Külföld

Az EU hiába tiltja be a „véres gyémántokat”, a hölgyek villogni akarnak

A gyémántékszerekért még ma is nagy a tolongás, a ritkaságokat pedig horrorárért lehet eladni

Bizonyára sokan látták a 2007-ben öt Oscar-díjra is jelölt, Véres gyémánt című amerikai filmet. A cím a háborús gyémántokra utal, amelyeket hadi zónákban bányásznak, s az eladásukért kapott összegből finanszírozzák a hadviselést. Manapság a Nyugat „kölcsönvette” ezt a kifejezést, és az Oroszországból a nemzetközi gyémántpiacra exportált drágaköveket érti alatta. A történet persze nem olyan egyszerű, mert mostanáig a belgákat egyáltalán nem zavarta, hogy az antwerpeni gyémántkereskedelmen a város és az állam is hatalmas jövedelemre tesz szert.

Az EU hiába tiltja be a „véres gyémántokat”, a hölgyek villogni akarnak
Egy antwerpeni ékszerüzlet „szerény” választéka
Fotó: Jonathan Raa / NurPhoto / NurPhoto via AFP

A belgáknak most valószínűleg meg kell fizetniük az Ukrajnát kitartóan támogató politikájukért. Az Európai Unió mostanság készíti elő az Oroszországot sújtó 12-dik szankciós csomagját. Ebben többek között az is szerepel, hogy megtiltják az orosz gyémántoknak a közösség országaiba való behozatalát. Az uniós szankciók tavalytól az orosz szénre, gázra, aranyra, vodkára és még a kaviárra is vonatkoznak, de a gyémántról eddig „megfeledkeztek”.

Nem véletlenül, mert Belgium komolyan lobbizott annak érdekében, hogy ez a „feledékenység” tartós legyen. Most azonban ütött az óra, és nagy valószínűséggel nehezebb dolguk lesz az antwerpeni gyémántkereskedelemmel foglalkozóknak.

Antwerpen a 15. század óta a gyémántkereskedelem európai fővárosa. A világon bányászott nyers gyémántok több mint 80 százaléka a városon megy keresztül, az ukrajnai háború előtt minden negyedik drágakő Oroszországból származott. Oroszország teljes, 28,2 millió karátos gyémántexportjának több mint fele Antwerpenben kötött ki, ami 2021-ben körülbelül 2,5 milliárd dollár értékű volt. Ezért az „orosz kapcsolat” eddig óriási üzlet volt a flamand városnak és Belgiumnak is. Az orosz kivitel 90 százalékát az állami tulajdonú Alrosa cég bonyolította le, amely ellen már amerikai embargó van érvényben.

Csakhogy az esetlegesen az orosz gyémántokra kivetett szankciók betartatása még nehezebb lesz, mint például az olaj esetében. Az orosz energiahordozó elleni uniós büntetőintézkedések kijátszásában India a „nagymester”. A szubkontinensnyi ország az ukrajnai háború kitörése óta tízszeresére növelte az Oroszországból származó olaj importját.

Természetesen Új Delhinek nincs szüksége ennyi orosz olajra, a hazai olajjal összekevert fekete aranynak azonban nem lehet megállapítani származási helyét. Így könnyű az uniós szankciós intézkedéseket kijátszani. Senki ne lepődjön meg azon, hogy ebből az olajból sok uniós ország is vásárolt.

A gyémántnál még nehezebb lesz a szankciók betartása, és ebben az esetben is India válhat a főszereplővé. Indiában legalább félmillió ember él az orosz gyémánt vágásából, csiszolásából, polírozásából. Természetesen ezek az emberek nem akarják elveszíteni megélhetésüket. A „feldolgozott” gyémánt származási helyét pedig lehetetlen megállapítani.

Az pedig már szinte magától értetődő, hogy ezeket a drágaköveket az export esetében indiainak tüntetik fel. Elemzők szerint elengedhetetlen, hogy ezt a kiskaput bezárják, különben a szankciók mit sem érnek. Narendra Modi indiai miniszterelnök azonban mindeddig dacolt a Nyugattal azt illetően, hogy csökkentse gazdasági kapcsolatait a Kremllel.

Szóval az egész uniós próbálkozás nagy valószínűséggel részben már eleve kudarcra van ítélve.

Más szempontból is nehéz lesz a szankciók betartatása. A Tiffany és a Cartier, bár tagadja, hogy vásárolna orosz drágaköveket, az exportadatok alapján látható, hogy nagy mennyiségben kerül orosz gyémánt Nyugatra. A két nagy globális cég ugyan előzőleg bejelentette, hogy nem vásárol orosz „véres gyémántokat”, de tudjuk, miként mennek a dolgok, a globális cégek mindennek ellen tudnak állni, csak a kísértésnek nem. Ugyanis a gyémántok iránti kereslet 70 százaléka a nyugati országokban jelentkezik.

A presztízs ékszerekért még ma is nagy a tolongás, a ritkaságokat horror árért lehet eladni. Azok, akik megengedhetik maguknak, meg is veszik, különösen a hölgyek. Hát lehet egy ilyen piaci nyomásnak ellenállni?

Most már arról nem is beszélve, hogy mire az orosz gyémánt a „végfelhasználóhoz” kerül, legalább 10–15 kézen megy keresztül. Lehetetlen a nyomon követés. Éppen ezért a globális alvilágnak a gyémánt a kedvenc befektetési eszköze. Kicsi, jelentős értéket képvisel, beazonosíthatatlan, könnyen szállítható. Kell ennél több?

Az EU 27 tagállama a következő hetekben hozza meg a végső döntést az Európai Bizottság szankciós javaslatáról, amely szerint a következő év elejétől megtiltanák az orosz gyémántoknak az EU-ba való behozatalát, vásárlását és értékesítését. Belgiumra az EU részéről óriási nyomás nehezedett, hogy egyezzen bele az orosz gyémántot sújtó embargóba, az ügy már évek óta nyúlik, mint a rétestészta. „Az orosz gyémántok a háborút és az emberi jogok megsértését szimbolizálják” – mondta nemrégiben Alexander De Croo belga miniszterelnök, ami végül is a belga „megadást” jelenti.

Az uniós bennfentesek azonban tudni vélik, hogy a háttérben még a mai napig is komoly veszekedések vannak, hiszen sem Belgium, sem pedig Antwerpen nem szívesen mond le az orosz gyémántimport okozta busás jövedelemről. Belgiumban a gyémántszektor 6600 közvetlen és 26 000 közvetett munkahelyet biztosít, az éves kereskedelem 37 milliárd dollárt tesz ki. A belgagyémánt export a Benelux állam kivitelének 20 százalékát adja.

Talán nem véletlen, hogy Zelenszkij éppen a belgákkal való uniós vita közepén, előre be nem jelentett látogatást tett Brüsszelben. A belgákra még az eddigieknél is nagyobb nyomás nehezedett. Az ukrán elnök előadta a „véres gyémántok” hasonlatot, az EU Bizottság pedig az „eddig és ne tovább” álláspontra helyezkedett Belgiummal szemben.

Mint láttuk, azért a belgáknak nem kellene ennyire aggodalmaskodniuk. A gyémántüzlet nem fog megszűnni, legfeljebb csak átalakul, és előbb vagy utóbb kiderül, hogy az orosz gyémánt nem is olyan „véres”.

Kapcsolódó írásaink