Külföld
A láthatatlan légió, mégis látható – a Wagner-csoportot Afrikában az aranybányászat is érdekelte
A Wagner egy illegális hadsereg, amely megszűnik létezni, a terroristák visszatérhetnek a polgári életbe
Mindenki, aki olvasta Rejtő Jenő A láthatatlan légió című kalandregényét, egy életre nem felejti el a szerző képzelete által megalkotott figurákat, akik, hol egymás, hol az idegenlégiós tisztek, hol pedig a bennszülöttek eszén járnak túl. A Wagner-csoport afrikai jelenléte nem kevésbé kalandos, de egyáltalán nem romantikus, szórakoztatónak pedig nem mondható. Időnként mostanában úgy tűnik, hogy ez a légió is láthatatlan, kerülik a nyilvánosságot, így pedig úgy tűnhet, mintha nem is lennének Afrikában.
Pedig nagyon is ott vannak, csak mostanában nem mindig vannak szem előtt, amióta augusztusban vezetőjük Jevgenyij Prigozsin egy máig tisztázatlan repülőgép szerencsétlenségben életét vesztette. A balesetben nem csak a Wagner vezére, de legfőbb bizalmasa Dmitrij Utkin és helyettese Valerij Csekalov is életét vesztette.
Ez óriási vezetési válságot okozott a Wagner-csoportnak, mert pillanatnyilag nem látni azt a karizmatikus vezetőt, aki Prigozsin helyére léphetne. Márpedig, a hatalmas kontinensen több országban is szétszórt – Szudán, Mozambik, Közép-afrikai Köztársaság, Mali, Líbia, és Madagaszkár –, kisebb egységek egy átfogó, céltudatos koncepcióval rendelkező parancsnok nélkül elég elhagyatottak lesznek, és ami a legveszélyesebb, önjáróvá válnak. A Wagner-vezér hatalma a személye iránti lojalitáson és Putyinhoz fűződő jó kapcsolatán alapult, ez az összetartó „erő” most megszűnt.
Úgy tűnik, hogy az eddig egyszemélyes vezetést, a kollektív parancsnokság váltja fel. Ezért valószínűsíthető, hogy a Wagner nem lesz „anyátlan-apátlan árva”, hanem integrálják az orosz állami és katonai „gépezetbe”. Erre utal az is, hogy Viktor Szobolev, az Orosz Állami Duma törvényhozója már elég éles szavakkal jósolta meg a Wagner további sorsát, mert mint mondta: A Wagner, egy illegális hadsereg, amely megszűnik létezni. „Ezek a terroristák visszatérhetnek a polgári életbe, vagy szerződést köthetnek az orosz védelmi minisztériummal. Nem szabad, hogy az országban felfegyverzett emberek legyenek, akik nincsenek alárendelve az államnak” – mondta.
Azt is meg kell majd határozni, hogy az újjászervezett Wágner milyen kapcsolatot tart majd fenn azokkal az afrikai országokkal, ahol eddig tevékenykedett. Az eddigi gyakorlat szerint a Wagner szerződést kötött azoknak az afrikai országoknak a kormányával, ahol azért volt jelen, mert az adott állam biztonsági kihívásoknak volt kitéve. Vagyis ahol volt gyenge pont, ott a Wagner megjelent és felajánlotta szolgálatait, amit jól meg is fizettetett azt a megbízóival.
Például ezer Wagner-katona érkezett 2018-ban a Közép-afrikai Köztársaságba, hogy megvédje Faustin-Archange Touadéra elnök kormányát a főváros, Bangui elleni lázadók támadásaival szemben. Cserébe a Wagner leányvállalatai korlátlan fakitermelési lehetőségeket kaptak, valamint megszerezték a jövedelmező ndassimai aranybánya feletti ellenőrzés jogát is.
A Wagner 2017-ben jelent meg Szudánban, ahol kiképezik azokat a csapatokat, amik őrzik az ásványkincsek lelőhelyeit és raktárait. Ezzel együtt elfojtja az Omar al-Bashir elnök kormánya elleni lázadásokat, mindezt az Oroszországba irányuló arany exportért cserébe.
Többek között ezért is akarja Vlagyimir Putyin kiterjeszteni Oroszország befolyását Afrikában, arra törekszik, hogy a Wagner-erőket a kontinensen tartsa. Erre jó oka van, mert mint fentebb láttuk a Wagner-csoport nem egyszerűen egy magánhadsereg, nem önálló egységként működő szervezet, hanem vállalkozások és zsoldos csoportok összetett hálózata, amelyek tevékenysége szorosan kötődik Oroszországhoz.
A Kreml a Wagnert használja fel afrikai külpolitikai érdekeinek megvalósítására, hogy diplomáciai támogatást építsen ki, amelyet olyan helyeken kíván felhasználni, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete, ahol a közgyűlésben számít az általa befolyás alatt álló afrikai államok szavazataira.
Tehát, a Kremlnek célja nem a Wagner teljes felszámolása, sőt azt akarja, hogy a csoport Afrikában maradjon, de a különböző országokban állomásozó egységek ne egyesüljenek, ne kerüljenek ismét egy személy irányítása alá.
Még egy Prigozsin-féle lázadásból is az orosz vezetés köszöni, nem kér.
