Kijev és a Nyugat tavaly eljátszotta az „olcsó” béke esélyét

Az elmúlt másfél év történései nagyrészt elfeledtették velünk, hogy Oroszország az úgynevezett „teljes körű és provokálatlan” inváziójának kezdete, vagyis a 2014 óta tartó kelet-ukrajnai polgárháború eszkalációja után szinte azonnal tárgyalásokat kezdett az ukránokkal. Dmitrij Kozak, a föderáció miniszterelnök-helyettese és Viktor Hrenin belarusz védelmi miniszter már 2022. február 24-én felvette a kapcsolatot Kijevvel.

Négy nappal később pedig a két szemben álló fél delegációja találkozott Gomelben, majd március 3-a és 7-e között Bresztben egyeztettek. Ezt két törökországi forduló követte március 10-én és 29-én. Az utóbbin pedig már egy tűzszünet körvonalai is kirajzolódtak.

Az ukrán küldöttséget David Arahamija, a Verhovna Rada elnöki frakciójának vezetője vezette, míg az orosz delegációt Vlagyimir Putyin tanácsadója, Vlagyimir Medinszkij volt kulturális miniszter.

A tárgyalások során egy szerződéstervezetet is sikerült összehozni. E szerint Ukrajna beleegyezett volna a semleges státuszba: vagyis az EU-hoz csatlakozhatott volna, de a NATO-hoz nem. Cserébe viszont egyes nyugati államok szavatolták volna a biztonságát, hasonlóan mondjuk Tajvanéhoz vagy Izraeléhez. E körben rögzítették továbbá, hogy Kijevnek nem lehetnek nukleáris fegyverei, és nem állomásozhatnak idegen katonák a területén, de támadás esetén a kezességvállaló országok akár csapatokat is küldhettek volna az ukránok támogatására.

A tervezet második pontja a Krímmel és Szevasztopollal foglalkozott. Ebben a felek kizárták az erő alkalmazását, a területek hovatartozásáról pedig 15 évre elhalasztották volna a döntést. Az átmeneti időben Oroszország amolyan hitbizományként kezelhette volna a félszigetet; Ukrajna garantálta volna a területéről, illetve az azon keresztül biztosított szolgáltatások zavartalanságát, Moszkva pedig fizetett volna ezekért.

A harmadik pont a „kultúrák kölcsönös tiszteletben tartásáról” szólt, például arról, hogy az ukrajnai nemzetiségek számára is megnyugtató módon, egyszer s mindenkorra rendezni kell „nyelvi kérdést”.

A fentiekben legkésőbb az isztambuli találkozón sikerült egyezségre jutniuk az oroszoknak és az ukránoknak. Egyedül a donyecki és luganszki – akkor még Moszkvából nézve is – szakadár népköztársaságok kérdése maradt nyitva. Itt több lehetőség volt az autonómiától a függetlenség kölcsönös elismeréséig, azzal, hogy az új országok nem egyesülhetnek az Orosz Föderációval. A kijevi delegáció – a hírek szerint – azzal állt fel az asztaltól, hogy erre már egy Putyin–Zelenszkij-csúcstalálkozón kellene visszatérni.

Az orosz védelmi minisztérium közvetlenül az isztambuli tárgyalások után bejelentette, hogy „a kölcsönös bizalom növelése érdekében” drasztikusan csökkenti a katonai tevékenységet Kijev és Csernyihiv térségében – az orosz csapatok akkoriban az ukrán főváros közvetlen közelében állomásoztak. Moszkva napokon belül vissza is vonta az erőit. Amit utóbb és azóta is az ukránok úgy kommunikálnak, hogy az oroszok kudarcot vallottak.

Miután visszatértek Isztambulból, a delegációk online folytatták a munkát az ukrán–orosz megállapodástervezeteken. Előfordult, hogy a munkacsoportok képviselői naponta többször kicserélték a szerződéstervezetekhez fűzött megjegyzéseket és módosításokat.

Aztán április közepén Kijev megszakította a folyamatot. Állítólag Boris Johnson brit miniszterelnök győzte meg Volodimir Zelenszkijt arról, hogy a nyugati támogatásokkal simán le fogják győzni Oroszországot, ezért őrültség lenne megállapodni Moszkvával. Vagy igaz, vagy nem. Mindenesetre az oroszok szeptember végéig még tettek néhány kísérletet a párbeszéd felújítására, de Volodimir Zelenszkij 2022. szeptember 30-án elnöki rendeletben tiltotta meg a Vlagyimir Putyinnal folytatott tárgyalásokat. Ez lényegében azt jelenti, hogy amíg nem jön egy orosz rendszerváltás, béke sem lesz, hacsak valamelyik fél nem győzi le a másikat.

Ugyanazon a napon Putyin aláírta a szakadár területek függetlenségét elismerő rendeletet, a háború alakulása miatt pedig Moszkva ma már ragaszkodik Zaporozsje, Herszon, Donyeck, Luganszk és a Krím megtartásához is. Erre jelenleg nagyobb esélye van, mint Zelenszkijnek arra, hogy néhány F–16-ossal visszafoglalja az oroszlakta ukrán területeket.