Külföld
Pár hónaptól akár évekig is toborozzák a Hezbollah tagjait
A minap nagyobb cikkben mutattuk be a libanoni Hezbollah legutóbbi, 2006-os háborúban Izrael ellenében nyújtott teljesítményét. Akkor azt írtuk, meglepően jól teljesítettek a helyi, a lokális terepet kiválóan ismerő harcosok az említett konfliktusban. Az érintettek abszolút bíztak a győzelemben, és nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy otthagyhatják a fogukat a saját falujuk határában. A szervezet az elmúlt több mint másfél évtizedben igen komoly erőt fektetett fegyverarzenáljának és hírszerzésének, valamint elhárításának kiépítésére – illetve arról is beszámoltunk, miként és hol zajlik az emberek kiképzése. Most pedig azt kíséreljük meg összefoglalni, miként zajlik a toborzás, illetve honnan érkeznek a terroristák fegyverei, illetve mennyi forrás jut a „védelmi” költségvetésre.
Az első és talán legfontosabb szempont hogy a Hezbollah munkaereje főállású harcosokat és laza kötődésű tartalékosokat foglal magában. Ez valójában hasonlatossá teszi őket a nyugati hadseregekhez, ám az már kevéssé lehet ismerős nekünk, hogy az említett tartalékosok csak alkalomszerűen állnak be küzdeni. Utóbbiak egyébként érdekes szeletét képezik a társadalomnak, ugyanis rendre ott találjuk őket a különböző libanoni politikai pártokban – olykor egészen magas polcokon is. Az pedig külön figyelemreméltó, hogy a Hezbollahnak nincs hivatalos tagsági listája.
Szintén sajátos a toborzási metódusuk. Utóbbi egy kimondottan csigalassúságú folyamat, amely pár hónaptól akár évekig tarthat. A célközönséget a jámbor, fegyelmezett és konzervatív személyek jelentik. A szervezet „belső biztonsági szárnya” roppant szorosan együttműködik az iráni hírszerző szolgálatokkal. Minden potenciális harcost rigorózusan ellenőriznek, sőt, e munka a családtagokra, barátokra és a tágabb ismerősökre is kiterjed. A ranglétrán belüli előmenetelhez pedig nem elég az, hogy valaki tehetséges és szorgalmas – ha nincs türelme, akkor rendszerint „megakasztják” a folyamatban.
Mindennek következménye, hogy a kellő tudással és képzettséggel bíró harcosok döntő részt az idősebb korosztályhoz sorolhatók. Utóbbi tényt egyébként maga az élet is megállás híján igazolta-igazolja: seregnyi 38-55 éves, akiket az izraeliek megöltek vagy elfogtak több képzettséggel rendelkezett, mint a legtöbb hasonló korú civil. Egy nem állami szereplőtől pedig egyenesen szokatlan mértékben a tagok olyan területekre is tiszteletet parancsoló mértékben specializálódtak, mint a tüzérségi és mérnöki munka vagy az elektronikus kommunikáció és hírszerzés.
Természetesen joggal vetődik föl a kérdés, mennyi pénzből gazdálkodik a libanoni szervezet? A válasz természetesen nem lehet pontos, de amerikai tisztviselők 2018-as becslései szerint a Hezbollah katonai költségvetése (akkor) elérte a hétszázmillió dollárt. Ez az összeg mára egymilliárd fölé kúszhatott. A források sokrétűek: illegális fegyver- és kábítószerkereskedelem, Irán és Szíria, helyben kivetett adók, más arab államok és szereplők pénzbeli juttatásai, az európai szimpatizánsok utalásai - és újabban a kriptodevizákkal történő kereskedés biztosítják az új fegyverekre és felszerelésre valót.
Ugyancsak becslésekre hagyatkozhatunk csak, ha a Hezbollah harcosok létszámát kívánjuk belőni. A szórás komoly fejfájásra adhat okot a katonai szakértőknek, hiszen a százezres mutató mellett épp úgy lehet fajsúlyos érveket fölhozni mint ennek a negyedéhez. A manapság leginkább elfogadott és a napokban közzétett nézet harmincezer aktív tagot feltételez és nagyjából másfélszer ennyi – különböző korú és egészségi állapotú – tartalékost.
Kétségtelenül igaz, a Hezbollah által bevethető fegyverek döntő része Iránból érkezett, de eredet szerint találunk köztük Szíriai, amerikai és európai eszközöket is – sőt, újabban (tudva vagy tudtán kívül) Kína is beszállt az arzenál bővítésébe. Már a 2006-os konfliktus idején is szembeszökő volt, hogy a szervezet eléggé jól el volt látva nyugati eredetű URH és RH kézirádiókkal, számítógépekkel és hálózati eszközökkel. Bizonyíthatóan kaptak Szíriából tankokat és BTR páncélozott járműveket is, ám ezeket nem igen tudják alkalmazni a nyomasztó izraeli légifölény miatt.
