Külföld
Ballisztikus rémálmok a terroristák kezében
Rakétaesőt produkálhat a Hezbollah, ha akar – írtuk meg október második felében. Az akkor közölt leltárban egyebek mellett megemlítettük az eredendően szovjet/orosz Scud-ok különböző változatait. Akkor úgy fogalmaztunk, „nem kizárható, hogy ilyen ballisztikus rakétákat is birtokol a Hezbollah. Ha ez így van, akkor az nagyon súlyos problémát vet föl – ám ha jobban végiggondoljuk, akkor ennek – ha nem is kizárható, de – csekélyebb az esélye”.
Hét nappal ezelőtt azonban valami olyasmi történt, aminek a részleteit máig nem sikerült az egymásnak szögesen ellentmondó hírekből kisilabizálni. Egy azonban bizonyos: a szakértők egy része úgy véli, ballisztikus rakéta találhatott el Észak-Izraelben egy katonai bázist, ahol a becsapódás nyomán rendkívül súlyos károk keletkeztek.
Mielőtt azonban rátérnénk a Hezbollah e téren (egyre valószínűbb) képességeinek a tárgyalására, vesztegessünk pár mondatot magának a ballisztikus szónak a magyarázatára. Az ezzel a képességgel bíró rakéta olyan fegyver, amely elliptikus röppályájának nagy részén meghajtás nélkül, akár ezer kilométer magasan, jellemzően másodpercenként hét-nyolc kilométeres sebességgel tör célja felé. A kilövés után nem/vagy csekély mértékben irányítható, de a hatalmas „svung” és a csekély célfelület igencsak nehézzé teszi a megsemmisítését. A Scud család tagjai - ha esetleg atombombát szerelnek bele, egy megatonna rombolásra lennének képesek.
Kétségtelenül igaz, egy Scud kilövése nem hasonlítható össze egy sima, vállról indítható páncéltörő eszköz működtetésével. Egy-egy szerkezetet a hordozójárművel együtt erős technikai háttér segít – s az szinte csak „a legkevesebb”, hogy a szofisztikált ballisztikai számítást végző eszközök nélkül egy Scud rakéta nem több, mint egy hengeres vasdarab – még akkor is, ha előzőleg púposra tömték robbanóanyaggal. (Sőt, efféle esetben csak a gond van vele, ugyanis az üzemanyaggal is feltöltött „járművek” mindennek nevezhetők, csak barátságos jószágnak nem.) További veszélyt hozó járulék, hogy felállítása és fellövése még a gyakorlott személyzetnek sem két (hanem sokkal inkább negyvenöt) perc, utána pedig vágtában kell(ene) elvonulni, hogy az ellenség ne semmisítse meg az egész komplexumot.
A Scud-alapváltozatok hatótávolsága háromszáz és csaknem hatszáz kilométer között mozog, hosszuk kiviteltől függően tíz-tizenhárom méter, míg indítási tömegük akár a 6,5 tonnát is elérheti.
Egy-egy Scud nem hasonlítható a zacskós cukorhoz, amely kővé dermedve sem veszti el a szavatosságát a kamrában. A helyes tárolás valamint a folyamatos karbantartás gondja pedig na képzett szakemberek sem könnyed szórakozás, speciális eszközök nélkül pedig egyenesen lehetetlen.
A fentiek mind igazak - s ennek ellenére most mégis úgy tűnik, ballisztikus rakéta rombolt a fentebb említett izraeli bázison.
Persze nem feltétlenül a munka- és időigényes Scud az első számú gyanúsított, lévén Iránnak hála a Hezbollah azért betárazott másféle ballisztikus eszközökből is. Ám mielőtt tovább lépnénk, a szovjet eredetű technika – úgymond – védelmében érdemes felidézni, az 1990-es évek elején zajlott Öböl-háború során az irakinál messze fejletteb szövetséges csapatok sem tudtak minden startot megakadályozni. Az ország legyőzéséig kevés híján kilencven kilövést jegyeztek föl s ebből a tételből közel a fele érte el a környező szövetséges országok területét. Külön figyelemreméltó, hogy negyven – pár Izraelben csapódott be – vagy felette fogták el az elhárító Patriot rakéták.
S itt jön ismét képbe a Hezbollah: bár valamennyi iraki eszköz hagyományos robbanófejjel volt felszerelve, a kétség végig ott lappangott mindenkiben. Ugyanis Szaddam Husszein a háború előtt és alatt is kémiai robbanófejekkel fenyegette a zsidó államot, ezért az ottani hatóságok kénytelenek voltak az ország teljes lakosságát a légiriadók idején gázálarcban hermetikusan zárt helyiségekbe küldeni.
Ismét érdemes nyomatékkal leírni: azt, hogy a Hezbollah pontosan mivel rendelkezik, rajta kívül nem tudja senki. És azt sem, hogy mennyi „kamu” Scud-ot kapott (mondjuk) Szíriától. Utóbbiak ugyanis épp annyi gondot okoznak, lőszert emésztenek föl, mint ha igazira puffogtatna az ember.
Mint fentebb említettük, a libanoni terrorszervezet arzenáljában akad még ballisztikus eszköz, s ez a a Fateh-110. „Természetesen” ez is egy iráni, rövid hatótávolságú, közúti mozgatható fegyver - s kissé egyszerűbb, mint a Scud. A nemzetközi szaksajtó úgy véli, a szintén Teherán irányításával megalkotott, nem irányított Zelzal-2-ből fejlesztették tovább. A Fateh-110 elődjéhez képest újfajta vezérlő- és irányítórendszereket kapott. Az M-600 vagy „Tishreen” a Fateh-110 rakéta szíriai változata/másolata - ebből ugyancsak több tucattal rendelkezhet a Hezbollah.
A Fateh-110 és M-600 hatótávolsága kétszázötven-háromszáz kilométer között jár. Mindkét változat négyszázötven-ötszáz kilogrammnyi robbanóanyagot képes fuvarozni a célba. Tájolásáról a szabadon elérhető GPS rendszer gondoskodik, így akár az ötszáz méteres pontosság is elérhető vele. (Ha most valaki esetleg arra gondol, hogy fél kilométerre tőle nyugodtan felrobbanhat egy ilyen eszköz jusson eszébe, hogy egy mezei, kézben vihető százhúsz milliméteres aknagránát repesze is halálos sérülést tud okozni kétszázötven-háromszáz méterre. Volt erre idehaza is szomorú példa, amikor egy sokak által szeretett tábornok nyaki ütőerét tépte szét egy tőle ilyen távolságra elindult repeszdarab.)
Viszonyításképpen: a Fateh-110 csaknem kilenc méter hosszú és az indításkor körülbelül 3450 kilogrammot nyomnak. Amúgy a zsidó állam titkosszolgálata már 2010-ben jelezte, hogy Damaszkusz (majd 2014-ben Teherán) egyenként több száz ilyen rakétát adott át a terroristáknak.
Visszakanyarodva a bevezetőben említett kérdésre: mi van akkor, ha a Hezbollah nem robbanó-, hanem vegyi anyaggal tölti föl a rakétáit? Az elemzők többsége szerint ez szinte száz százalékos biztonsággal kizárható, ám tudjuk, hogy totális nyugalom legfeljebb a mesében létezhet. Emlékezzünk, 1991-ben az Öböl-háború idején a gyanú árnyéka is elég volt ahhoz, hogy az izraeli lakosság minden légvédelmi riadó esetén gázálarcban fusson a bunkerek irányába. S november 1-jén sem gondolta senki, hogy pár nap múlva elszabadul a pokol a Gázai övezet határán...
