Nógrádi György: Biztos, hogy a háborúra sor kerül

– Izrael gázai offenzívája kezd kicsit az ukránok nagy tavaszi ellentámadására emlékeztetni. Sokat beszélünk róla, de nem igazán történik semmi. Fog?

– Gyakorlatilag ott tartunk, hogy minél később támad Izrael, annál nagyobb lesz a nemzetközi felháborodás. Ott tartunk, hogy Guterres ENSZ-főtitkár a héten közölte, hogy a Hamász terrorcselekményt követett el, de mivel a hatnapos háború, 1967 óta a palesztinok el vannak nyomva, így amit csinálnak, az ő számára bizonyos értelemben elfogadható. Akkora botrány lett, hogy Izrael nem hajlandó több vízumot kiadni ENSZ-diplomatáknak. Erre António Guterres 24 óra múlva módosította az álláspontját. De ez is mutatja, hogy a helyzet megítélése ellentmondásos. Egyfelől óriási nyomás nehezedik Netanjahura, hogy kezdje el a háborút, és óriási (külső) nyomás, hogy ne kezdje el. Vagy úgy, hogy viszonylag kevés civil haljon meg. Ez utóbbi nagyon nehéz. Sokszázezer ember hagyta el a gázai térséget, de rengetegen vannak, akik ott akarnak maradni, vagy pedig a Hamász emberei nem engedik őket elmenekülni. A probléma az, hogy az amerikai elnök pár nappal ezelőtt néhány órára odalátogatott, előtte volt egy 6-8 órás tárgyalás az amerikai külügyminiszter és Netanjahu közt, amely során megállapodtak arról, hogy Izrael támadhat. Izrael eddig minden egyes háborúját megnyerte – a békéket soha nem tudta megnyerni, és amikor a helyzet kritikussá vált az Egyesült Államok közbe szólt. Most a támadást engedi, de nyilván 600 fórumon elmondta, hogy próbáljanak úgy harcolni, hogy viszonylag kevésbé halott legyen. Tehát a válaszom az, hogy a mai fejjel – és alá kell húzni: a mai fejjel – biztos, hogy a háborúra sor kerül. Olyan izraeli technológiai fölény van, hogy győzni fog. A kérdés az, hogy mi lesz utána, és ez a fő kérdés, ugyanis a Hamászt meg lehet semmisíteni, de a közel-keleti probléma nincs megoldva. Úgy vélem, hogy a hadművelet végén megint lesz jó esetben egy fegyverszünet, de béke nem. Ennek az is az oka, hogy az elmúlt időszakban Izrael békét tudott kötni Jordániával és Egyiptommal, és az Ábrahám-egyezmények alapján – amit Trump amerikai elnök közvetítésével hoztak tető alá – jó pár arab országgal rendezte a kapcsolatait. De ezek a kapcsolatok felső szinten rendeződtek, és nem a lakosság szintjén. Ma Jordánia lakóinak a kétharmada palesztin, és a helyzet nincs megoldva. Tehát a Hamász szétverésével nincs megoldva a ciszjordániai kérdés, általában nincs megoldva a palesztin kérdés, nincs megoldva a libanoni kérdés. Összességében izraeli katonai győzelmet várok alapvető politikai rendezés nélkül.

– Mit gondol Emmanuel Macron felvetéséről, miszerint a Nyugatnak egy az ISIS-elleni koalícióhoz hasonló szövetséget kellene létrehoznia a Hamásszal szemben. Ez csak egy szokásos francia nagyotmondás, vagy van erre hajlandóság?

– 1958-tól 1969-ig Franciaország köztársasági elnöke Charles de Gaulle volt. Ő azt mondta, hogy Franciaország nem Franciaország, ha nem áll az élen. A Brexit után az Európai Unió meggyengült, és a vezető szerepért ketten harcolnak: a franciák és a németek. Macron jelenleg próbál világpolitikát csinálni. Az én problémám az, hogy ehhez a megfelelő gazdasági eszközei nincsenek meg. Macron az elmúlt napokban is nagyon komoly összegben adott francia haditechnikát, de ezzel együtt a német gazdaságban, német politikában megvan a potenciál Európa vezetésére a franciában nincs. Nyilván külpolitikai sikereket akar elérni, már csak a belpolitikai problémák miatt is, de ez, amit felvetett most csak egy elemét.

– Említette a közel-keleti helyzetnek a rendezetlenségét, és Libanont, ahol a napokban összeült a Hezbollah, a Hamász és az Iszlám Dzsihád vezetése. Ez azt jelenti, hogy a Hezbollah nyiltan belép a háborúba, és megnyitja az északi frontot?

– A válaszom az, hogy erre okos választ nem lehet adni. Az alapvető dilemma az, hogy a Hezbollah ma sokkal több fegyverrel rendelkezik, mint a Hamász. Az izraeli vaskupola a világ egyik legcsodálatosabb védelmi rendszere, ami tökéletesen működik, ha „néhány” rakétát kilőnek Izraelre. Ha viszont tömegével jönnek a rakéták, akkor azzal képtelen felvenni a harcot. A Hamász rakétacsapása, ami körülbelül 4000 rakétát jelentett, erre világosan rámutatott. A Hezbollahnak 100-150 ezer bevethető rakétája van, ez ellen Izrael alapvetően védtelen.

Arra viszont képes, hogy szétverje a Hezbollahot. Csakhogy a Hezbollahnak komoly pozíciói vannak Libanonban, ahol egyébként számottevő politikai erőt képvisel, a parlamentben is bent van. A szétverése olyan űrt hagyna maga után, amit nem tudjuk, ki tölthet be. De most minden a Hezbollahon múlik. Nekik kell eldönteniük, hogy mi a stratégiai céljuk: belépni a háborúba annak összes következményével, vagy kimaradni az összes következményével. Egy biztos! Jó döntést nem tud hozni.