Külföld

Magyarország vezető szerepet tölthet be a Nyugat-Balkánon

A szakértő szerint Szerbia gazdasági és politikai értelemben is ugródeszkaként szolgálhat hazánk számára

Ha Szerbiában sikerül megjelenni, akkor könnyebb továbblépni más államokba – jelentette ki a Magyar Hírlapnak adott interjúban Ördögh Tibor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense. A szakértő szerint Belgrád és Budapest számára az együttműködés kölcsönösen hasznos, a magyar befektetésből mindkét fél profitál, a lehetőségek pedig megszámlálhatatlanok. Emellett Magyarország egyértelmű érdeke, hogy Szerbia az EU tagja legyen, és ott csatlakozzon a szuverenista táborhoz.

Magyarország vezető szerepet tölthet be a Nyugat-Balkánon
Ördögh Tibor
Fotó: MH

– Orbán Viktor miniszterelnök szombaton Aleksandar Vucic szerb államfővel tárgyalt, többek között a két ország hadiipari együttműködésének elmélyítéséről. A hír abból a szempontból legalábbis meglepő, hogy hazánk annak a katonai szövetségnek a tagja, amely húsz éve még Belgrádot bombázta. Ráadásul Szerbia Oroszország szövetségese. Mit fognak szólni ehhez Moszkvában?

– Magyarország a jelenlegi helyzetben igyekszik diverzifikálni a fegyverbeszerzéseit, ebbe beleillik a fokozódó együttműködés Szerbiával, ahol a hadiipar egy fontos terület.

Szerbia katonai szempontból semleges, de ez nem jelenti azt, hogy ne kereskedhetne fegyverrel, s ebbe az oroszoknak kevés a beleszólása. A hintapolitika lényege az, hogy minden partnerrel a legjobb kapcsolatot építjük ki, bizonyos dolgok felett pedig mindenki szemet huny.

Az orosz szövetséget sem venném szövetségnek a szó szoros értelemben. Ez a viszony Oroszország ENSZ BT-tagsága miatt fontos, a Koszovóval kapcsolatos vétója miatt. Gazdaságilag egyáltalán nem kifizetődő a viszony, mert az EU mellett eltörpül az oroszokkal folytatott kereskedelem volumene és értéke. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a hintapolitika révén ügyelnek arra, hogy a NATO Partnerség a békéért programja keretében megvalósult hadgyakorlatot mindig kövesse egy művelet a szláv testvériség keretein belül.

– Budapest és Belgrád más területeken is szorosra fűzte a kapcsolatát: az osztrákokkal közösen védjük Szerbia déli határát, új olajvezeték épülhet, de említhetném a BudapestBelgrád-vasútvonal fejlesztését is. Mi áll ezek mögött? Miért fontos ez Magyarországnak és Szerbiának? Milyen lehetőségek rejlenek (még) a szerbmagyar együttműködésben?

– Magyarország olyan területen jelenhet meg mások előtt, amelyeken vezető lehet. Másrészt fontos látni az stratégiai célt is, hogy Magyarország Szerbiát használja „ugródeszkának” a további balkáni államokban való megjelenéshez. Ha Szerbiában sikerül megjelenni, akkor könnyebb továbblépni már más államba. A szerbek számára a befektetések növekedése jelenti az elsődleges pozitívumot. Ne feledjük, hogy mások is megjelentek már, így a közel-keleti vagy kínai befektetők is jelen vannak, illetve az orosz–ukrán háború szankciói nyomán is sok cég települt Belgrádba.

A verseny fokozódik, és a legjobb helyeket azok kapják meg, akik politikai kapcsolataikban is kifejezik szimpátiájukat. Az együttműködések lehetséges területe szinte végtelen. Számos terület van még, ahol a privatizáció nem zajlott le, így például a villamosenergia-piac liberalizációjára is sor kerülhet.

– Az elmúlt harminc éven végignézve úgy tűnik, Magyarország eredetileg Horvátország és Szlovénia felé húzott, velük alakított ki baráti kapcsolatot. A szerbekkel sokáig hűvös volt a viszony. Mostanában viszont úgy tűnik, fordult a kocka. A horvátok és a szlovénok mintha hátrébb sorolódtak volna. Mikor és mi változott meg?

– Valóban, úgy tűnik mintha súlyponti eltolódás történt volna a három délszláv állammal kialakított kapcsolatok terén. Az 1990-es években Magyarország számára fontossá vált a határon túli magyarok helyzetének rendezése. Mivel a szomszédban háború zajlott, és az akkori szerbek saját nagy államuk létrehozásán dolgoztak, a hatalmi politika arra sarkallta hazánk vezetését, hogy a demokratikus oldalon álló Szlovéniával és Horvátországgal fűzze szorosabbra a kapcsolatot, ennek elsősorban az ott élő határon túli magyarok voltak az okai. De természetesen azt sem szabad figyelmen hagynunk, hogy ezen országok gazdaságilag is fejlettek voltak, így jó kereskedelmi partneri viszonyt lehetett kialakítani velük. Miután a magyarok sorsa rendeződni látszott, ez a jó viszony fennmaradt. A változás mindkét ország esetében akkor történt, amikor a belpolitikai változások új helyzeteket teremtettek. Szlovénia elszakadt a közép-európaiságtól, és az Európai Unióra összpontosított, így a politikai partneri kapcsolat esetlegessé vált 2010-től. Ha valamiben együttműködik a két ország, akkor az is csak időszakosan és egy-egy ügy mentén, ilyen például migrációs válság. Horvátország esetén egyértelműen a Mol–INA-viszály befolyásolta negatívan a kapcsolatok alakulását, amelyek javításáért egyik fél sem tett meg mindent. Horvátországban a HDZ követi az európai uniós irányokat, míg Magyarország szuverenista. Ha nincs meg a politikai azonosulás, akkor a felszínen is ritkábbnak tűnnek ezek a kapcsolatok.

– Hogyan került Szerbia és a Boszniai Szerb Köztársaság a képbe?

– Szerbia felértékelődése nagyjából tíz évvel ezelőtt történt meg, amikor Aleksandar Vucic színre lépett, és egyre jobb kapcsolatot ápolt a magyar vezetéssel. Ez a szál mindkét fél számára fontos. Magyarország sokat próbál tenni Szerbia európai uniós csatlakozásáért, tehát van egy olyan partnerük, aki legitimálja a hatalmat, cserébe pedig Szerbia beengedi a magyar vállalatokat a piacára.

Az elmúlt években látványosan erősödtek a gazdasági kapcsolatok, ez láthattuk például a Mol vagy az OTP térnyerése esetében. Az azonos politikai elvek vallása is fontos szempont mindkét félnél, amely a politikai rendszer működésének hasonulásához is vezetett.

Bosznia-Hercegovina esetében nincs racionális válasz arra, hogy miért támogat a magyar kormány egy szeparatista nézeteket valló politikai elitet, amely az amerikai szankciós listán is szerepel. Hacsak nem itt is a piaci megjelenés a cél, még más nyugat-európai szereplők előtt. Ezt támaszthatja alá a magyar támogatások megjelenése, illetve a piac feltérképezése a Boszniai Szerb Köztársaságban.

A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (b) és Aleksandar Vucic szerb köztársasági elnök (j) találkozója Belgrádban 2023. március 25-én. A megbeszélés témái között szerepel Szerbia és a Nyugat-Balkán EU-integrációja, a folyamatosan fejlődő magyar-szerb kétoldalú kapcsolatok, valamint az orosz-ukrán háborúban a tűzszünet és a béketárgyalások elősegítésének lehetőségei.
Orbán Viktor miniszterelnök és Aleksandar Vucic szerb köztársasági elnök biliárdozik Belgrádban. Legfeljebb játék közben ellenfelek
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

– Ha már szóba került Vucic személyes szerepe a szerbmagyar kapcsolatok megerősödésében, beszéljünk egy kicsit róla is, hiszen a napokban jelentette be, hogy nem indul újra az SNS vezetéséért, viszont új mozgalmat alapít. A szerb sajtóban arról is lehetett olvasni, hogy bizalmatlansági indítványt nyújtanak be ellene, és hogy egy népszavazással erősítené meg a pozícióját. Mennyire stabil a helyzete? Nagy átalakulás várható Belgrádban?

– Látnunk kell, hogy a szerb politikai élet a végletekig perszonalizált.

A választópolgárok nem ideológiák és értékek mentén szavaznak, hanem személyekre. Szerbiában permanens kampányidőszak van, amely a választások között is fennáll, és szinte minden egy személy, Vucic elnök kezében összpontosul.

Megtapasztaltuk, hogy amikor előre hozott választásokat szeretne, akkor a parlamenti többség eszerint szavaz; hogy a kormány az elnök programját valósítja meg, noha az alkotmány értelmében csak reprezentatív jogkörei vannak; illetve azt is, hogy egymaga mondja meg, meddig tart egy-egy parlamenti ciklus. Erre példa volt már a 2020-as választás, de 2022-ben is ugyanezen fordulat játszódott le. A szerb pártrendszer az elmúlt években hegemónná vált, vagyis a Szerb Haladó Párt (SNS) lett az egyeduralkodó, amely minden politikai szinten és az állami szférában is vezető szerepet tölt be. Úgy tűnik azonban, hogy ez kezd kényelmetlenné válni az elnöknek, aki olyan új emberekkel kívánja körülvenni magát, akik korábban nem voltak a hatalom körül, így nem is kerülhettek kétes ügyekbe, másrészt nincs mögöttük a szervezeti alku problémája sem. A mozgalomalapítás mögött olyan szándék is meghúzódhat, amely a szélesebb társadalmi legitimációt és új értékek megjelentetését szolgálja. Ne feledjük, hogy az SNS az egykori szélsőjobboldali Szerb Radikális Párt politikusaiból és szavazótárborán jött létre, amely Nyugaton nem szalonképes. Másrészt van egy oroszpárti közvélemény és pártkötöttség is. Ezzel szemben, a médiabefolyással együtt akár az európai uniós csatlakozás felértékelődését, akár pedig Koszovó helyzetének a cizellálását is könnyebb mozgalmi keretek között megvalósítani. A több éve tervezett mozgalom valódi irányát még nem igazán látjuk, de kifutási megoldást jelenthet akár egy olyan verzió is, amely a Fidesz és a polgári körök viszonyrendszerét másolja.

– A V4-ek együttműködése az orosz invázió kezdete óta recseg-ropog. Elképzelhető, hogy a magyar kormány részben ezért fordult nagy érdeklődéssel a Balkán felé? Másfelől, ha a visegrádi országok közötti viszony rendeződik, lát esélyt egy V4+Szerbia vagy egy annál is nagyobb, Boszniát és Macedóniát is magában foglaló szövetség létrejöttére?

– Jelenlegi formájában elképzelhetetlennek tartom. A térségben teljesen más logika működik, és nincs meg a politikai akarat sem. Magyarország célja, hogy vezető legyen a térségben, amelynek az építkezése zajlik tíz éve. A V4-ek jelenleg nemigen mozognak egy irányba. Ennek kibővítésére már korábban is volt javaslat a horvátok meghívásával, azonban ez nem működött a gyakorlatban a korábban említett okokból. Észak-Macedóniával Nikola Gruevski befogadása óta fagyos a viszony, az ország inkább a Szerbia által kezdeményezett, Nyitott Balkán kezdeményezést preferálja. Bosznia-Hercegovina egy helyben áll a daytoni béke óta, bármilyen szövetség velük inkább negatív, mint pozitív irányt venne a belső feszültségek miatt.

Magyarország egyértelmű érdeke inkább az, hogy Szerbia az EU tagja legyen, és ott csatlakozzon a szuverenista irányhoz.

– Mennyire reális egyébként az EU balkáni bővítése? Nekem egyelőre nem úgy tűnik, hogy Szerbia belátható időn belül felvételt nyer.

Várhelyi Olivér az EU szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős biztossá történő megválasztásakor a Jean-Claude Juncker által korábban említett, 2025-ös céldátumot határozta meg a következő bővítés időpontjaként. A koronavírus-járvány nagymértékben lassította a folyamatot, de a tagjelölt országok sem tettek meg mindent azért, hogy a szükséges jogharmonizációt a törvényhozásba emeljék vagy a gyakorlatba átültessék. Túl sok demokratikus és jogállamisági kérés igényel még megoldást ahhoz, hogy a csatlakozást lezárják, nem beszélve olyan nehéz témákról, mint a környezetvédelem vagy Szerbia esetében a Koszovóval történő kiegyezés.

A balkáni államok, bármilyen negatívan is hangzik, sem politikai, sem társadalmi, sem gazdasági szempontból nem felkészültek, így a belépésük elsősorban rájuk nézve hozna negatívumokat, amelyeket senki sem szeretne. Montenegró áll a legjobban a régió országai közül, de még neki is le kell zárnia harminc fejezetet a tárgyalások során.

– A közös gazdasági-politikai érdekeken túlmenően van a szerbmagyar megbékélésnek, együttműködésnek történelmi-kulturális alapja? Elvben lehetne, hiszen például együtt harcoltunk a törökök ellen, másfelől viszont a 20. századi közös történelmünk nagyon viharos volt.

– Nem látok más összetartó erőt a kérdésben megfogalmazottakon túl. Egyértelmű mindkét fél részéről a kapcsolat prioritása, azonban emögött a saját érdekek meghúzódása áll. Egyszer lehet, hogy elér odáig az egyre növekvő baráti kapcsolat, hogy még akár az oszmánok elleni harcokat is felemlegetik, és ugyanolyan testévérként tekintenek egymásra, mint ahogy a kínaiak megjelentek a korábbi szerb elnök retorikájában, aki a kínaiakkal való szerb rokonságot emlegette...

Kapcsolódó írásaink