Külföld
Lánctalpas rémhozó
Valamikor 1945 környékén vetődött föl az Egyesült Államokban: jó lenne egy olyan, 155 milliméteres önjáró tarack, amely képes együtt mozogni a páncélosokkal. Kezdetben úgy vélték, a fegyverzetet rá lehet építeni a már meglévő lánctalpasok alvázára, ám az ötlet nem vált be, ezért 1953-ban más megoldás után néztek, s nekifogtak lerakni az M109 alapjait. A fejlesztés tíz éven át tartott – azaz immár hatvan éve áll szolgálatban az M109.
A löveg az elmúlt hat évtizedben a világ szinte minden konfliktuszónájában szerepelt. Egyebek mellett láthattuk Vietnamban, az iraki–iráni háborúban, Jemenben, Kambodzsában, Szíriában – újabban pedig Ukrajnában. És persze szinte az összes, Izraelt érintő harcban.
Az M109 az idők folyamán rengeteg modernizáláson esett át. Legújabb verziója az „A7-es”. Személyzete hat (az újabbaknál csak négy) katona, hossza éppen meghaladja a kilenc, míg szélessége a három métert. Tömege a változattól függően huszonöt-harmincöt tonna között jár, amelyet egy nyolc hengeres, négyszázöt lóerős dízelmotor mozgat. Páncélzata heggesztett alumíniumlapokból áll. És igen, a titkot senkinek nem árulják el. Manapság a BAE Systems Hanwha készíti, de 1985 és 2015 között a Samsung is gyártotta. Lám, nem csak telefonokban ügyes a dél-koreai vállalat.
Hatótávolsága háromszázötven kilométer, sebességét tekintve pedig vélhetően még egy Velorex vagy kismotor is lehagyná, hiszen alig haladja meg az ötvenöt (az A7 esetében hatvan) kilométert óránként.
Ugyanakkor az is igaz, nem a száguldozás a fő ereje, hanem a fentebb is említett, 155 milliméteres tarack. Az idők során ugyancsak többször áttervezett – és egyben hosszabbá is vált – fegyver hatékony lőtávolsága 1963-tól egyre nőtt, így a kezdeti tizennyolcról ma már negyven kilométerre is képes pontosan célba találni. Igaz, utóbbi eredményt speciális lőszerrel lehet elérni.
Manapság a legelterjettebb verzió az A6-os Paladin modell. Ez a korábbinál erősebb páncélzatot kapott, de a belvilágát is újratervezték a lőszerek és a felszerelések biztonságosabb tárolása érdekében. A korábbi kivitelekhez képest megoldották a magas szintű, titkosított digitális kommunikációt is, amelynek hála az ellenség már nem képes zavarni a parancsnokság és az egyes tarackok közötti kommunikációt.
Az ütegparancsnok eszközei koordinálják a tüzet, így egy a Paladin harminc másodpercen belül képes megállni és pontosan lőni. Ez a folyamat korábban a legjobb körülmények között is több percet vett igénybe. Ugyancsak változás, hogy a 155 mm-es lőszertár befogadóképességét harminchatról harminckilencre növelték.
Az Izraelben készült fényképek tanúsága szerint tüzelés alkalmával az oldalnyílások általában nyitva vannak. Ennek oka egyrészt az, hogy így könnyebben megoldható a lőszer utánpótlása – másrészt pedig a jármű belseje is jobban kiszellőzik.
Az M109-et hét pár futógörgővel szerelik: a láncmeghajtó kerék van elöl, míg a feszítő hátul. Úszóképes, s a torony tetején található a 12,7 milliméteres fegyver pedig a közeli vagy légi célok puszítására szolgál.
Kiszolgálója egy furcsa szerzet, a fotókon ritkábban feltűnő M548. E lánctalpas rakományszállító cipeli az M109 után a lőszert, az üzemanyagot és a legszükségesebb felszerelést. Tömege a kiviteltől függően tizenegy-tizenhárom tonna, egy feltöltéssel csaknem ötszáz kilométert képes megtenni. Igaz, kollégájához hasonlóan ő sem képes száguldozni, hiszen legfeljebb hatvan kilométert tud legyőzni egy óra leforgása alatt. Viszont mindezt megteszi árkon-bokron át – s igen megbízható módon.
