Kiderült Szibéria genetikai múltja

Az Oroszországban és Mongóliában húzódó terület napjainkban is gyéren lakott a szélsőséges hideg miatt. Az extrém környezet ellenére korábbi vizsgálatok már felfedték, hogy évezredek óta élnek emberek a térségben. Az új vizsgálatban a Gülşah Merve Kılınç, a Stockholmi Egyetem munkatársa által vezetett szakértők olyan emberi maradványokat elemeztek, melyek a régió különböző helyein kerültek elő az évek során. A legősibb lelet 16 900, a legfiatalabb pedig 550 éves. A maradványok többsége a Bajkálontúli határterületről és Jakutföldről, a Cisz-Bajkál régióból, az Amuri területről, illetve a Krasznojarszki határterületről származik.

A vizsgálatnak köszönhetően a csapat fel tudta mérni az egyes területek népességének változásait, illetve a populációk mozgását. Az eredmények alapján az eredetileg Jakutföldön élő belkacsi népcsoport volt az őse azoknak, akik később a grönlandi Saqqaq-kultúrát alkották. Az adatok azt is felfedték, hogy a kőkorszak végétől a középkorig a Bajkál-tónál és attól keletebbre lakó emberek gyakran keveredtek Szibériából és azon kívülről származó népekkel.

A szakértők a pestist okozó baktérium nyomait is kimutatták két személynél. Ők abban a korszakban éltek, amikor a térség genetikai sokfélesége visszaesett, ami a populáció csökkenésére is utal.