Külföld
Francia légiósok végeztek Togo és Mali elnökével
10+1 követelés, amit Párizs az afrikai gyarmatok „függetlenségének” elismeréséért cserébe támasztott
A Françafrique-nak nevezett nyugat- és közép-afrikai országok nem kapták ingyen a függetlenségüket. Amikor az 1950-es évek végén erőre kaptak a szecesszionista mozgalmak „két” választási lehetőségük volt: a saját lábukra állnak vagy Párizs „barátai” lesznek. Guinea Sékou Touré vezetésével az előbbi mellett döntött. Szó se róla, a franciák ki is vonultak az országból, de vittek magukkal mindent: leszerelték az üzemeket, de még az iskolákat, kórházakat is, ami pedig nehezen mozdítható volt, mint például az ültetvények vagy a farmok állatállománya, azt felégették, leölték.
Ennek hatására a többiek hamar úgy döntöttek, jobb a békesség, és sorra aláírták azokat a szerződéseket, amelyeket Párizs előkészített a számukra. Néhányan, mint Sylvanus Olympio, Togo első elnöke, vagy a mali Modiba Keita azonban hamar rájöttek, hogy rossz üzletet kötöttek, és megpróbáltak kihátrálni a franciák fojtó öleléséből. Az eredmény? Olympiót 1963. január 13-án agyonlőtte az idegenlégió volt őrmestere, Etienne Gnassingbe. Keita öt évvel később ugyanerre a sorsra jutott, csak vele egy hadnagy, Moussa Traoré végzett.
A francia–afrikai kapcsolatok a következő fél évszázad során sem lettek kiegyensúlyozottabbak, viszont Párizs különösen Emmanuel Macron elnöksége alatt sokat vesztett erejéből, a gyengeséget pedig több ország sikeresen kihasználta. De pontosan mi ellen lázadtak vagy éppen lázadnak most Nigerben? Mivel fizettek a volt gyarmatok a „függetlenségükért”? A választ 11 pontba szedtük:
1. Gyarmati adó a francia gyarmatosítás előnyeiért
Az újonnan „független” országoknak fizetniük kell a Franciaország által a gyarmatosítás során az országban kiépített infrastruktúráért.
2. A nemzeti tartalékok automatikus letétje
Az afrikai országoknak nemzeti pénztartalékaikat Franciaország központi bankjába kellene befizetniük. Minden francia-afrikai ország köteles devizatartalékainak legalább 65 százalékát a francia államkincstárnál vezetett „műveleti számlán” tartani, valamint további 20 százalékot a pénzügyi kötelezettségek fedezésére.
3. Elővásárlási jog az országban felfedezett nyersanyagokra vagy természeti erőforrásokra
Franciaországnak elővásárlási joga van minden olyan természeti erőforrásra, amelyet a volt gyarmatainak földjén találnak. Csak miután Franciaország azt mondja, hogy nem érdekli, kereshetnek az afrikai országok más partnereket.
4. A francia érdekek és cégek elsőbbsége a közbeszerzések és állami pályázatok során
Az állami megrendelések odaítélésénél a francia cégeket kell elsősorban figyelembe venni. Nem számít, ha az afrikai országok máshol jobb ár-érték arányt tudnak elérni. Ennek következtében számos volt francia gyarmaton az országok minden fontosabb gazdasági vagyona francia érdekeltségek kezében van.
5. Kizárólagos jog a katonai felszerelések szállítására és az ország katonatisztjeinek kiképzésére
A gyarmati paktumhoz csatolt ösztöndíjak, támogatások és „védelmi megállapodások” kifinomult rendszerén keresztül az afrikaiaknak Franciaországba vagy franciaországi kiképző létesítményekbe kell küldeniük vezető katonatisztjeiket kiképzésre.
6. Franciaországnak joga van ahhoz, hogy előzetesen csapatokat vezényeljen és katonai beavatkozást hajtson végre az egyes országokban saját érdekei védelmében
Az úgynevezett „védelmi megállapodások” értelmében Franciaország jogot szerzett a katonai beavatkozásra az afrikai országokban, valamint arra, hogy csapatokat állomásoztasson az adott országokban lévő, teljes egészében a franciák által működtetett bázisokon és katonai létesítményekben.
7. Kötelezettségvállalás arra, hogy a francia marad az ország hivatalos nyelve és az oktatás nyelve
8. Kötelezettségvállalás a francia gyarmati pénz, az FCFA használatára
Az FCFA árfolyama kötött, kezdetben a francia frankhoz, majd az euróhoz rögzítették, és a 2010-es évek becslései szerint mintegy 500 milliárd dollár hasznot hajt minden évben Afrikából a párizsi államkasszába.
9. Éves pénzügyi-gazdasági elszámolási kötelezettség Franciaországnak
A mérleg- és tartalékjelentésük megküldése nélkül Párizs nem folyósít támogatásokat az afrikai országoknak. A volt gyarmatok központi bankjainak titkárai és pénzügyminiszterei pedig kétévente tartoznak személyesen beszámolni a francia központi bank és az államkincstár képviselőinek.
10. Lemondás arról, hogy az adott ország katonai szövetséget kössön bármely más országgal, kivéve, ha Franciaország erre felhatalmazza
Általában az afrikai országok azok, amelyek a legkevesebb szövetségessel rendelkeznek. A legtöbb ország csak a volt gyarmatosítójával és legfeljebb egymással áll kapcsolatban, mivel minden mást megtiltottak nekik.
10+1. Franciaországgal való szövetségkötési kötelezettség háborús vagy globális válsághelyzetben
