Az Egyesült Államok egyenlőbb az egyenlőknél

A szakértő felidézte, az úgynevezett liberális világrendet, ami a Nyugatot máig meghatározza, az Egyesült Államok tervezte meg a második világháború végén. Washington korábban ódzkodott attól, hogy túl mélyen beleártsa magát az európai ügyekbe, ám ez 1945-re megváltozott. Az amerikaiak rájöttek arra, hogy saját érdekeiket csak úgy tudják megvédeni, ha szorosabbra fűzik a kapcsolataikat az „öreg kontinenssel”, és megakadályozzák egy újabb pusztító háború kitörését. Éppen ezért nem csak az újjáépítést támogatták, de a politikai-gazdasági pozícióik megerősítésével és az állandó katonai jelenléttel – Németország esetében a megszállás fenntartásával – igyekeztek előmozdítani és biztosítani a tartós békét. Végső soron tehát az európai integráció motorja az USA és annak liberális politikája, a „liberális világrend” doktrínája volt. Ez ugyanakkor, mutatott rá Rada Péter, azt eredményezte, hogy aszimmetrikus viszony alakult ki az Államok és Európa nyugati fele között.

„Ilyen előzmények után nagyon nehéz lenne egyenrangú felekről beszélni” – fogalmazott, majd hozzátette: a hidegháború idején a biztonsági kérdések minden mást megelőztek, s ezeket a NATO keretezte, és nem az Európai Unió elődszervezetei. A NATO-ban pedig az USA vezető szerepe megkérdőjelezhetetlen. Minden egyéb tekintetben Washington jellemzően kétoldalú megállapodásokat kötött, másra nem is nagyon volt lehetősége.

Van egy Henry Kissingernek tulajdonított bonmot, ami úgy hangzik: „Ha Európával akarok beszélni, kit kell felhívnom?” Bár valójában ez így soha nem hangzott el, mint Rada Pétertől megtudtuk, a legendás nemzetbiztonsági tanácsadó és egykori külügyminiszter annyira plasztikusnak találta ezt a fordulatot, hogy később a nevére vette. És csakugyan, Európának, pontosabban az Európai Uniónak ma sincs olyan reprezentánsa, aki a közösség nevében kötelezettségeket vállalhatna, habár Kissinger úgy véli, Ursula von der Leyen kellően határozott és talpraesett politikus ahhoz, hogy őt érdemes időnként fel- és meghívni.

Amerika számára az európai egység kulcsfontosságú kérdés – folytatta a szakértő. Mint mondta, Washington szempontjából nagyon fontos lenne, hogy ne kelljen mindenkivel egyesével megegyezi, mert ennek nagyon magas a tranzakciós költsége. Sokkal egyszerűbb lenne von der Leyennel egyeztetni, aki aztán elintéz mindent Európában. Viszont, ha létezne egy Európai Egyesül Államok, akkor az valóban geopolitikai tényező lenne. Ez pedig már nem feltétlenül jönne jól az Egyesült Államoknak. „Ebben a pillanatban az orosz–ukrán háború miatt igen, de hosszabb távon már egyáltalán nem biztos, hogy hasznukra válna egy újabb pólus, egy új stratégiailag autonóm erőtér Európában” – fogalmazott.

Annál is inkább így lehet ez, mert a trumpi kitérő után Joe Biden visszatérést hirdetett a liberális világrendhez, s egyértelműen kinyilvánította, hogy a „demokratikus világot” Amerikának kell vezetnie. E szerep betöltéséhez szüksége van partnerekre, de az első az egyenlők között az USA. Ugyanez jutott kifejezésre a legfrissebb amerikai nemzetbiztonsági stratégiában, amely a globális ügyekről szóló fejezetében – ebbe tartozik a szegénység elleni küzdelem; a klímaváltozás elleni küzdelem; a COVID-hoz hasonló járványok megelőzése, kezelése – bár hangsúlyozza az együttműködés fontosságát a hasonlóan gondolkodó demokráciákkal, de az Európai Uniót és Nagy-Britanniát azonos szintre helyezi.

Érdekes, hogy a már említett aszimmetrikus viszony annak ellenére alakult ki, illetve állandósult, hogy például a ’22-es évben, az Európai Unió GDP-je 3,5 százalékkal, az Egyesült Államoké viszont csak 2,7 százalékkal nőtt, és a külkereskedelmi mérleg is az EU irányába billen. Úgy tűnik tehát, hogy Európa képtelen a gazdasági erejét politikai haszonra váltani.

Rada Péter szerint ennek az az oka, hogy az EU-nak sohasem volt valódi célja, legfeljebb homályos kívánsága, hogy politikai haszonra váltsa az integráció gazdasági eredményeit. Az „Európa-projekt” alapvetően gazdasági természetű, túl azon, hogy kezdetben volt egy nagyon fontos béketartalma, a francia–német kiegyezés, és ezáltal az évszázados ellenségeskedés, háborúskodás lezárása egyszer s mindenkorra. Olyan ambíció viszont sohasem volt a részes felekben, hogy az USA mellé belépjenek geopolitikai szereplőként. Amerika nem is díjazta volna ezt – húzta alá a szakértő.

A rektorhelyettes kitért Európa szorongatott helyzetére, az Oroszország elleni büntetőintézkedések káros következményeire és a Kína ellen belengetett szankciókra is. Utóbbinak, úgy véli, beláthatatlan gazdasági következményei lennének Európában, miközben az unió így is pénzszűkében van. „Sokan beszélnek arról, hogy az amerikaiak szándékosan nyomnak minket bele ebbe a háborúba és az újabbnál újabb szankciókba. S teszik mindezt azért, hogy a gazdasági versenyelőnyüket fokozni tudják, mert mi ugye kitettek vagyunk az orosz gáznak, az orosz nyersanyagoknak, ők nem. Ez ilyen leegyszerűsítve nem igaz és én abban bízom, hogy Washington részéről ez nem tudatos” – mondta válaszul lapunk kérdésére.

„Ha Joe Biden fenn akarja tartani a liberális világrendet – ami többek között azon alapszik, hogy hiszünk a szabadkereskedelemben, az univerzálisan érvényes emberi jogokban, a békében, az állami szuverenitásban – akkor szüksége van az EU-ra. Az autoriter rezsimek világszerte megerősödtek, ha az Egyesült Államok versenyre akar kelni velük a »demokráciák világának« vezetőjeként, akkor erős demokráciákra van szüksége, következésképpen nem engedheti meg magának, hogy meggyengítse az EU-t vagy annak bármelyik tagállamát” – mutatott ár Rada Péter.

A szakértő fontosnak tartotta kihangsúlyozni, amikor azt mondja, „liberális”, nem valamiféle ködös politikai filozófiai-ideológiai „termékre” gondol, hanem azon értékek és minőségek összességére, amelyek a Nyugatot a második világháború óta meghatározták és megkülönböztették a világ többi részétől. Rámutatott arra is, hogy ennek a világrendnek a „liberális buborékon” kívül elhelyezkedő Kína és India egyaránt a haszonélvezője. Valójában nem érdekük ezt lebontogatni. De – tette hozzá – úgy gondolja, hogy a blokkosodás az Egyesül Államoknak sem áll érdekében, Európa számára pedig főleg nem.

Rada Péter megjegyezte, a világ több pólusúvá válásához egyébként nincsenek meg a szükséges feltételek. A liberális világrenddel, a Nyugattal szemben léteznek ugyan regionális erőközpontok, amelyek például a vezetőik személyes ambícióitól fűtve próbálják pólusképző, alternatívát nyújtó hatalomként feltüntetni magukat, de hiányzik mögülük az igazodási pontul szolgáló ideológia. A hidegháborúban volt „választási lehetőség”, lehetett hinni a liberális demokráciákban és a kommunizmusban. A kommunizmus bukásával viszont az ideológiai kihívás megszűnt. A mai orosz vezetés egy szellemileg tartalmatlan neoszovjet birodalom létrehozásán fáradozik, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a birodalmi logika a globális világ keretei között idejétmúlt, az ugyanis folyamatos terjeszkedést feltételez, amit viszont képtelenség kivitelezni a jelenlegi nemzetközi rendszer keretei között