BRICS-csúcs: ez a „most vagy soha” pillanat

Az európai és a tengerentúli sajtó, valamint az elemzők többsége két táborra szakadt az elmúlt hetekben. Az egyik szerint a BRICS veszélyes, mivel nem képvisel semmiféle magasabb célt, nemes ideológiát, a mozgatórugója a hideg számítás és a Nyugat legyőzésének a vágya. Ez az, amit a kínaiak új hidegháborús narratívának, szekértábor-logikának tartanak, hangsúlyozva, hogy a tömb pusztán egyenlőbb viszonyokat szeretne a globális gazdaságban: az euroatlanti térség hegemóniája, az amerikai monopólus helyett egy multipoláris világot.

A másik oldal szerint ugyanakkor a csoport tulajdonképpen csak egy lufi, és majdnem teljesen ártalmatlan. Ennek alátámasztására az „ötök” lassuló gazdasági növekedését, illetve a tagok között feszülő, feloldhatatlan ellentéteket szokták felhozni. Az egyik ilyen a Delhi és Peking közé éket verő határvita, amely időnként halálos áldozatokat követelő tettlegességig fajul a két ország katonái és határrendészei között. A másik, hogy sem India, sem Brazília nem akarja kockáztatni a befolyását, ezért határozottan ellenzik a BRICS bővítését.

Az utóbbiak, a tamáskodók a jelek szerint rossz nyomon jártak. Kína és India az elmúlt hetekben tető alá hozott egy megállapodást a béke megőrzéséről, a brazil elnök pedig – az indiai kormányhoz hasonlóan – Johannesburgba érkeztekor az első sajtótájékoztatóján leszögezte, a bővítésnek nincs alternatívája, csak az ütemezésről kell dönteni. Érdemes hozzátenni, mert ez jelzésértékű mindkét tábor számára: a BRICS annyira félelmetes vagy éppen annyira komolytalan, hogy Emmanuel Macron minden követ megmozgatott (egyébként sikertelenül), azért hogy részt vehessen a csúcson.

A BRICS kétségtelenül nagy átalakuláson megy keresztül. Tagjai egyre szorosabban működnek együtt nemcsak gazdasági, de tudományos és politikai kérdésekben is. Tény azonban, hogy nem annyira értékek, mint inkább érdekek mentén kapcsolódnak egymáshoz az „ötök”. Nincs kultúrharc, LMBTQ-lobbi vagy vájkálás egymás belügyeiben – csak üzlet van. Ez, valamint a covidjárvány, az orosz–ukrán háború kezelése és a Nyugatot érő inflációs sokk pedig nagyot dobott a csoport népszerűségén. Tavaly három, míg az idén húsz ország adta be a csatlakozási kérelmét, és még egyszer ennyien jelezték, hogy szándékukban áll ezt megtenni.

A találkozó egyik fő témája így a szervezet bővítése lesz. A másik egy közös valuta kibocsátása és/vagy a fokozott dollármentesítés. A BRICS-pénz egy aranyalapú fizetőeszköz lenne, amit a szervezet központi bankja nyomna. Ennek szükségességéről valóban eltérők a vélekedések, de a dollármentesítés kérdésében nincs vita a tagok között. Az egymás közötti elszámolásban már így is egyre nagyobb teret kap a nemzeti valutákban történő elszámolás, amire egyre több hivatalos vagy potenciális tagjelölt is elkezdett áttérni.

A BRICS-országok elemzői alapvetően optimisták, bár óva intenek a túlzott elvárásoktól. Vannak, akik egyenesen arra figyelmeztetnek: a szervezet 17 éves fennállása során eddig még mindig több volt a beszéd, mint a tett. Tény azonban, hogy a nemzetközi helyzet soha nem volt annyira kényszerítő hatású az „ötökre” nézve, mint éppen most. A már említett orosz–ukrán háború és a kínai–amerikai kereskedelmi háború egyaránt cselekvésre kényszerítik Moszkvát és Pekinget. Lula régóta szeretné Latin-Amerikában megtörni az USA befolyását, amire ennél jobb lehetősége az amerikaellenes kormányok sokasága és a Biden-adminisztráció tehetetlensége miatt talán soha sem lesz. India és a Dél-afrikai Köztársaság pedig jól kereshet ezen az egészen.

Két nap múlva kiderül, mire jutnak.