Így akarja Amerika megbuktatni az Orbán-kormányt

„Igenis vannak lehetőségek arra, hogy az Orbán-kormányt – ha lehet, demokratikus módon, ha nem lehet, másképpen – elmozdítsák”. Ez a mondat majdnem napra pontosan tíz évvel ezelőtt hangzott el Charles Gati, az amerikai Demokrata Párthoz közel álló, a Johns Hopkins egyetem professzorának, a washingtoni külügyminisztérium egykori főtanácsosának, a 168 című hetilapnak adott interjújában. A professzor Mark Palmert, az Egyesült Államok egykori budapesti nagykövetét idézte.

A magyar kormányt megbuktatni szándékozó kijelentést Samantha Power, az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) vezetőjének a napokban Budapesten tett látogatása „melegítette” fel. Az amerikai kormány befolyása alatt működő, rövidített nevében segélyszervezet, valójában az amerikai politikát kiszolgáló „demokrácia” export eszközeként funkcionál.

A hivatalos közlemény szerint: a USAID a közelmúltban több közép-európai országban, köztük Magyarországon is újraindította tevékenységét, a jogállamiság védelmén, a demokratikus intézmények, a civil társadalom, valamint a független média megerősítésén dolgozó magyar partner szervezeteknek nyújtandó támogatással. Ugyancsak a hivatalos amerikai közlemény szerint látogatása során Samantha Power találkozott a magyar civil társadalom képviselőivel, független újságírókkal, Magyarország jövőjét építő fiatalokkal. Akinek eddig kétségei lettek volna a USAID valódi feladatairól, a fenti mondatok valószínűleg eloszlatják bizonytalanságát.

A diplomatikus megfogalmazás ne tévesszen meg senkit, Samantha Power ugyanazt mondja, mint Charles Gati, csak éppen sztaniol papírba csomagolta az Orbán-kormány megbuktatásának szándékát. Ha közelebbről megnézzük az amerikai külügyminisztérium egykori főtanácsosának egy évtizede adott öt pontos magyarázatát – az Orbán- kormányt, ha lehet, demokratikus módon, ha nem lehet, másképpen el lehet mozdítani – az amerikai víziókra, akkor világossá válik, hogy az elmúlt időszakban a washingtoni forgatókönyv lényege nem változott.

Az első és második pontban a Fidesz választási vereségét prognosztizálja Charles Gati, a témát jelenleg ad akta tehetjük. A harmadik pontban a professzor szerint az Orbán-kormányt belülről megbuktatják és „egy valóban konzervatív. jobbközép Fidesz-kabinet jut hatalomra”. Mondjuk, ez az elképzelés az álmok világába tartozik.

A negyedik pont már igazi érdekességet mutat, mert Gati szerint a kormány – legitimációját növelni óhajtandó – igénybe veszi néhány igazi szakember részvételét. A professzor Bajnai Gordon nevét is megemlíti. Azt a Bajnai Gordont találta alkalmasnak Gati vezető posztra, aki Gyurcsány Ferencet követte a miniszterelnöki székben, brutális megszorító csomagot vágott az emberek nyakába, jelentős szerepet játszott az ország tönkretételében. De hát nincsenek véletlenek, mert a balliberális kormány 2010-es bukása után Bajnai többek között a Johns Hopkins egyetemen – Gati is itt oktat – kötött ki, mint vendégprofesszor.

A „slusszpoént” az ötödik pontban találjuk, amikor Gati polgárháborút vizionál, arra az esetre, ha kormány elveszti a nép többségének bizalmát. Gati egy szóval sem mondja, hogy az Egyesült Államoknak bármi köze is lehetne egy esetleges magyarországi polgárháború kirobbantásához. De ha figyelembe vesszük eredeti interjújának az előzményeit, vagyis azt az egyáltalán nem elhanyagolható tényt, hogy Hillary Clinton, akkori amerikai külügyminiszter, Orbán Viktornak írt levelében fejezte ki erős nem tetszését a magyarországi állapotok miatt – erre Gati is utal – akkor nehéz lenne a tengerentúli buktatási terveket figyelmen kívül hagyni. A levél megerősíti a már unalomig hangoztatott amerikai aggodalmakat a bíróságok függetlenségével, az új egyházügyi törvénnyel és a média szabadságával kapcsolatban.

Az elmúlt tíz évben, a Demokrata Párt kormányzási időszakában, a feszült magyar-amerikai kapcsolatokban csak a republikánus Trump-éra hozott „pihenőt”, amikor rendeződni látszott Budapest és Washington viszonya. Biden elnökké választása után minden visszakerült a régi kerékvágásba. Így jutottunk el napjainkig, Samantha Power budapesti vizitálásáig. Az eseményt kommentálva a szlovák Hlavné správy internetes hírportál „Az USA színes forradalomra készül Magyarországon” címmel cikket jelentetett meg. A szakirodalom színes forradalomnak nevezi a kívülről irányított, nem kormányzati szervezetek (NGO) által támogatott tüntetések, gazdasági nyomásgyakorlás, összehangolt nemzetközi médiahadjárat segítségével egy törvényesen megválasztott kormány megbuktatását.

A Hlavné správy írása idézi az The American Conservative csatornát, e szerint a USAID kísérletet tesz színes forradalom kirobbantására azokban az országokban, amelyek „még mindig vonakodnak a liberális világnézet elfogadásától, vonatkozik ez különösen, Orbán Viktor Magyarországára”.

Rod Dreher konzervatív amerikai író és újságíró már február 12-én a Twitteren figyelmeztette Magyarországot a színes forradalom veszélyére. „Őrület! Az Egyesült Államok kormánya lefekteti a színes forradalom alapjait egy olyan demokráciában, amely NATO szövetségese. Az USAID Soros alapítványával együttműködve 2015-ben leforditatta Saul Alinsky teóriáit és Macedóniában terjesztette, hogy aláássák az ottani jobboldali kormányt. Vigyázz Magyarország!”, – ­így Rod Dreher.

Saul Alinsky Chicagóban született, 63 éves korában 1972-ben hunyt el, világnézete nehezen definiálható, a társadalomban feszültségeket kihasználó nézetek terjesztője. Ő magát radikálisnak nevezte, mások közösségszervezőnek, de jobban illik rá az anarchista kifejezés. Egyik gyakran használt módszere a különböző társadalmi csoportok és rétegek egymásnak ugrasztása. Például, a városi lakosságot a vidéken élők, az aktív keresőket a nyugdíjasok, a kiskeresetűeket a vagyonosok, az autósokat a gyalogosok ellen hergeli. Így egy adott társadalmon belül többféle, egymást erősítő feszültségek keletkeznek. Mindez ugye ismerős a magyar ellenzék választási kampányaiból? És, ez nem véletlen.

Ben Carson republikánus politikus szerint Hillary Clintonnak Saul Alinsky a példaképe. Szerinte Hillary Clinton Saul Alinskyról „Csak a harc” címmel írta meg szenior diplomamunkáját. Ő az, akit nagyon csodált, és ez később egész filozófiájára hatással volt – állítja Carson. Most már azért így már jobban értelmezhető az a fenyegetésnek is beillő levél, amit a volt amerikai külügyminiszter Orbán Viktornak írt. Mert mit mond Saul Alinsky: Tartsd fenn a nyomást. Ne engedd fel. Folyamatosan próbálj ki új dolgokat, hogy bizonytalanságban tartsd az ellenfelet. Támadj, támadj, támadj minden irányból.

Nem csak Hillary Clinton levele értelmezhető ezekkel a harcias, parancsnak is beillő felszólításokkal. A magyarországi színes forradalom főpróbájának a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szervezett diáktiltakozást szánták. Előtte és utána minden más is volt. Az új kata adózás bevezetését ürügyként akarták a „közösségszervezők” a társadalom destabilizálására felhasználni. De ebbe a körbe sorolhatjuk a pedagógusok bérköveteléseik mögé „bújtatott”, politikailag motivált sztrájkokat, vagy az LMBTQ aktivistáknak az iskolákba történő „benyomulási” szándékát is, előtte pedig a Covid járvány idején a vakcina beszerzés körüli cirkuszt.

„Támadj minden irányból!”