Lengyelország már tavaly bevonult volna Ukrajnába

Nem egészen három héttel az orosz invázió kezdete után, 2022. március 15-én különleges ajánlattal érkezett Kijevbe Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök és helyettese, Jarosław Kaczyński. Az utazásról szóló beszámolók és nyilatkozatok alapján nagyjából azt vethették fel az ukrán kormány képviselőinek, hogy a közelgő NATO-értekezleten meggyőzik a szövetségeseket a katonai beavatkozás, egészen pontosan egy „békemisszió” szükségességéről.

Az ötlet valószínűleg Kaczyńskitól származik, akinek személyes leszámolni valója is van az oroszokkal. Mint ismert, a kormányzó PiS, azaz a Jog és Igazságosság párt elnöke 2010-ben vesztette el ikertestvérét a szmolenszki légi katasztrófában, amelyről két egymástól független vizsgálat állapította meg, hogy baleset volt. Jarosław Kaczyński viszont kezdettől fogva meggyőződéssel vallja, hogy merénylet történt, amit Moszkva rendelt meg, s ezért felállíttatott egy bizottságot, amely a háború árnyékában, tavaly igazolta a feltevését, bár az eredményt még a Szabad Európa Rádió sem tartotta meggyőzőnek.

Az Onet, a legnagyobb lengyel internetes hírportál értesülései szerint a koncepciót titokban dolgozták ki, s az utolsó előtti pillanatig csak néhányan tudtak róla a PiS prominensei és a kabinet tagjai közül, valamint a honvédelmi tárcánál. A sajtó a kijevi út után megneszelte a dolgot. Wojciech Skurkiewicz, a honvédelmi minisztérium államtitkára mindössze annyit árult el, hogy a NATO március 24-i rendkívüli ülésén Lengyelország beterjeszt egy javaslatot. A részletek pár nappal a találkozó előtt szivárogtak ki, miszerint Varsó mintegy 10 ezer fős, több ország – nem feltétlenül csak a szövetségesek – katonáiból álló kontingenst küldene a szomszédjába. Az alakulat feladata elsődlegesen a humanitárius folyosók, a segélyszállítmányok és a front mögött működő (tábori) kórházak biztosítása lenne. Ezek, illetve a nagyobb ukrán városok felett egyúttal repüléstilalmi zónákat jelöltetnének ki, melyeket szintén a küldetés résztvevői felügyelnének.

Figyelemre méltó, hogy a koncepció nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy az akció akár a NATO keretein kívül valósuljon meg. Továbbá kisebb vita alakult ki az elnöki hivatal és a pártvezetés között, ugyanis Andrzej Duda köztársasági elnök ragaszkodott a terv előzetes amerikai jóváhagyásához. Ezt nem kapta meg. Pontosabban a Fehér Ház eltolta magától a felelősséget, és leszögezte: Washington kész tárgyalni a javaslatról, de nem küld csapatokat Ukrajnába. Ami a többi tagállamot illeti, a dánok és a litvánok támogatták az elképzelést, a németek ellene voltak, ahogy nyilvánvalóan a magyarok is.

Amikor ez kiderült, Piotr Müller kormányszóvivő arra a kérdésre, hogy a NATO-partnerekkel folytatott puhatolózó tárgyalásokon kapott-e pozitív jelzést a lengyel fél, azt válaszolta: „Igen. (…) Pozitív jelzéseket kaptunk azon javaslatunktól, hogy a NATO vagy más nemzetközi megállapodás részeként békefenntartó missziót küldjünk Ukrajnába.” A szövetség azonban – minden bizonnyal a beláthatatlan következmények miatt – március 24-én, de azóta sem adta áldását az akcióra.

Jarosław Kaczyńskiék ennek ellenére fenntartották a tervezetüket. A PiS elnöke egy tavaly nyári lakossági fórumon is arról beszélt Kielcében, hogy csak egy „békefenntartó misszió garantálhatja a békét Kijev feltételei szerint” – írta meg akkor az Ukrinform. A portál tudósítása alapján a politikus kimerítő előadást tartott a témáról, és leszögezte: a győzelem az Orosz Föderáció felett a „NATO békefenntartó missziójának belépése nélkül nem lehetséges – legalábbis, ha tényleg azt akarjuk, hogy a béke valóban garantált és tisztességes feltételek mellett” szülessen meg.

Nem mellékes körülmény, hogy a lengyel társadalom túlnyomó többsége támogatja az aktív szerepvállalást a konfliktusban. Az IBRiS akkori felmérése szerint, amelyet a Rzeczpospolita című lap megbízásából készített, a válaszadók 56,8 százaléka helyeselte a lengyel katonák részvételét egy ukrajnai békefenntartó misszióban, és csupán 32,5 százalékuk ellenezte azt. Ezek az arányok aligha változtak az utóbbi egy év folyamán, így Varsónak belpolitikai szempontból nincs mitől félnie.

A 2022. március 24-i NATO-csúcs után Volodimir Zelenszkij azt nyilatkozta, egyelőre nem teljesen világos a számára, mit is akar elérni Lengyelország, de abban biztos, hogy nem szeretné, ha a háború befagyna, ezért leginkább fegyvereket és muníciót kér a szövetségesektől. Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter viszont egyértelműen fogalmazott: „nem utasítunk el kategorikusan semmit, de a NATO-ban látottak alapján a szövetség nem áll készen erre a lépésre; a probléma nem bennünk van, a probléma a másik oldalon van.” Majd hozzátette, hogy Varsó még nem osztotta meg Kijevvel a konkrét elképzeléseit, „de ez egy olyan kérdés, amelyet a lengyelországi találkozókon fel fogok vetni.”

A fentiekre tekintettel bizonyosnak tűnik, hogy a lengyel és az ukrán kormány többször tárgyalt egy esetleges békemisszióról, amelyet Varsó vezetne, és nem feltétlenül a NATO égisze alatt vonulna be a háború sújtotta országba. Ehhez viszont Volodimir Zelenszkij „meghívására” van szükség, aki egyelőre a szövetségesektől és az Európai Uniótól a harcok folytatásához szükséges anyagi és hadi eszközökre számít, valamint tárt karokkal fogadja az Ukrajnáért küzdeni kész önkénteseket.

A Kaczyński-terv most is talonban van, erre számos jel utal – többek között Orbán Viktor 2023. február 18-i évértékelője, mely során a magyar kormányfő azt mondta: „A belesodródás veszélye állandósult. Sisakkal kezdődött, emberi élet kioltására nem alkalmas eszközök szállításával folytatódott, most tankok küldésénél tartunk, s már napirenden vannak a harci repülők, és hamarosan hallani fogunk úgynevezett békefenntartó csapatokról is.” Igaza lett. A napokban Anders Rasmussen volt NATO-főtitkár kijelentette: amennyiben Ukrajna nem kap „megfelelő biztonsági garanciákat” a szövetségtől, a lengyelek és a balti államok komolyan fontolóra vennék, hogy saját hatáskörben hozzák meg a döntést egy kontingens felállításáról és bevetéséről.

Amikor megkérdezték Dimitro Kulebát, mit gondol erről, tulajdonképpen kitérő választ adott. Bár mondandóját azzal kezdte, hogy, „külföldi államok nem fognak az országunk területére csapatokat telepíteni, amíg a fegyveres konfliktus Ukrajnában meg nem oldódik”, a folytatásból kiderül, hogy nem általában a külföldről, hanem a NATO-ról beszél. Wojciech Skurkiewicz honvédelmi államtitkár pedig Ukrajna és a szövetség közelgő vilniusi csúcstalálkozója kapcsán leszögezte: „valaminek most már történnie kell!”