Egy új világrend kialakulását veszélyeztette a Prigozsin-lázadás

– Pontosan ezt az eredményt – testvérgyilkosságot – akarták Oroszország ellenségei: mind a kijevi neonácik, mind nyugati pártfogóik és mindenféle nemzeti áruló. Azt akarták, hogy az orosz katonák öljék meg egymást, öljenek meg katonákat és civileket, hogy a végén Oroszország veszítsen, és társadalmunk meghasadjon, véres polgári viszályokba fulladjon – jelentette ki Vlagyimir Putyin hétfőn esti beszédében, amely pontot tett a június 24-i Prigozsin-lázadás végére.

Az amerikaiak azt állítják, hogy tudtak róla, de semmi közük nem volt a Wagner-vezér akciójához, a lázadás idején pedig önmérsékletre szólították fel az ukránokat. A kiszivárgott hírek szerint a Fehér Házból azt üzenték a kijevi vezetésnek: a médiatérben igyekezzen előnyt kovácsolni az eseményekből, és ne a csatamezőn. A puccs azonban nem tartott sokáig, békésen ért véget, ami a sajtóértesülések szerint komoly csalódást okozott. Ez érthető, hiszen egy oroszországi forradalom levegőhöz juttathatta volna Ukrajnát. Úgy tűnik azonban, hogy ennél magasabb volt a tét. A Kreml értelmezésében legalábbis biztosan.

Vlagyimir Putyin a beszédében jelezte, mindenképpen leverték volna a lázadást. Ez nem túlzás a részéről, hiszen a Wagner-csapatok zöme nem kapcsolódott be a felkelésbe. Ugyanakkor a kormányerők részértől elmaradt az erődemonstráció. A nyugati elemzők most azt állítják, azért, mert Moszkva gyenge és zavarodott volt a válság pillanataiban. Az elnök szavaiból azonban más derül ki: az agresszív fellépés, a Wagner közvetlen fenyegetése éppen az „Oroszország ellenségei” által kívánt célhoz, vérontáshoz – vagy ahogy Putyin fogalmazott: testvérgyilkossághoz vezetett volna, amit így mindenképpen el akart kerülni.

Miért? Nem elsősorban az ukrajnai háború miatt, hiszen a hadsereg jelenleg Prigozsinék nélkül is boldogul. Hanem a szövetségesei miatt, akik egy higgadt, a jövő felé forduló Oroszországot akarnak most, amikor a BRICS a történetének legfontosabb csúcstalálkozójára készül.

Nem sokkal a szózat előtt a Komszomolszkaja Pravda (KP.ru) megjelentetett egy kommentárt, amit nyugodtan tekinthetünk a beszéd zárójelbe tett, el nem mondott részletének. Erre sokkal jobban illik a Kreml-szóvivő, Dimitrij Peszkov minősítése: „Oroszország szempontjából meghatározó jelentőségű”.

– Vasárnap este, miközben az előző 24 óra viharos eseményeit hazánkban a Nyugat még leplezetlen lelkesedéssel próbálta „a Putyin-rezsim összeomlásának” beállítani, a kínai külügyminisztérium kijelentette (...): „Kína Oroszország baráti szomszédjaként és stratégiai partnerként az új korszak akcióinak koordinálásában, támogatja Oroszországot.” A kulcsszavak itt a „stratégiai partner az új korszakban” – olvasható a cikkben.

Az „új korszak” Hszi Csin-ping szavaira utal, amelyek márciusban, a moszkvai látogatásán hagoztak el. Amikor elváltak útjaik Putyinnal, a kínai elnök búcsúzóul azt mondta: „Olyan változás jön, amilyenre 100 éve nem volt példa (...). És mi együtt haladunk előre. Kérem, vigyázzon magára, kedves barátom”.

A szerző ezek után felhívta a figyelmet: képzeljük el, mi lett volna, ha a lázadás másként ér véget. Ha eldördülnek a fegyverek és nincs megegyezés a felek között, az „valós és közvetlen veszélyt jelentene az »új korszakra«.” Márpedig ennek a veszélynek az előidézése – akár közvetve, akár közvetlenül – a Nyugat elemi érdeke.

Annál is inkább, mert a puccskísérlet előtt Egyiptom, Pakisztán és Banglades hivatalosan is kérte felvételét a BRICS-országok közé. Kairót nem sikerült eltántorítania ettől az USA-nak, pedig komolyan próbálkoztak. Ráadásul Aleksandar Vučić szintén a minap csak félreérthető kijelentést tett, azt mondta, hogy „a szerbek következő generációja választani fog az EU és a BRICS között”. Bár ez a kérdés még nem aktuális, elég rosszul venné ki magát, ha Törökország után Szerbia is lemondana a Nyugathoz való csatlakozásról.

Visszatérve a közelgő BRICS-csúcsra, a dél-afrikai találkozón várhatóan több mint egy tucat új tagot vesznek fel a szervezetbe. Vagyis a világ neokolonialista uralmát fenntartani igyekvő kollektív Nyugattal szemben szó szerint egy valódi alternatíva van kialakulóban. „És erre hirtelen jön ez a »csapás«. Ha a magánhadseregnek sikerült volna destabilizálni Oroszországot, (...) az aligha tudná fenntartani a Nyugat-ellenes szövetség »felbujtójának« és vezetőjének szerepét. Ha maga az országa is bizonytalan, hogyan hívhat fel valaki mást egy új globális világ megteremtésére?” – tette fel a költői kérdést a KP.ru, melynek értékeléséből egyértelműen kitűnik: Vlagyimir Putyin és az orosz vezetés a reakcióját a június 24-i lázadásra az a meggyőződés határozta meg, hogy „egy új korszak” a tét.

Ebben a megközelítésben tényleg sorsfordító jelentőségű lehet Oroszország számára, hogy hétfőn este Vlagyimir Putyin pontot tehetett a Prigozsin-lázadás történetének végére.