Beszédes Kissinger pekingi látogatása

A napokban a világsajtó kiemelt helyen foglalkozott az Amerikai Egyesült Államok korábbi külügyminiszterének Henry Kissingernek a Kínában tett magánlátogatásával. A két ország feszült viszonyában pedig valóban kiemelkedő jelentőségű diplomáciai mérföldkő a többek között Richard Nixon alatt is szolgáló diplomata érkezése, hiszen Kissingert többek között maga a kínai elnök Hszi Csin-ping is fogadta.

Hszi Csin-ping a kínai hagyományoknak megfelelően a Diaoyutai állami vendégházban fogadta Kissingert, a találkozón pedig részt vett Vang Ji államtanácsos, a Kínai Kommunista Párt Központi Külügyi Bizottságának igazgatója is.

A kínai elnök a találkozó során méltatta Kissinger fáradhatatlan, évtizedes munkáját, amivel a kínai-amerikai kapcsolatokat építette, valamint kiemelte, 52 évvel ezelőtt Kína és Amerika válaszúthoz érkezett, azonban Mao Ce-tung pártfőtitkár és Csou En-laj miniszterelnök, valamint Richard Nixon elnök és Kissinger jól döntöttek, hiszen sikerült a két ország viszonyát normalizálni, ezzel pedig új utakat és új lehetőségeket is megnyitni a két ország számára.

„A kínai emberek értékelik a barátságot és sosem feledkeznek meg öreg barátaikról, sem pedig arról a történelmi hozzájárulásról, amit a kínai amerikai kapcsolatok fejlődése érdekében tett” – méltatta az amerikai diplomatát Hszi Csin-ping a találkozó során.

A kínai elnök egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy a változó világban Amerika és Kína újfent válaszút előtt állnak, már ami kapcsolataikat illeti. Kína továbbra is konstruktívan szeretne együttműködni az Egyesült Államokkal, fenntartva a kölcsönös tiszteletet, a békés együttélést és a win-win együttműködést.

Hszi Csin-ping egyúttal kiemelte, a két ország és az egész világ érdeke, hogy a kínai-amerikai kapcsolatokat rendezni tudják, ennek kapcsán pedig reményét fejezte ki, hogy Kissinger mellett vannak még olyan személyiségek az amerikai politikában, akik rendezni kívánják a két ország viszonyát.

Kissinger a találkozó során méltatta a kínai elnököt, valamint a helyszínt is, hiszen sok évvel ezelőtt épp ezen vendégház falai között fogadták kínai kollégái először. A volt amerikai külügyminiszter egyúttal hangsúlyozta, fontos hogy a két nemzet megtalálja a közös nevezőt ismét, valamint vállalta, hogy továbbra is azon fog munkálkodni, hogy az amerikai és a kínai emberek jobban megértsék egymást.

Az elmúlt hónapokban számtalan magas rangú diplomáciai találkozóra került sor a feszült viszony közepette, azonban láthatólag ezek egyike sem tudott eredményt felmutatni. Nemrég Antony Blinken külügyminiszter is körutat tett az országban, remélve, hogy sikerül oldani a két ország viszonyába fennálló feszültséget, azonban ez nem vezetett eredményre. Ennek egyik oka lehet, hogy habár a találkozó után Blinken konstruktívnak értékelte azt, hazatérése után az elnök, Joe Biden viszonylag gyorsan semmissé tette a tárgyaláson közeledő álláspontokat, amikor nemes egyszerűséggel diktátornak nevezte Hszi Csin-pinget.

Feltehetőleg az sem segítette a diplomáciai erőfeszítéseket, hogy a háttérben folyó tárgyalásokkal párhuzamosan amerikai tisztségviselők utaztak Tajvanra, vagy éppen ők fogadtak Washingtonban tajvani tisztségviselőket és politikusokat.

Kissinger bevetése tehát mindenképp beszédes, hiszen míg Blinken látogatása hivatalos jelleggel zajlott, addig Kissinger magánlátogatásra érkezett, ezzel pedig jóval nagyobb mozgásteret kapott, mint hivatalban lévő honfitársai. Ennek köszönhető az is, hogy Kissinger találkozhatott Li Sangfu védelmi miniszterrel is, hiszen Li 2018 óta szankciós listán szerepel az Egyesült Államokban, mivel korábban az oroszoktól vásárolt fegyvert, így hivatalos keretek között nem találkozhatna vele amerikai diplomata.

Színház az egész világ – ezt tudják a demokraták is – pláne színház az egész világ a választásokhoz közeledve. A Biden-adminisztráció a felszínen ugyanis látszólagos erőfeszítéseket tesz a két ország viszonyának rendezésére, azonban mélyen és alapvetően a választásokhoz ilyen közel a demokratáknak fontos, hogy erőt tudjanak mutatni, főként a külpolitika területén, ami mindig is hangsúlyos volt az Egyesült Államokban. Az elmúlt évtizedben ez jobbára Oroszország rovására történt, azonban az ukrán-orosz háború egy merőben új helyzetet teremtett, amiben ez az erődiplomácia már a fegyveres konfliktus eszkalálódásával fenyeget, így egyértelműen új bűnbakra és boxzsákra volt szükség.

A felszín alatt persze jól érzékelhetően gazdasági jellegű konfliktus húzódik meg, hiszen Kína az elmúlt években sikerrel tudott teret nyerni az amerikaiakkal szemben, többek között az Egy övezet, egy út kezdeményezés segítségével is, azonban a gazdasági verseny új fordulatot vett a kémballon-incidens után, mostanra pedig diplomáciai állóháborúvá változott. A Biden-féle külpolitika idáig működőképesnek is bizonyult, azonban a Tajvani-szoros kérdésével kapcsolatban úgy fest a demokraták túlfeszítették a kínai diplomáciát, így most kénytelenek a jól bevált jó zsaru, rossz zsaru módszerhez visszanyúlni.

Kissinger érkezése jól jelzi, hogy vannak még józan hangok az amerikai politikán belül, akik nem szeretnék rácsapni az ajtót Kínára, és talán még a Biden-adminisztráción belül is vannak olyanok, akik szeretnének kikeveredni a konfliktusból, azonban a két ország viszonyának a rendezése még egészen biztosan váratni fog magára, hiszen a 2024-es választásokig az amerikai kormányzat nem engedhet meg magának több arcvesztést, ahogy Kína sem fog feltehetőleg csak úgy kihátrálni a konfliktusból, hiszen számtalanszor deklarálták, vörös vonalnak tekintik a Tajvani-szoros kérdését.

Kissinger egyébként megfelelő választás volt, amennyiben az amerikai politika a konfliktus oldására törekszik, hiszen kevés olyan diplomata van a világon, aki hasonló megbecsülésnek örvend mind hazájában, mind pedig Kínában.

Elképzelhető tehát, hogy Kissinger látogatásával finomodik a Kínával szembeni, eddig harcias amerikai külpolitika, de az is lehet, hogy ez a diplomáciai ragtapasz kevés lesz a Biden-féle vezetés által folyamatosan tüzelt konfliktus valódi és tartós rendezéséhez.