Az amerikai légierő pakisztáni jelenléte felbőszítheti Kínát és Oroszországot

Komoly problémát jelent mindazonáltal, hogy Pakisztán az új hidegháború ellentétes oldalán levő nagyhatalmakkal, Kínával és Oroszországgal van közelebbi kapcsolatban. A két ország fenyegetésnek tekint minden hasonló amerikai törekvést.

Az Egyesült Államok katonai kivonulása Afganisztánból új korszakot nyitott az indiai szubkontinensen, és az amerikai hadsereg távolléte megváltoztatja a viszonyokat. A világ első számú hatalma ugyanakkor még soha nem veszített el egy lehetőséget sem, hogy a „hátsó udvarból”, vagyis Pakisztánból tevékenykedjen – írja az EurAsian Times.

Az Egyesült Államok pakisztáni ténykedése a hidegháborús időkig nyúlik vissza – emlékeztet a lap –, amikor többek között innen végezték a szovjet nukleáris és rakétaprogramok megfigyelését, illetve innen szállítottak fegyvereket és adtak pénzügyi támogatást a Szovjetunió ellen harcoló afgán mudzsahedineknek. Az amerikaiak mindig megragadták a lehetőséget, hogy a légierő különböző erőforrásainak elhelyezésével fenntartsák jelenlétüket Pakisztánban (kevéssé ismert, de Pervez Musarraf tábornok, korábbi pakisztáni elnök 2001 és 2014 között engedélyezte az amerikai légierő működését a Samungli, Shamsi, Dalbandin, Pasni és Jacobabad bázisokon). Szigorúan vett katonai jelenlétről ugyanakkor eddig nem beszélhettünk.

Az afganisztáni kivonulás idején sajtóhírek szerint az amerikai kormányzat tárgyalásokba kezdett Pakisztánnal különböző katonai műveletek végrehajtásáról a területéről. A dolog valószerűségét növelte Kenneth McKenzie tábornok kijelentése, miszerint az amerikai hadsereg egyes elemei továbbra is Afganisztán közelében fognak állomásozni.

Bár McKenzie nem említette név szerint Pakisztánt, kijelentette, a Biden-kormányzat több országgal is konzultál annak érdekében, hogy az Iszlám Állam és az al-Kaida fegyvereseit terrorizmusellenes műveletekkel féken tartsák. A tábornok mindamellett felhívta Pakisztán figyelmét, hogy a tálibok és az al-Kaida megerősödése káros volna az ország biztonságára és fejlődésére nézve.

Lloyd Austin a védelmi miniszteri kinevezését követő első sajtótájékoztatóján kategorikusan kijelentette, hogy az amerikai–pakisztáni kapcsolatok fontosak. Kamala Harris is hasonlóan vélekedett az alelnöki tisztség átvételét követő első megszólalásában.

Pakisztán határozottan tagadta, hogy az amerikai hadseregnek biztosítaná a működéséhez szükséges létesítményeket.

A legfrissebb műholdfelvételek szerint viszont lázas tevékenység folyik a Nasirabad légibázis üzemképessé tételére. Az, hogy emögött az amerikaiak állnak-e, hamarosan kiderül – szögezi le a szerző.

Ugyanakkor Pakisztán vélhetően nehezen tud eleget tenni az amerikai kéréseknek, ugyanis szoros kapcsolatok fűzik Kínához, és az utóbbi időben egyre közelebb került Oroszországhoz is. Peking és Moszkva amerikai befolyásszerzési kísérletnek fogja tekinteni és ellenezni fogja az ilyesfajta fejleményeket. A lap szerint Szaúd-Arábia nyomása azonban meggyőzheti Pakisztánt, hogy engedjen az amerikai kérésnek.

De mit nyer Pakisztán azzal, hogy az amerikai légierőnek műveleti bázist biztosít? Talán sikerül elérnie, hogy az USA újraindítsa a leállított fegyvereladásokat, amely keretén belül F–16-osok is érkezhetnek az országba.

A nemzetközi politika nemcsak furcsa, hanem kiszámíthatatlan is, korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy Pakisztánnak, a „terroristák fészkének” egyszerre három nagyhatalom is udvarol, és mindegyiknek más-más pakisztáni programja van.