A vég kezdete, a visszaszámlálás elkezdődött, Ukrajna egyre inkább vesztésre áll

A francia RT csatorna vándorcirkusznak nevezte Volodimir Zelenszkij európai körútját. Az ukrán elnök Olaszországot, a Vatikánt, Németországot és Franciaországot kereste fel csak úgy sebtében. Zelenszkij a tőle már megszokott rámenőséggel követelt újabb és újabb fegyvereket vendéglátóitól. Ukrajna párizsi nagykövete kiborult, bocsánatkérést követelt a csatornától a tiszteletlenség miatt. A bocsánatkérés elmaradt, hiszen a kifogásolt kijelentés egy Laurent Gerra komikus és imitátor által vezetett műsor része volt, amelyben a színész több vezető politikust is a szájára vett, vagyis nem egyedül Zelenszkijt pécézte ki magának.

Az ukrán elnök, mint volt aktív színész, maga is ugyanezt csinálta korábban, tehát nincs mit kifogásolnia. Mostanra azonban teljesen elvesztette humorérzékét. Az európai körút után Szaúd-Arábiába repült, az Arab Liga csúcstalálkozójára, ahol le kellett mondania a vendéglátói mosolyról, amit a nyugatiak mindig kötelezően kiutalnak az ukrán elnöknek, még akkor is, ha előre tudják, hogy nem fogják minden kérését teljesíteni. A fő tárgyalópartner, a szaúdi koronaherceg ugyanis világossá tette számára, hogy hazája pozitív semlegességet fog a továbbiakban is mutatni az ukrán háborúval kapcsolatban, vagyis nem szállítanak fegyvereket Ukrajnának, Oroszországgal is fenn akarják tartani a diplomáciai kapcsolatot. Zelenszkij Szaúd-Arábiából Japánba utazott, hogy részt vegyen a G7-ek összejövetelén, találkozzon Joe Biden amerikai elnökkel és mindenki mással is, akivel csak lehetett.

Azt is mondhatnánk, hogy a vándorcirkusz globális méreteket öltött azzal, hogy az ukrán elnök Európa után az arab világba és a Távol-Keletre is elment újabb fegyverek beszerzésének céljából. Zelenszkijt ugyanis préseli az idő. Alig maradt néhány hónapja, hogy dűlőre vigye a háború kimenetelét, megindítsa a már többszörösen beígért nagy ellentámadást az oroszok ellen. Az ukrán elnökre rettenetes nyomás nehezedik. Ráadásul többszörösen is.

Amerikában ősztől már választási kampányról beszélhetünk. Bidennek sikereket kell felmutatni Ukrajnával kapcsolatban. Az amerikai elnöknek muszáj lesz a közvéleménynek „eladnia” az ukrán diadalt, de ehhez valódi győzelmek kellenek, a háborús hírverés, az orosz ellenesség és a média segítsége, amely folyamatosan igyekszik az ukrán sikerekbe vetett hitet fenntartani, már kevés lesz. Hónapok óta azt lehet hallani, hogy a katonai és gazdasági segélycsomagok hatása meggyőző, de ha ez nem válik valósággá, akkor nemcsak arra a kérdésre kell az amerikai adminisztrációnak válaszolnia majd, hogy ez miért történt így, hanem arra is, miért vezették félre az embereket, akkorra már lassan két éve. A közvélemény-kutatások manapság pedig azt mutatják, hogy az Egyesült Államokban csökken a közvélemény támogatása Ukrajna iránt.

Ha Ukrajnába beköszönt az ősz, ömleni fog az eső, a tankok beleragadhatnak a sárba, nagyobb hadműveletet akkor már nehéz lesz indítani. Addigra ki fog fogyni az Ukrajnának szánt horribilis amerikai segélykeret nagy része. A többi donorország helyzete sem jobb. Jelentős ukrán katonai sikerek nélkül lassan elapadhatnak a pénzügyi források. A háború további folytatása az eddigieknél is több anyagi kárt okozhat az USA-nak és a többi támogató országnak. Európai uniós tisztviselők a fenn említett érveket mondták sajtónyilatkozataikban, a háború befejezésének szükségességét indokolva, de jellemző módon egyikőjük se adta mondandójához a nevét.

Az odaadott segélyek direkt soha nem fognak megtérülni az adományozók számára, Ukrajna újjáépítéséből viszont jelentős hasznot szerezhetnek mindazok, akiknek eddig a pénze bánta az elhúzódó konfliktust. A nyugati országok trendfordulójának előkészítést jól jelzi, hogy a már fenn említett G7-ek csúcstalálkozóján nem Ukrajna volt a fő téma, csak a harmadik helyen szerepelt a megvitatandó feladatok között. A tárgyalásokat elsősorban Kína, a globális kelet és a globális dél viszonya uralta. Ukrajna csak fapados jegyet kapott.

És akkor itt van a Zelenszkijnek egy igazi sorscsapásnak számító esemény: az oroszok bejelentették, hogy elfoglalták Bahmutot. Az ukrán elnök vasárnap megerősítette, hogy Bahmut az oroszok kezére került. A frontvonal mentén fekvő városért hosszú ideje heves harcok folytak, bár katonai szakértők szerint a településnek sem taktikai, sem hadműveleti szempontból nincs nagy jelentősége. A város sorsa, a már hónapok óta belengetett, de még meg se indult ukrán offenzíva előszeleként vált szimbólummá. Egyben pedig értékmérővé is, vagyis Ukrajna nyugati pártfogói az ottani katonai fejlemények alapján akarták lemérni, hogy mennyire hatásosak az általuk szállított fegyversegélyek. Most már tudják.

A náci Németország által a második világháború alatt megszállt Volhíniában a hitleri csapatokat kiszolgáló Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) fegyveresei legalább 150 ezer lengyelt öltek meg bestiális kegyetlenséggel. Az UPA politikai szárnyának vezetője az a Sztepan Bandera volt, akit manapság nemzeti hősként ünnepelnek Ukrajnában, és akinek közpénzen szobrokat emelnek. A most felfegyverzett ukrán hadsereg katonái pedig – nem egyedi esetről van szó – SS jelzéseket varrnak egyenruháikra, az ajándékba kapott tankokra Wehrmacht szimbólumokat festenek, hogy csak a legkirívóbb eseteket említsük.

Nem kizárt, hogy a volhínai lengyelek lemészárlásának felemlegetése és az elmaradt bocsánatkérés miatti szemrehányás Varsó Ukrajnával szembeni teljes elkötelezettségének a „felpuhulását” jelzi.