Külföld

Forr a Földközi-tenger sós vize

A Cataniában kiszabadult migránsok történetének egyik, kevésbé kiemelt szereplője a szicíliai Iszlám Közösség elnöke, Abdelhafid Kheit volt, aki finoman szólva is nyomást gyakorolt Iolanda Apostolico, az ügyben eljáró bíróra. Az Il Giornale nem kevesebbre vállalkozott, mint a sok sebből vérző ügy hátterének megvilágítására. Sokak szerint ez a történet nem más, mint a bírák háborúja a biztonsági szabályok ellen, és jól mutatja, milyen erők dolgoznak a migráció fenntartásáért.

Forr a Földközi-tenger sós vize
Az olasz miniszterelnök eltökélten küzd az olasz partokra özönlő migránsáradat megállításáért
Fotó: AFP/Eliano Imperato

A szicíliai Iszlám Közösség elnöke örömmámorban ünnepelte azon bírói döntést, amely nem hagyta jóvá a Pozzallo központjából érkező bevándorlók őrizetbe vételét. A Giorgia Meloni vezette kormánynak azonban esze ágában sincs meghátrálni, fellebbezett a cataniai bíróság döntése ellen. Meggyőződése, hogy radikális változások szükségesek az olasz partokra özönlő migránsáradat megállításához. Az alapötlet egyértelmű: a biztonságos országokból érkező menedékkérőket zárt, őrzött létesítményekben kell elhelyezni, ellenőrizni kell, hogy a menekültstátusz megadásának feltételei fennállnak-e, és negatív eredmény esetén kiutasítási határozatot hozni.

Érdemes Matteo Salvini mondataira is figyelni: „Már 2019-ben, amikor a belügyminisztériumban voltam, összetűzésbe kerültünk a TAR-bírákkal, mert bojkottálni próbálták a biztonsági rendeleteket, és nyilvánosan támogatták a baloldal politikai nézeteit. Megfeledkeztek Luca Palamara korábbi ügyész, a közösségi médiákban közzé tett nyilatkozatáról: „A kormány rendeletei ellen úgy harcolni, hogy az az olasz nép érdekeit nem szolgálja, bűn. A bírónak is fizetnie kell, ha hibázik.”

A fenti gondolathoz csatlakozva a Forza Italia politikusa, Maurizio Gasparri is megszólal: „Az igazságszolgáltatás nem lehet olyan ellenhatalom, amely megpróbálja lerombolni mindazt, amit az állam és a kormány a törvényesség nevében tesz.”

A baloldal azonban változatlan hevességgel támadja azokat, akik a migráció ellen küzdenek. Elly Schlein, a Demokrata Párt főtitkára Salviniről alkotott véleménye erős cinizmusról árulkodik: „Naponta új ellenséget keres, hogy elrejtse saját felelősségét.”

Ebben a helyzetben nem csoda, ha az olasz–német kapcsolatok jeges időszakot élnek át. Az olaszok kritikus távolságtartása érthető az olasz partokhoz szállító migránsmentő NGO-ok német pénzügyi támogatása miatt. Elkerülhetetlen egy Meloni–Scholz-találkozó, amely szervezés alatt áll. Olaszos kifejezéssel: a serpák már dolgoznak a zsákutcából való kilépésen.

Tunézia hozzáállása viszont az érthetetlen kategóriába tartozik, pláne annak ismeretében, hogy a migránsok nagy része ott szál csónakba, sőt a korábban említett bírói felmentésének alanyai is tunéziaiak. Kais Saied elnök visszautasította az EU-val egyeztetett pénzügyi támogatás első részletét. Az elnök további mondataival adódhat némi értelmezési probléma: „Nem fogadunk el szánalmat vagy alamizsnát, hanem tiszteletet követelünk.”

Talán a felkínált összeg nagysága nem elegendő Tunéziának? – teszi fel a kérdést a lap, és úgy folytatja, hogy ezek az események kétségessé teszik az észak-afrikai országok partjainak hatásosabb ellenőrzését is, és talán éppen ez lehet a cél.

Kapcsolódó írásaink