Németországban a baloldal uralta közmédia az abortuszt, a sterilizációt és a gyermektelenséget is népszerűsíti – INTERJÚ

– A közelmúltban a magyar kormány alaptörvényi szintre emelte a házasság jogintézményének a védelmét, és leszögezte, hogy az egy férfi és egy nő önkéntes életközössége. Valamint kormányzati cél, hogy a népességfogyást a gyermekvállalás ösztönzésével és nem a migrációval kell megoldani. Ez nagy vitákat váltott ki itthon és külföldön egyaránt. Németországban mit gondolnak erről?

– Az SPD/Zöldek/FDP koalíciós megállapodása szerint a születések ösztönzése és a születések számának növelése Németországban nem szerepel a jelenlegi szövetségi kormány politikai céljai között. A Szövetségi Családügyi Minisztérium inkább azt tekinti fő feladatának, hogy a klasszikus házasságot, amely egy férfi és egy nő között köttetik, valamint a hagyományos családmodellt apával, anyával, fiúkkal és lányokkal újradefiniálja a baloldali ideológia mentén és a szexuális kisebbségek egyéni életterveinek támogatása érdekében. Azt tervezi, hogy törvényi szinten is „lecseréli” a hagyományos családot egy „felelősségi közösségre", és felügyeleti joggal ruházza fel az úgynevezett „szociális szülőket”, azaz a tényleges szülőkön kívül más felnőtteket is. Ezen túlmenően jelentősen kiszélesítenék az abortusz lehetőségét a „reproduktív önrendelkezési jog" szavatolására hivatkozva.

– A baloldali koalíció alig egy éves, előtte viszont másfél évtizedig döntően a konzervatív centrumpártok szabták meg a német politika irányvonalát. Persze az is igaz, hogy a melegházasságot Angela Merkel kancellársága idején ismerték el. Ezzel együtt adja magát a kérdés, hogy mekkorát fordult a világ 2021 decembere óta?

– A német demográfiai katasztrófa és a német nép megőrzése az elmúlt évtizedek egyetlen szövetségi kormányának sem volt fontos. Ez tükröződik vissza az alacsony születési rátában: jelenleg 1,5 gyermek jut egy nőre. A mainstream pártok politikája a CDU/CSU-tól a baloldalig alapvetően arra irányul, hogy a nőket elsősorban a munkaerőpiac felé tereljék. Egyoldalú anyagi ösztönzőket adnak a keresőtevékenység folytatásához, és ahhoz, hogy valaki más vigyázzon az adott nő gyermekeire – vagy egyáltalán ne is szüljön gyermeket a világra. A családok állami támogatása a legjobb esetben is szelektív, és anyagilag szinte értelmezhetetlen. Az említett pártok alapvetően nem folytatnak család-, gyermek- és születésbarát politikát. Sőt, az állam az elmúlt évtizedekben fokozatosan megszüntette a demográfiai professzori állásokat, miközben a gendertudományi professzori állások számát jelentős támogatások révén folyamatosan növelték.

– Visszatérve Magyarországra, illetve a hazai tapasztalatokra: a kormányt számos támadás érte, amiért az alaptörvénybe foglalta azt is, hogy az élet a fogantatással kezdődik, azért pedig különösen, mert különböző eszközökkel csökkenteni próbálja a terhességmegszakítások számát, és a nőket gyermekvállalásra ösztönzi. Erről mit gondol?

– Németországban a Szövetségi Alkotmánybíróság kifejezett, a méhben megfogant élet védelmére vonatkozó követelményeivel ellentétben a baloldal uralta közmédia az abortuszt, a sterilizációt és a gyermektelenséget is népszerűsíti. Mivel általában fiatal nőket használnak erre a célra, fennáll annak a veszélye, hogy negatívan befolyásolják azoknak a lányoknak a gondolkodását, akik még csak keresik önmagukat. Ez botrányos! Ugyanis jelen pillanatban statisztikailag a férfiak és nők mindössze öt százaléka szeretne gyermektelen maradni. Ezzel szemben a férfiak 81 százaléka, a nők 77 százaléka szeretne legalább két gyereket. Ha a vágyuk megvalósulna, a születési ráta jóval a népességfogyás megállításához szükséges 2,1-es szint felett lenne. A mainstream pártok és az általuk alkotott szövetségi kormányok azonban nem támogatják őket eléggé abban, hogy az álmukat valóra válthassák.

– Mint a fősodorból kilógó pártnak, mi lenne az Alternatíva Németországért (AfD) megoldási javaslata?

– Az AfD szerint a családpolitikának a fenntarthatóságra, a népességfogyás megállítására kell koncentrálnia. Ehhez viszont meg kell teremteni a szükséges társadalmi és gazdasági keretfeltételeket, továbbá imázskampányok segítségével és a közmédián keresztül is vonzóvá kell tenni a családokról és a gyermekvállalásról sugárzott képet. A gyermekes családoknak nagyobb kedvezményben kell részesülniük, például emelni kell a gyermek után járó adókedvezményeket vagy az adóból leírhatóvá tenni a gyermekek neveléséhez elengedhetetlen árucikkeket. Szóval, anyagilag is ösztönözni kell a gyermekvállalást, erre remek lehetőség lenne a magyar csokhoz és a babaváró támogatáshoz hasonló, lépcsőzetesen csökkenő kamatozású, kedvezményes hitelek bevezetése. Kimondottan követeljük a gyermekbarát társadalom kialakítását és a gyermekbarát kultúra megteremtését. Ehhez többek között az kell, hogy a gyerekekre ne a szegénység „műtéttel könnyen megszüntethető” kockázataiként, hanem az életünk személyes kiteljesedéseként tekintsünk. Ennek megfelelően elkötelezettek vagyunk a meg nem született élet védelme mellett: a születést támogató tanácsadással és a várandós nők megfelelő anyagi támogatásával, az abortuszok reklámozásának tilalmával és az örökbefogadás, mint életmentő jogintézmény megerősítésével hatalmas változást lehetne elérni ezen a téren, de ehhez politikai akarat kell. Ezen túlmenően szorgalmazzuk az állami bérpótló juttatás, egyfajta gondozási díj bevezetését azon dolgozó szülők számára, akik saját maguk szeretnének gondoskodni gyermekeikről hároméves korukig. Bárki bármit is mond, meggyőződésem, hogy a szülők a legjobb pedagógusok!

– A közelmúltban azt olvashattuk, hogy Berlin szerint a népesedési válságra és a nyomasztó munkaerőhiányra kizárólag a bevándorlás jelent megoldást. Az AfD viszont köztudottan ellenzi a tömeges migrációt, hasonlóan a magyar kormánypártokhoz...

– Igen, a volt és jelenlegi kormányzó pártok, a CDU/CSU-tól a baloldalig azon az állásponton vannak, hogy a német demográfiai válságot és az ebből fakadó munkaerőhiányt a tömeges bevándorlással lehet megoldani. A neves népességtudós, Herwig Birg azonban már 2015-ben felhívta a figyelmet arra, hogy a bevándorlás nem állítja meg a német társadalom elöregedését és nem tartja fenn az ország jólétét. Ő is úgy vélte, hogy a tartós megoldás a hazai születési arányszám kettő fölé emelése. A szövetségi kormány rövid és középtávon oktatási programokkal is orvosolhatná a munkaerőhiányt. Emellett észszerű pénzügyi és adópolitikával kell gátat szabni a hazai szakmunkások növekvő elvándorlásának. Csak a saját emberi erőforrások teljes kimerülése – a munkanélküliség felszámolása – után lenne szabad elgondolkozni az Európán kívüli szakmunkások toborzásán, és akkor is oda kéne figyelni arra, hogy a bevándorlók valóban magas szakmai tudással rendelkezzenek, és képesek legyenek a kulturális beilleszkedésre. Továbbá figyelemmel kell lenni a kibocsájtó országok nemzeti érdekeire is, hiszen az olcsó munkaerő felszívásával más államok gazdasági növekedésének esélyeit rontjuk.

– De mi lenne így az Angela Merkel által büszkén vállalt willkommenskulturral és a multikultival – persze a kérdést úgy is feltehetném, hogy milyen sors vár így Goethe és a Grimm-testvérek kultúrájának örököseire?

– Ahogy már mondtam, a harmadik országokból érkező bevándorlás nem szünteti meg a szakképzett munkaerő hiányát Németországban, ellenben komoly bel- és társadalompolitikai konfliktusok okozója lehet. A radikális baloldal hivatkozási alapul fölhasználja a gazdasági helyzetet, de e mögött valójában az áll, hogy megvalósítsák vágyott ideáljukat, a „sokszínű, multikulturális társadalmat", amelyben számos kisebbség él egymás mellett. Ily módon a német nyelvet és kultúrát fokozatosan ki lehet szorítani a mindennapi életből, sőt – végső soron – akár el is lehet törölni azt.