Iszlám Forradalmi Gárda felszerelései érkeztek Jemenbe, majd egy iráni teherhajó száznyolcvan tonna katonai felszerelést, köztük drónokat és hajók elleni rakétákat rakott ki a Vörös-tengeri al-Szalif kikötőben. Ezenkívül Irán állítólag 2016 májusában fokozta a rakétaalkatrészek csempészetét az ománi határon keresztül. S mint azt korábban már megírtuk, az iráni drónok és UAV-ok mögött a világ egyetlen sztálinista rezsimje, Észak-Korea áll.

A felhalmozott készletekkel sokáig csak Szaúd-Arábiát „piszkálták”, annak is főleg a fővárosát, valamint polgári és katonai repülőtereit. A csúcspontot az jelentette, amikor 2019. szeptember 14-én iráni segítséggel a Saudi Aramco Abkajban és Khuraysben található létesítményeit vették célba. Az incidens átmenetileg kiütötte Szaúd-Arábia olajkitermelésének több mint felét és a globális olajellátás csaknem öt százalékát.

Azaz a húszik már korábban is bemutatták, hogy érdemes velük számolni. Kérdés, mi lesz a nemzetközi közösség válasza? A Nyugatnak jelenleg épp elég gondja-baja van az orosz–ukrán és az izraeli konfliktus miatt, tehát egyáltalán nem biztos, hogy akár az Egyesült Államok önállóan, akár a NATO felvállal egy újabb, nem kis részt az afganisztánihoz hasonlítható kalandot. A hadihajók térségbe vezénylése sem jelenthet tartós megoldást, ugyanis, ahogy nem lehet minden pofon mellé rendőrt állítani, ugyanúgy képtelenség minden tankert vagy áruszállítót modern légvédelmi rendszerrel ellátni.

Arról nem is szólva, hogy a Jemen és Dzsibuti közötti szűkület, azaz az Ádeni-öblöt és a Vörös-tengert összekötő Bab-el-Mandeb-szoros mindössze nagyjából húsz kilométer széles. S ezt a távolságot akár egy közepes műszaki színvonalú tarack is le tudja fedni – nemhogy egy ezer dollárból összetákolt drón.

Kapcsolódó írásaink