A török ellenzék politikai tőkét akar kovácsolni a tragédiából

Szívet szorongatóak azok a drámai fotók, amelyek a minapi török földrengés követően láttak napvilágot. Ez maga a pokol, városok tűntek el a föld színéről, az áldozatok száma végül még a húszezret is meghaladhatja, a sebesülteké pedig akár ennek tízszerese is lehet.

Az első nagy erejű rengés sorozat még véget sem ért, amikor a Hatok máris támadást indítottak Erdogan elnök és a kormány ellen, mondván, hogy a segítség csak késve érkezett meg a földrengés sújtotta területre. A nyilatkozat kibocsátásakor már az első mentőcsapatok elérték a katasztrófa körzetét, több ezer mentőst, tűzoltót, elit katonai egységek tagjait vezényeltek a térségbe, Törökország a rendelkezésére álló összes erőforrást mozgósította és szívesen fogadta a külföldi segítséget, köztük a magyar kutató- és orvos csoportokat is.

Ha közelebbről megnézzük ezt a hatpárti összefogást, akkor kísérteties hasonlóságot fedezhetünk fel a tavaly április hazai parlamenti választások előtti ellenzék politikai összetétele és a mostani török helyzet között. Ha úgy tetszik, akkor azok, akik beavatkoztak a magyarországi választások előtt a kampányba, most ugyanezt teszik Törökországban is. Némi túlzással, azt mondhatnánk, hogy a „magyar receptet” alkalmazzák, még akkor is, ha az csúfosan kudarcot vallott. (Lengyelországban az őszi parlamenti választásokra akarják a „beavatkozók” összetákolni a Kaczyński ellenes erőket.)

Vagyis Törökországba is egy akolba terelték – egy kivétellel – az összes számba jöhető Erdogan ellenes pártot. Az Atatürk alapította legnagyobb ellenzéki alakulatot, a balközép Köztársasági Néppártól, a mélyen konzervatív és iszlamista Boldogság Pártig. A két pólus között aztán minden van, a közép, jobbközép és a szélsőjobb különböző árnyalatai, választó legyen a talpán, aki el tud igazodni majd közöttük.

A vezetők politikusok összetétele is nagyon hasonló a választások előtti magyar ellenzék „állományához”. Például ott van Ahmet Davutoglu, Erdogan egykori miniszterelnöke, aki az elnöki rendszer bevezetése után kikopott a közéletből, és aki most a Jövő Párt vezetőjeként akar visszakapaszkodni a hatalomba. Vagy Ali Babacan, aki ugyancsak Erdogan kabinetjében foglalt helyet, mint gazdasági miniszter és miniszterelnök-helyette, jelenleg a Demokrácia és Haladás pártjának az elnöke. Sokat elmond személyéről, hogy már kapott meghívott a Bilderberg csoport egyik éves összejövetelére, ahol a globális pénzvilág aktuális eseményeit szokták megtárgyalni.

Valami azonban félrecsúszott az ellenzék összetákolásának nagy igyekezetében. A második legnagyobb ellenzéki párt, a Népi Demokrata Párt, vagyis a kurd párt nem csatlakozott a „Hatokhoz”. Talán azért nem, mert abban benne van a radikális jobboldali, vagy inkább nacionalista IYI, a Jó Párt, amelynek vezetője az a Meral Aksener, aki az Erdogan előtt regnáló kormányban nő létére a belügyminiszteri posztot töltötte be és nem fukarkodott a kurdok elleni támadások kiadásával. Az igazsághoz tartozik, hogy a rendőri akciók a terrorista csoportok ellen irányultak, de így sok volt a polgári áldozat. Az ilyesmit arrafelé nem felejtik el, a múltat nem lehet visszafelé megszépíteni.

A török katyvasz koalíció, a közvélemény kutatások előrejelzései szerint néhány százalékkal vezet a kormányzó Jog és Igazságosság Pártja (AKP) és szövetségese, a Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) előtt. A magyar példából azonban tudjuk, hogy ezek a közvélemény kutatások nem sokat érnek, mert hazánkban is a választások előtt az összes jóslat szoros eredményt ígért.

Viszont az ellenzék és a külföldi „beavatkozók” a földrengés kapcsán esélyt látnak a kormányzat és személy szerint Erdogan lejáratására. A nyugati fősodratú sajtó helyszíni riportjaiban meg is kezdte a hangulatkeltést. Már a második napon arról számoltak be, hogy mint Ali, egy romeltakarító, arról panaszkodott, hogy nincs elég eszköz a törmelék elhordásához. Hol nem lehet találni egy Alit, aki nem mondana ilyesmit, még akkor is, ha mellette a nehéz gépek tonnaszámra pucolják ki a területet?

A mentési munkálatokra való folyamatos panaszkodással akarja az ellenzék elhitetni, hogy a kormány rosszul végzi a munkáját. Ez azonban a tények ismeretében elég nehéz lesz, annál is inkább, mert Erdogan már hatalomra kerülése óta, az elmúlt húsz évben folyamatosan küzd az erdőtüzek ellen és azért, hogy a beruházók tartsák be a szigorú építkezési szabályokat, amelyek alkalmazása csökkentheti a földrengés okozta károkat.

Persze erre is van a Hatoknak ellenérve, mert szerintük, hogy ha betartották a szabályokat miért dőlt össze ennyi ház? Csak a hamis hírek terjesztői éppen azt felejtik el, hogy a romhalmazzá vált épületek többségét még 2000 előtt, az új szabályozás hatálybalépését megelőzően húzták föl.

Ha a hamis hírekből nem lenne elég, akkor, elsősorban a nyugati sajtó, górcső alá veszi a katasztrófa sújtotta területet, amelyet már egyébként is konfliktusosnak értékelt. A törökök, kurdok és a több százezer szíriai menekült együttélését feszültség terhesnek ítélte, ami így persze nem igaz. A konfliktus a kurd terrorcsoportok és a többségi lakosság között alakult ki, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül. Arra kell számítani, hogy a választásokig sok ilyen lejáratni szándékozó hamis állítás lesz.

A kérdés most az, hogy Erdogan és a kormányzat meg tudja-e őrizni lendületét a következő három hónapban a választások megtartásáig, illetve az elnök és kormánya mennyire hitelesen tudja majd a földrengés politikai utórengéseit kezelni.