Külföld
Az angolszászok Kína megtámadására készülnek
A legpesszimistább forgatókönyv szerint eljöhet még az a nap, amikor nosztalgiával emlegetjük majd a mostani ukrajnai háborút. Nem mintha a mostani fegyverropogás a keleti végeken bárkit is megnyugtatna, de nagyon is elképzelhető, hogy ez egy sokkal nagyobb katonai konfrontációnak csak az előszele. Talán nem véletlen, hogy a spanyol polgárháborút sok történész a második világégés főpróbájának tekinti.
Sajnos az előjelek nem biztatóak, mert a Távol-Keleten egyre csak gyűlnek a viharfelhők, főleg a Kínát Tajvantól elválasztó tengeri szoros mentén. Peking ugyanis rendszeresen katonai erődemonstrációt tart az általa Kína részének, szakadár tartományának tekintett Tajvan sziget környékén, jelezve, hogy a területre változatlanul igényt tart. Azt, hogy ezt fegyverrel ki is kényszeríti, az még nem olyan biztos.
Viszont az Egyesült Államok, amelynek erőforrásait jelenleg még Ukrajna köti le, erősen fenekedik Kínára. Ennek egyik biztos jele, hogy a minap San Diegóban csúcstalálkozót tartott Anthony Albanese ausztrál miniszterelnök, Joe Biden amerikai elnök és Rishi Sunak brit kormányfő. Ez nem akármilyen összejövetel volt, és ezt már a külsőségek is megmutatták. A három politikus egy atom-tengeralattjáró előtt pózolva nyilatkozott a sajtó képviselőinek.
A víz alatti harcra épített úszó alkalmatosság azt volt hivatva szimbolizálni, hogy a tárgyalásokon komoly katonai témákat beszéltek meg. Többek között bejelentették, hogy Ausztrália amerikai gyártású, nukleáris meghajtású támadó tengeralattjárókat vásárol flottája modernizálása érdekében.
A három képviselt ország ugyanis másfél évvel ezelőtt hozta létre az AUKUS-t, vagyis egy új szövetséget, és a fenn említett sajtókonferencián mutatták be a szervezet első katonai programját. A paktum hivatalos célja, hogy az indiai–csendes-óceáni térségben szorosabbra fűzzék a katonai együttműködést, különös tekintettel az atom-tengeralattjárók manővereinek alkalmazására. Így azért már érthető a sajtóértekezlet díszletezése.
E közben ausztrál sajtójelentések szerint a kontinensnyi országnak három éven belül fel kell készülnie a Kína elleni háborúra. Szükség van nukleáris fegyverek telepítésére az országban, és a sorozás is elkerülhetetlen – így a jól informáltak. Külső résztvevőként másik két angolszász országot, Kanadát és Új-Zélandot is bevonták a katonai tervezésbe.
De hát milyen tervet szőnek az angolszász hatalmak? Nem mondták ugyan ki hivatalosan, de egyértelmű, hogy az elképzeléseknek Kína-ellenes éle van. Nem új keletű a történet. A második világégés óta Washingtonban tudják: az Egyesült Államok leginkább a fenn említett térségből a legsebezhetőbb. A második világháborúban Japántól, utána pedig Kínától tartottak Washingtonban. Akkor Amerika a szövetségessé lett Japántól Ausztráliáig húzta meg védelmi vonalát.
Ez a koncepció a mai napig él. Barack Obama még 2014-ben Japánba, Dél-Koreába, Malajziába, illetve a Fülöp-szigetekre utazott. A látogatások célja akkor is az volt, hogy Kína köré egyfajta „kerítést” húzzanak, beszorítva a hatalmas országot a szárazföldre. A pekingi reakció is ezt erősíti meg, mert mint közleményben ki is adták: az USA vezette nyugati országok Kína teljes körű feltartóztatására, körbezárására és elnyomására törekednek. Az amerikai szándék eleve elrendeltetett, csak a kivitelezés szenved csorbát.
Kína az évek során túl nagyra nőtt, már ami a gazdasági teljesítményét és katonai erejét illeti. Kínának van ma a világon az USA után a második a legnagyobb gazdasága, maga mögé utasítva Japánt. De ez még nem minden, mert ha Kína tartani tudja a jelenlegi növekedési ütemét, és ezzel egy időben az USA gazdasági fejlődése visszafogottá válik, akkor a következő évtizedben a távol-keleti birodalomnak lesz a világon a legnagyobb gazdasága. Ennek minden következményével. Vagyis átveszi az Egyesült Államok jelenlegi globális szerepét, ami sok minden között azt is jelenti, hogy a jüan letöri a dollár mostani globális funkcióját.
Amerikában már jó ideje kongatják a vészharangot, de ennek eddig nem sok gyakorlati haszna volt, és erősen kérdéses, hogy a jövőben lesz-e valamilyen kézzel fogható pozitív hozadéka az Egyesült Államok számára. Tavaly ősszel Joe Biden elnöki rendeletet adott ki, amelyben megszigorította a külföldi befektetések ellenőrzését. A rendelet egyértelmű célja, hogy az Amerikába irányuló kínai befektetéseket korlátozza.
Elsősorban a technológiai hozzáférést akarja Washington akadályozni, konkrétan azt, hogy kínai cégek az Egyesült Államokban vállalatokat alapítsanak, és ezeken keresztül mint hazai vállalkozások jussanak hozzá a kifinomult technikákhoz. Erősen kétséges az elnöki rendelet hatékonysága.
Lehet, hogy ma még túl fantáziadúsnak látszik az a forgatókönyv, hogy az Egyesült Államok megtámadja Kínát. Ami viszont biztos: Washington képtelen lesz adminisztratív eszközökkel megállítani a kínai úthengert. Valamit tennie kell, ha fenn akarja tartani jelenlegi erős globális befolyását. A legrosszabb forgatókönyv, ha ezt egy Kína elleni támadással igyekszik majd elérni.
