Külföld
Lengyelország végveszélyben – a Wagner-csoport illegális migránsokkal fenyegeti Varsót
Lengyelország és Litvánia közös határát nem kizárt, hogy a Belaruszba áttelepített Wagner-csoport destabilizálni akarja
A NATO eddigi történetének lehet, hogy egyik legnehezebb feladata előtt áll. Nem kizárt, hogy a Belaruszba áttelepített Wagner-csoport illegális migránsok tömegét akarja Lengyelországba csempészni, egyúttal pedig destabilizálni akarja a lengyel–litván közös határ térségét is. Egyre valószínűbb, hogy a hivatalosan magánhadseregként működő, jól felfegyverzett és kiképzett harcosokból álló Wagner proxyháborúra készül.
Vagyis sem Oroszország, sem pedig Belarusz közvetlenül nem avatkozna be a konfliktusba, helyettük a magánhadsereg végezné el a „munkát”. Ennek célja a lengyel társadalom stabilitásának aláásása, a „hátország” erőforrásainak lekötése, végül pedig Varsó elkötelezett ukránbarátságának megtörése.
Az elképzelések több mint veszélyesek. Történetesen a lengyel–litván közös határ mindössze száz kilométer hosszú, de rendkívüli stratégiai jelentőséggel bír. Éppen ezért az ebben a térségben kirobbantott bármilyen konfliktusnak beláthatatlan következményei lehetnek és nem csak Lengyelországra nézve. A lengyel–litván közös határt külön nevet is kapott, Suwalki-folyosónak hívják. A terület a 70 ezer fős lengyel városról, Suwalkiról kapta a nevét.
A település Litvánia, Belarusz, valamint a Lengyelország testébe beágyazott, az egykori Kelet-Poroszország részét alkotó, de a második világháború után a Szovjetunióhoz került orosz kalinyingrádi terület közötti „háromszögben” helyezkedik el. A térségen keresztül halad a Berlin–Varsó–Szentpétervár, valamint a Varsó–Helsinki közlekedési főútvonal. Mindez már bőven elég lenne ahhoz, hogy éreztessük az átjáró stratégiai jelentőségét.
Suwalki-folyosó geostratégiai felértékelődését azonban az adja, hogy a balti köztársaságoknak csak ezen a „szűk nyíláson” keresztül van szárazföldi kapcsolata a NATO és az EU többi tagállamával. Moszkva számára sem közömbös a terület, mert a Suwalki-folyosó választja el az orosz kalinyingrádi térséget a vele katonailag és politikailag is szövetséges Belarusztól.
Amennyiben a Suwalki-folyosó átjárhatóságát a Wagner ellehetetleníti, elvághatná a három balti államot – Litvániát, Lettországot, Észtországot – Lengyelországtól, így a NATO és az EU számára megszüntethetné a szárazföldi utánpótlási vonalakat. Ezt persze a NATO is tudja, ezért a szövetség Lengyelországban és a három balti államban már katonaságot állomásoztat. A brüsszeli NATO központban a Suwalki-folyosót mindig is egy esetleges Oroszországgal való erőpróbában a katonai szervezet Achilles-sarkának tekintették.
A helyzet még nem pattanásig feszült, de a szembenállás már „kézzel tapintható”. Ami azért veszélyes, mert egy elmérgesedő konfliktus esetén a NATO-nak mérlegelnie kellene a védelmi szervezet 5-dik cikkelyének, vagyis a kollektív védelem elvének alkalmazását. Ami azt jelenteni, ha egy tagállamot külső támadás ér, akkor a többieknek ezt saját területük elleni agressziónak kell értékelniük és a bajba jutott szövetségesük segítségére kell sietniük. Az igazi veszélyt egy ilyen esetleges helyzet kialakulása okozhatja.
A NATO 1949-es megalakulásakor a Szovjetuniót tekintette fő ellenségének. Az alapító okiratot is ennek szellemében fogalmazták meg. Vagyis, arra készültek, hogy egy állam saját hadseregével indít támadást valamely NATO ország ellen, ekkor lép életbe a közös védelem. A most feltételezhető konfliktusban a támadó fél azonban „papíron” nem egy állam, hanem egy magán hadsereg lenne.
Igaz, hogy a Wagner-csoport egy NATO-hoz nem tartozó ország területét használná bázisul, történetesen Belaruszét. A Moszkvával szoros szövetségben lévő Belarusz nagy valószínűséggel nem venne részt a területéről történő tömeges embercsempészésben és a Suwalki-folyosó körül kialakult konfliktusban. A NATO-nak ebben a helyzetben fel kellene tenni magának a kérdést: alkalmazza-e a katonai szövetség 5-dik cikkelyét. A kérdésre most nincs válasz.
Mariusz Blaszczak, Lengyelország védelmi minisztere bejelentette: több mint 1000 katonát és 500 rendőrt, valamint 200 haditechnikai eszközt vezényeltek a belarusz határra, minden eshetőségre számítva. Mariusz Kaminski lengyel belügyminiszter pedig az esetleges nem várt eseményekre felkészülve bejelentette: Lengyelország, Litvánia és Lettország közösen dönthet úgy, hogy teljesen elszigetelik az Oroszországgal szoros szövetségben lévő Belaruszt, ha súlyos incidensek történnek a Wagner-csoport bevonásával.
Az egész helyzet akkor kezdett elmérgesedni, amikor Vlagyimir Putyin azzal vádolta meg Varsót, hogy területi igényei vannak keleti határai mentén – a történelmi Lengyelországhoz egykor tartozó térségben – a volt Szovjetunió egyes részeinek megszerzésére. Az orosz elnök nem hagyott kétséget a moszkvai esetleges válaszlépéseinek mikéntjéről, mert kinyilvánította, hogy minden Belarusz elleni támadást Oroszország elleni agressziónak fog tekinteni.
Most még csak az egymásnak való üzengetéseknél tartunk. De mi jön ezután?
