Külföld
Finnország stratégiai partnere lehet Magyarországnak – EXKLUZÍV INTERJÚ Pertti Anttinen finn nagykövettel
Több területen is szorosabbra lehet fűzni a két ország közötti együttműködést
- Hogy érzi magát?
- A mai napon, amikor az interjú készül, nagyon jól érzem magam, köszönöm. Az előző hétvégén elég sok minden történt, itt járt a követségen a FinnAgora, a magyarországi Finn Intézet kuratóriuma, ezen kívül Nordic walking eseményünk is volt, körülbelül kétszáz résztvevővel. Ezt egyébként elég tipikus hétvégének mondanám, mert a hétvégéken általában több eseményen is részt szoktunk venni. Az említett FinnAgora, amely a finn kultúra, tudomány és gazdaság népszerűsítője, a Finn Nagykövetség épületében működik, a nagykövetség is szorosan együtt dolgozik vele.
- Eredetileg agrár- és erdőmérnökként végzett mester szakon a Helsinki Egyetemen. Hogy keveredett a Külügyminisztériumba?
- Tanulmányaim során nem igazán gondoltam arra, hogy diplomata leszek, de sok minden történik az ember élete során. Az én érdeklődésem talán akkor ébredt fel a nemzetközi tevékenység iránt, amikor 1989-ben az ENSZ-nél dolgozhattam Kenyában, Nairobiban. Csaknem 30 éve, 1996-ban csatlakoztam a Finn Külügyminisztériumhoz, Magyarország pedig már a hetedik ország, ahol szolgálok.
- Külszolgálata során, a kezdeti ankarai és dublini évek után hosszabb időszakokat töltött az afrikai kontinensen, Pretoriában miniszteri tanácsosként, Zambiában, Zimbabwe-ban és Malawiban pedig nagykövetként képviselhette a Finn Köztársaságot. Volt alkalma megtapasztalni, milyen Afrika és azt is, hogy Kína ott van Afrikában, megelőzve az Egyesült Államokat. Jól látom ezt?
- Valóban elég széles körű tapasztalatokkal rendelkezem Afrikáról és azt mondhatom, hogy az évtizedek során Kína szerepe valóban megnőtt. Ez különböző befektetésekben nyilvánul meg, Kína részt vesz az infrastrukturális fejlesztésekben, építkezésekben. Más országcsoportok, például az Európai Unió hatásával ezt nem tudom összehasonlítani, de az egyértelmű, hogy a korábbiakhoz képest Kína szerepe Afrikában megerősödött.
- Nem véletlenül kérdeztem rá Kína szerepére Afrikában. Azt gondolom, most egy egészen hasonló geopolitikai átalakulást élünk át Európában is, az ukrán-orosz háború hatására ráadásul felerősödve. Európa egy részéhez jobban kötődik az Egyesült Államok, egy másik részéhez pedig kevésbé. Itt jön be a képbe Kína, illetve ezt támasztják alá az utóbbi időszak magyarországi történései is. Mit gondol erről?
- Ez nagyon fontos kérdés. Finnország mindig is hitt a globalizációban, a szabad kereskedelemben. Így mindig is részt akartunk venni a szabályokon alapuló multilaterális együttműködésben, példának említhetem az ENSZ-et, illetve a WTO-t, amiket nagyon fontos szervezeteknek tartunk. Finnországnak erős kapcsolatai vannak Kínával, a legtöbb nagy finn cég jelen van a kínai piacon és sok finn cég fektet be Kínában. Nagyon fontos fogalom manapság az úgynevezett geogazdaság, ami azt jelenti, hogy a saját stratégiai érdekeit képviselnie kell tudni minden országnak és országcsoportnak a gazdaság terén. Az EU-ban is egyre aktuálisabb téma a stratégiai autonómia, ami biztosítja a független működést más államoktól. Ez a kérdéskör nagyon erősen előjött az Ukrajnai elleni orosz támadás nyomán. Oroszország megszüntette a gáz- és olajszállítást Finnországba, még fapelletet sem kapunk, illetve az áramiport is megszűnt Oroszország felől. Ezért új megoldások után kellett nézni. Finnország egyébként sokat dolgozott a függőségeinek megszüntetése érdekében és a jövőben is dolgozni fog ezen. Itt jönnek be a képbe a megújuló energiaforrások (többek között a szélenergia), amelyeket nagy erőkkel fejlesztünk. Finnország gazdag különböző ásványi anyagokban, amelyek máshol ritkák, ilyen például a lítium és a kobalt. Ezeknek nagyon fontos szerepe van az akkumulátor gyártásban, illetve az elektromos autók fejlesztése terén. Ilyen módon részt veszünk az európai autonómia megteremtésében is. Volt nemrég egy nagy esemény Magyarországon az akkumulátor gyártással és felhasználással kapcsolatban, ezen két finn cég – a Keliber és a Boliden Kevitsa – képviselője is részt vett. Ők elmondták, hogy Magyarország számára is tudnak megoldásokat biztosítani az akkumulátor gyártás terén.
- Mivel foglalkoznak ezek a cégek?
- Bányászattal. Ezek a cégek új bányákat nyitnak most és nagyon aktívak. A bányászati tevékenység jellemzően inkább a Lappföldön erős az országban, az ágazat forgalma mintegy 2 milliárd euró. Finnországban 44 bánya található, köztük 11 fémbánya. A főbb fémtermékek pedig a következők: cink, nikkel, réz; illetve a nemesfémek főbb csoportjai: ezüst, arany, platina, palládium és az ipari ásványok főbb csoportjai: karbonátok (kalcit és dolomit), apatit és talkum. Tudjuk, hogy Európának szüksége van a nyersanyagokra, ezeket Finnország a bányászati tevékenységével szeretné biztosítani. Az említett cégekről pedig feltételezem, hogy szeretnének terjeszkedni. Nyilván nemcsak Magyarországon, de tudják, hogy az ország fontos autóipari központ és az akkumulátor gyártásba Magyarország is szeretne befektetni. Ezért Magyarországot is egy lehetséges együttműködő partnernek tartják.
- Hogyan hatott még Finnországra az ukrán-orosz háború?
- Finnországnak, szomszédos országként sokoldalúak voltak a kapcsolatai Oroszországgal. Fontosnak tartottuk, hogy jószomszédi viszonyban élhessünk. Kétségtelen azonban, hogy Oroszország támadása Ukrajna ellen sokkolóan hatott a finnekre. Az, hogy egy ország megkérdőjelezi az nemzetközileg elfogadott határokat, sokkoló volt. Ez volt az oka, hogy egyre inkább el tudtuk képzelni az országunkat egy katonai szövetség tagjaként. Így növekedett meg a NATO-csatlakozást támogató álláspont, ami a politikában és a közvéleményben és megjelent. Azt lehet mondani, hogy ugyanúgy, mint Magyarország, Finnország is a Kelet és a Nyugat között helyezkedik el, de ahogyan Magyarország is, Finnország is a nyugati integrációt választotta. Ezért lettünk az Európai Unió tagjai és ezért csatlakoztunk a NATO-hoz is. A NATO-csatlakozás ratifikálása rendkívül fontos volt számunkra, szerintem ez fontos a NATO-nak, Finnországnak és a közös biztonságunk szempontjából is fontos. Továbbá fontos számunkra, hogy Svédország is NATO-tag legyen mihamarabb. A második világháború után Finnország kereskedelmi és más kapcsolatokat is kiépített a Szovjetunióval és reméljük, hogy a kapcsolat Oroszországgal is valahogy újra rendeződni fog a jövőben.
- Sauli Niinistö, a Finn Köztársaság elnöke azt mondta, hogy a NATO- csatlakozással Finnország békeközvetítő szerepe csökken az ukrán-orosz háború kapcsán. Azt gondolom, hogy Magyarország és Finnország két kis ország és mindkettő ki akar maradni ebből a konfliktusból.
- Magyarország és Finnország is valóban mindketten kis országok. Mind a ketten elítéltük az orosz támadást, ami a nemzetközi joggal szembe megy. Amiben különbözik Magyarország és Finnország álláspontja, az az, hogy Finnország úgy döntött: támogatja hadifelszereléssel is Ukrajnát. Úgy gondoljuk, Ukrajnának joga van a saját területének a megvédéséhez és hogy az ellene indított támadás a nemzetközi joggal szembe megy. Jogosnak tartjuk azt, hogy a többi országtól kaphasson támogatást a megtámadott Ukrajna, úgy gondolom, ez az ENSZ alapelveivel is összhangban van. Finnország egyébként számos módon támogatja Ukrajnát az orosz agresszióval szemben, valamint Ukrajna szomszédos országait, amelyeket a háború érint. A múlt év, vagyis 2022 februárja óta Finnország több mint egymilliárd euróval támogatta Ukrajnát. Ebből Finnország Ukrajnának védelmi célú hadianyagra nyújtott támogatása összesen mintegy 940 millió eurót tesz ki. Továbbá mintegy 140 millió eurót juttattunk Ukrajnának humanitárius segítségnyújtás és fejlesztési együttműködés formájában, valamint több mint 8 millió eurót anyagi támogatásként az uniós polgári védelmi mechanizmuson keresztül. Finnország humanitárius segítséget nyújtott az akut szükséghelyzet kezelésére, valamint növelte és kiigazította fejlesztési együttműködési erőfeszítéseit. Annak érdekében, hogy jobban megfeleljen Ukrajna azonnali szükségleteinek, és erősítse ellenálló képességét az orosz agresszióval szemben. Finnország továbbra is segítséget nyújt Ukrajna kérései alapján, mert Ukrajna támogatása fontos számunkra és folytatni fogjuk, amíg szükség lesz rá. Természetesen mi is békét szeretnénk, de ennek a békének a mi véleményünk szerint olyannak kéne lennie, amely Ukrajna szuverenitását tiszteletben tartja. Ukrajnának biztonsági garanciákra is szüksége lenne arra vonatkozóan, hogy a mostani a helyzet a jövőben ne ismétlődhessen meg. Az, hogy ezt miként lehet elérni, nem tudjuk, ez egy nehéz kérdés. Itt szeretném megemlíteni azt, hogy mi finnek továbbra is hálásak vagyunk Magyarországnak az 1939 novemberében kitört Téli háború kapcsán nyújtott segítségért. Ekkor ugyanis Finnországot – annak ellenére, hogy saját magát semlegesnek nyilvánította – a Szovjetunió megtámadta. Finnország pedig ebben a nehéz helyzetben kapott többek között Magyarországtól is hadifelszerelésben is segítséget, illetve Magyarországról nagy számú önkéntes indult Finnországba. Erre hálás szívvel gondolunk vissza.
- A Téli háború is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Finnország minden eshetőségre felkészült, például az önellátás terén, vagy arra, hogy meg tudja védeni magát…
- Finnország mindig is próbált készen állni különféle krízishelyzetekre. Amellett, hogy az energia területén hiszünk a diverzifikálásban és hazai termelés fejlesztéseben, Finnország létrehozott olyan központokat is, ahová összegyűjtik azokat az anyagokat, amelyekre krízishelyzetben egy országnak szüksége van. Folyamatosan foglalkoztunk az óvóhelyek kialakításával is, ezeket bombázás esetén, de más krízishelyzetek során is használni tudjuk. Ezen kívül Finnországban – függetlensége óta – általános hadkötelezettség van és a honvédelembe a továbbiakban is szeretnénk befektetni.
- Finnországban fejlesztették ki azt a homokkal működő akkumulátort, amely hosszú ideig képes tárolni a megtermelt villamos energiát, de nemrég helyezték üzembe Európa legnagyobb atomreaktorát is. Utóbbi Finnország energia-ellátásának hány százalékát tudja biztosítani, illetve ki volt a beruházója?
- Finnország, ahogyan Magyarország is, azt a döntést hozta, hogy atomenergiát is szeretne használni. Ez növeli az energiafüggetlenséget mindkét országban és fontos része az energia előállításnak Finnországban. Ami az atomenergiánál nagyon fontos, hogy ez egy széndioxid-mentes energiaforma. A szóban forgó új reaktort, amelynek Olkiluoto 3 (OL3) a neve, valóban nemrég kapcsolták be a rendszerbe. Az OL3 termelése Finnország villamosenergia-igényének mintegy 14 százalékát fedezi és ezzel mintegy 60 százalékkal csökkenti az ország villamosenergia-importját. Ez egyébként megfelel annak a villamosenergia mennyiségnek, ami Oroszországból jött a csúcsidőszakok alatt. A reaktor éves villamosenergia-termelése mintegy 12 TWh, ami elegendő például 5,2 millió lakóház fűtésére vagy 3,6 millió elektromos autó feltöltésére. Az északi államok között egyébként van együttműködés az elektromos áram kereskedelme tekintetében. Az északi áramtőzsde, a Nord Pool egy olyan rendszer, amely segíti azt, hogy a résztvevő országok egymástól is tudnak venni elektromos áramot. Ebben az együttműködésben Norvégia vízenergiával tud szerepet vállalni, Finnország pedig, ahogyan már említettem, erősen fókuszál a megújuló energiákra és nagyon fejleszti a szélenergia kapacitásait, amelyben különben Dánia jár az élen. Összegezve: ez az áram tekintetében történő együttműködés teszi lehetővé azt, hogy a benne résztvevő országok a csúcsidőszakokban tudjanak egymásnak segíteni. Ez nagyon fontos volt az elmúlt télen, amikor az orosz támadás következtében nehezebb lett a helyzet az energiapiacon. Visszatérve azonban a kérdéshez, Finnországban elég nagy az energiaintenzív iparágak szerepe, emiatt valójában az iparból indul az energiaigény és az iparágak fektetnek be például az atomreaktorokba. Az OL3 legnagyobb tulajdonosa a Pohjolan Voima, amely a B sorozatú részvények 60,2 százalékát birtokolja. A Pohjola Voima részvényesei közé tartozik az UPM Energy, a Stora Enso és a Kemira. A fennmaradó B sorozatú részvények 25 százaléka a Fortum, 8,2 százaléka az Oy Mankala AB, 6,6 százaléka az EVP Energia Oy birtokában van.
- Korábban említette a finn és magyar gazdasági együttműködési lehetőségek között az akkumulátorok gyártását, de mennyire tudnának finn cégek a partnerei lenni a Magyarországon, illetve világszerte készülő akkumulátorok újrahasznosításában? Milyen más együttműködési lehetőségek jöhetnek szóba még a gazdaság terén?
- Finnország szívesen felajánlja a high tech megoldásait, a manapság sok területen megjelenő zöld fordulatban ugyanis Finnország az úttörő és sokféle zöld technológiát tud ajánlani szívesen másoknak is. Úgy gondolom, fontos terület lehet Magyarország és Finnország számára a kutatás-fejlesztés is a lehetséges együttműködések között, ami közös érdekünk is. Csak a Nokiát említem, amelynek az egyik legfontosabb kutatás-fejlesztési központja Budapesten működik és fontosnak tartom, hogy továbbra is itt fejlesszenek termékeket. A kutatás-fejlesztést egyébként az európai témák között is nagyon fontosnak tartom. Ami az akkumulátorok újrahasznosítását illeti, Finnország 2021-ben publikálta az akkumulátor stratégiáját, aminek a középpontjában az újrahasznosítás áll. Magyarországnak is van akkumulátor stratégiája, az egy kicsit később jelent meg. A témával kapcsolatban volt egy rendezvényünk, még a Covid ideje alatt, és dolgozunk azon, hogy ezen a területen Finnország és Magyarország között lehessen együttműködés. A finnországi Aalto Egyetemen van egy deep source projekt, amelyben több tucat cég és egyetem vagy kutatócsoport vesz részt. Ezt a csoportot Mari Lundström vezeti, aki az említett rendezvényünkön részt vett és bemutatta a tevékenységüket.
- Térjünk át könnyedebb témákra, mondjuk a finn belpolitikára. Az eddigi kormány is összefogással kormányzott, most picit megfordul a kocka és új összefogás alakul. Azt gondolom, hogy Finnország irányultsága, például a külpolitika terén nem fog változni attól, hogy új kormány lesz. Mi volt az oka a választások eredményének, nem voltak elégedettek a finn választók?
- Ahogyan említette, Finnországban tradicionálisan koalíciós kormányok alakultak, nagy a hagyománya ilyen módon az együttműködésnek. Volt, hogy inkább jobboldali kormány működött, és előfordult, hogy nagyobb volt a baloldali túlsúly, a demokráciához ez is hozzátartozik. Ugyanígy a pártok is nagyon tradicionálisak, régóta megvannak. Vagyis a pártrendszer és a demokrácia egy nagyon mélyen gyökerező hagyomány Finnországban. Ehhez a demokratikus hagyományhoz tartozik az is, hogy a kormányt több párt alakítja és ennek következtében a pártoknak kompromisszumra kell törekedniük. A kormányzásban részt vevő pártok közös kormányprogramot kell, hogy létrehozzanak, ebben a kormányprogramban szabják meg, hogy a különböző területeken milyen irányban menjen az ország. A mostani választásokon a Kansallinen Kokoomus, vagyis a Nemzeti Koalíció (1953-ig Nemzeti Koalíciós Párt) győzött. Ez volt az előző kormány alatt a legerősebb ellenzéki párt, ezt a pártot a jobboldalra szokták sorolni. A második helyre jött a Perussuomalaiset, a Finnek Pártja (2011 előtt Igazi Finnek Párt), ezt is a jobboldali félre szokták tenni, azt is szokták rá mondani, hogy populista párt, akármit is jelentsen ez. Harmadik helyen végzett a Sanna Marin vezette Suomen Sosialidemokraattinen Puolue, a Finn Szociáldemokrata Párt (SDP). Semmiképpen nem lehet mondani azt, hogy nem lettek volna elégedettek a választópolgárok a volt miniszterelnökkel, illetve az SDP-vel, hiszen három plusz helyet szereztek a parlamentben. Igazából tehát a szociáldemokrata párt nagyon jól szerepelt a választásokon, ami úgymond, a gondot okozta, hogy az előző kormányban részt vevő többi koalíciós párt – a Vihreät, azaz a Zöld Liga, a Suomen Keskusta, vagyis a Centrumpárt és a Vasemmistoliitto, a Finn Baloldali Szövetség nem szerepelt olyan jól.
- Milyen forgatókönyve van a mostani kormányalakításnak?
- A napokban a legnagyobb párt, a Kokoomus vezetésével folytatnak koalíciós megbeszéléseket. Az a nagy kérdés, hogy a Finnek Pártja vagy az SDP lesz a koalíciós partner, hiszen a két párt közül mind a kettőt „győztesnek” lehet tekinteni, olyan szempontból, hogy növelték a támogatottságukat a választások során. Az a kérdés, hogy ki milyen kompromisszumokra lesz képes és miként találják meg a közös hangot. A történelmi gyakorlat azt mutatja, hogy Finnországban a pártok képesek túllépni az ideológiai határokon és tudnak együttműködni egymással, bármilyen ideológiai különbözőség ellenére. Ahogyan említette is, az ország irányultságában óriási különbség nem várható az eddigiekhez képest. Finnországban elég pragmatikusak szoktak lenni a kormányok, tehát például az európai politika vagy a külpolitika is elég pragmatikus. Az a várakozásom, hogy ezt a továbbiakban is így fogják alakítani. A következő nagy kérdés ezért most a költségvetéssel kapcsolatos, az, hogy az ország adósságállományát ki hogyan tervezi kezelni, illetve, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben esetlegesen milyen megszorító intézkedésekre lesz szükség. Ezek nemcsak nagy, de nehéz kérdések is belpolitikai szempontból.
- Nem könnyű szembenézni azzal a társadalmi jelenséggel sem, hogy a születések száma Finnországban is csökken. Most jöttek ki a Finn Statisztikai Hivatal adatai, amelyek szerint Finnország termékenységi rátája a rekord legalacsonyabb volt 2022-ben. A finn fiatalok egyre kevésbé vállalnak második vagy harmadik gyermeket, tíz gyermekből öt pedig már nem is házasságban születik. Eléggé aggódom emiatt, mi lehet az oka?
- Ha viccelni szeretnék, azt mondhatnám, hogy magam tettem azért, hogy ne így legyen, három felnőtt gyermekem van és öt unokám. Való igaz azonban, a születésszám csökkenés közös aggodalomra ad okot mindkét országban. Finnországban a Covid-időkben volt egy kis emelkedés, de láthatóan egyre kevesebb csecsemő születik és 2022-ben rekordalacsony volt a számuk. A decemberi előzetes statisztikák szerint 2022-ben 44 933 gyermek született, 4661-gyel kevesebb, mint 2021-ben. A halálozások száma ugyanakkor 62 886 volt, 5227-gyel több, mint egy évvel korábban. Az élve születések száma 2022-ben több mint 150 éve a legalacsonyabb, a halálozások száma pedig a legmagasabb a háborús évek óta. Az előrejelzett teljes termékenységi ráta 2022-ben 1,32 volt, szemben a 2021-es naptári évi 1,46-os értékkel. A teljes termékenységi ráta pedig – amely azt mutatja meg, hogy egy nő hány gyermeket szülne élete során, ha a termékenységi ráta a népszámlálási év szintjén maradna – a mérések történetében valóban a legalacsonyabb. A csökkenő születésszám olyan szempontból is aggodalomra ad okot, hogy a jövőben nem feltétlenül tudjuk majd ugyanazon a szinten biztosítani a szolgáltatásokat, mint eddig. Úgy gondolom, Finnországban a családtámogatások elég jók, ami az anyasági, illetve az apasági szabadságot illeti, de az emberek nyilván a saját helyzetük alapján hoznak döntést, amit nem mindig lehet ellenintézkedésekkel befolyásolni. Tudom, Magyarország a családtámogatásokra nagyon sok figyelmet fordított, lehetséges, hogy pontosabban tanulmányoznunk is kellene azokat az intézkedéseket, amelyek ennek érdekében történtek.
- Üzenet?
- Végezetül szeretnék csak megmutatni egy könyvet, amit a nagyapám vidéki házában találtam, ami ma már az enyém. Ahogy ott kutakodtam a könyvtárban, megtaláltam ezt a száz éve megjelent könyvet, aminek az a címe: A finnek rokon népei. Ez a könyv nagyon fontos nekem. A magyarokról is részletesen írnak benne és igen érdekes volt számomra elképzelni azt, hogy száz évvel ezelőtt hogyan szereztek információt másokról, illetve Magyarországról mit olvashattak az emberek. Szeretnék idézni is belőle, mert figyelmet érdemel, amit a magyarokról írnak. Nagyon szépen írnak a magyarokról egyébként. Azt írják benne, hogy „…a magyar ember élénk, könnyen lelkesedő, érzelmes és heves. Az erős hazaszeretet, a saját néphez, hazához és nyelvhez való feltétlen ragaszkodás megőrizte a magyar népet különböző sorscsapások közepette is, amely ezt a népet ezeréves történelme során érte. A magyar becsületes, közvetlen, nyíltszívű, nemes és lovagias. A véleményét önállóan, szinte makacsul alakítja ki…” Ez a szöveg még folytatódik a magyarokról. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy száz évvel ezelőtt Finnországban, amikor nem nagyon utaztak, tehát az emberek a saját településük határát is ritkán hagyták el, ilyesmit olvashattak a magyarokról és Magyarországról. Azt gondolom, hogy ha akkor egy magyar felbukkant volna Finnországban, akkor őt nagy szívvel, nyitottsággal, vendégszeretettel fogadták volna.
- Remélem, száz évvel később nálunk is szívesen fogadták önt, aki Magyarországra a messzi Nepálból, Kathmanduból érkezett. Ide helyezték vagy saját kérése volt, mert szeretett volna már annyi Európától távol eltöltött év után végre Európában lenni? Más kérdés, hogy az esetleg vélt európai nyugalomról utóbb kiderülhetett: csak látszólagos volt. Mit tervez, illetve mire számít?
- Úgy működik a rendszer a Finn Külügyminisztériumban, hogy amikor megnyílnak a pozíciók, több helyre lehet beadni pályázatot. Nekem Magyarország az első helyen volt, tehát szívesen jöttünk volna ide én is és a feleségem is, aki korábban többször járt már az országban a lovasturizmus jegyében. Szóval mindketten szerettünk volna Magyarországra jönni. Ami azt illeti, amikor erről dönteni kellett, akkor még valóban nem tudtuk, hogy olyan figyelem fog fordulni Magyarországra Finnország felől, amit a NATO-csatlakozás ratifikálása kapcsán éltünk meg. Ez tényleg nagyon szorosan végig kellett követnünk és olyan szintű volt az érdeklődés Finnország irányából, amire korábban nem volt példa. Mondhatom azt is, hogy ez így valóban egy intenzív kezdet volt számomra. Egyébként nagyon szeretem az életet itt, a budapesti Finn Nagykövetségen. Gyönyörű a kilátás a városra, nagyon jó helyen, a Gellérthegy oldalában vagyunk. Vidékre pedig eddig is jártam és a vidéki útjaimat szeretném is folytatni, hogy minél több oldaláról megismerjem az országot. Hamarosan Debrecenbe fogok látogatni, de tervben van már Siófok is. Magyarország és Finnország viszonylatában nagyon sok baráti kör, testvértelepülés, testvérgyülekezet működik, akármi is történjék. A finn-magyar együttműködésnek tehát nagyon erős alapjai vannak. Ezekre szeretnék építeni a munkám során. A nagykövetségen is ilyen szellemben próbáljuk végezni a munkát, elősegíteni a magyarok és a finnek közötti kapcsolatok fejlődését. Mivel pedig már a NATO-ban is partnerek vagyunk, egészen biztos vagyok abban, hogy egyeztetni fogunk arról: a NATO-n belül milyen módon tudunk együttműködni. Ez egyfajta új perspektívát is ad a közös munkának, ami most előttünk áll.
