Külföld
Kettős mérce? Biden és Trump hivatalának titkosított iratai - INTERJÚ
A most előkerült minősített dokumentumokról szóló ügyek az amerikai média objektivitásának hiányosságaira világítanak rá
– Biden egy korábbi irodájában, garázsában és könyvtárában is titkosított iratokat találtak. Az ügy azért is nagyon kényes, mert Biden elődjénél is találtak ilyen iratokat, és Donald Trumpot ezért államtitkokkal való visszaéléssel vádolták. Milyen súlyú iratokról lehet most szó?
– Bár számos spekuláció látott napvilágot mindkét ügyben (Donald Trump esetében az amerikai sajtó atomtitkokat, Joe Biden esetében Iránnal kapcsolatos információkat említett), valójában nem tudjuk biztosan, hogy az említett dokumentumok egész pontosan miről is szólnak. Hasonlóképp elmondható, hogy a pontos minősítés sem ismert minden dokumentum esetében. Ennek fényében mindkét ügy fő hírértéke egyelőre abból áll, hogy magas rangú tisztviselők, illetve stábjaik felelőtlenül bántak érzékeny iratokkal.
Törvényi előírás szerint az ilyen dokumentumokat maradéktalanul át kell adni az illetékes szervezetek részére, mégis előfordul, hogy elnökök és alelnökök hivatali idejük végén erről nem gondoskodnak. Joe Biden esetében talán azért kellemetlenebb az ügy, mert jelenleg is hivatalban lévő elnökként szembesül korábbi mulasztásával.
– Elmondható, hogy neki most leginkább a látszat az, ami igazán rosszul esik (hogy Trumphoz hasonlítják)?
– Joe Biden és stábjának mulasztása nem feltétlenül rosszabb, mint Donald Trump iratkezelési hibái, ugyanakkor az előbbi esetben meglepőbb a minősített dokumentumok helytelen kezelése.
Joe Biden és Donald Trump között ugyanis az egyik legfőbb objektív különbség a közhivatalban eltöltött idő: elnökké választása előtt a demokrata politikus 36 évig szenátor, majd nyolc évig alelnök volt, ezért a minősített dokumentumok ügyében minden rossz szándék nélküli emberi mulasztás esetén is nagyobb rutin várható tőle.
A helyzeten nem segített, hogy maga Biden elnök is felelőtlennek nevezte elődjét, amikor az utóbbi hibájára 2022 nyarán fény derült.
– Mennyiben más ez az eset, mint amikor Trump házában bukkantak fel szigorúan titkos dokumentumok?
– Az egyik különbség, hogy míg Donald Trump esetében az illetékes hivatalok már hónapok óta tudtak a hiányzó dokumentumokról, addig Joe Biden esetében az első iratok véletlenül kerültek elő (a másik kettő csomag pedig már az első okán folytatott keresés eredményeképp).
A másik különbség, hogy míg a volt elnök floridai otthonának kutatását többszöri levélváltás előzte meg – sikertelenül, hiszen végül szövetségi ügynököket kellett a floridai birtokra küldeni, amit Donald Trump külön kritizált is.
Ezzel szemben Biden elnök esetében egyelőre nem tudunk ellenkezésről, legfeljebb hallgatásról, ugyanis az első dokumentumok 2022 novemberében kerültek elő, létezésükről még 2023 elején sem tudott mindenki a Fehér Házban. Persze az időfaktor rámutat a leginkább szembetűnő különbségre, nevezetesen arra, ahogyan az amerikai média kezeli a két ügyet: Donald Trump esetében minden fejleményről szinte azonnal értesültek az amerikai választók, Joe Biden esetében két hónapot várniuk kellett, mely idő alatt sor került egy kongresszusi választásra is.
A kettőnek nyilván semmi köze egymáshoz, de az ilyen hírek befolyásolhatják a választók szavazását. Ez utóbbi miatt látnak sokan a republikánus térfélen kettős mércét. Összességében tehát a fő eltérés a kapcsolódó információk kiszivárgásában, illetve a közvetlenül érintett szereplők reakcióiban érhető tetten.
– Hogy maradhattak Joe Biden még alelnöki posztjában ott azok a dokumentumok?
– A probléma egyik forrása, hogy bár a minősített dokumentumokat nem lehet kivinni az illetékes szövetségi intézményekből, az elnökök és alelnökök esetében éveken át rugalmasabb volt a gyakorlat.
A fő kérdés nem az, hogyan kerültek ki ezek az iratok Donald Trump elnöksége, illetve Mike Pence és Joe Biden alelnöksége alatt, hanem hogy miért maradhattak „házon kívül” hivatali idejük lejárta után. Valószínűleg mindegyik esetben az említett személyek, illetve csapatuk egyes tagjainak emberi mulasztásáról beszélhetünk, de ennél többet jelenleg nem tudunk.
– Mitől lett hirtelen „független" az FBI, sőt még a média is?
– A független vizsgálat mind Donald Trump, mind Joe Biden esetében adott, ugyanis mindkét üggyel az igazságügyi miniszter által kijelölt, ám vele szemben autonómiával rendelkező különleges ügyész foglalkozik. Az FBI szakmaiságának megítélése vegyes, ugyanis egyfelől alsóbb szinteken (a nyomozó ügynökök irányába) továbbra is általános a bizalom, másfelől a szervezet magasabb szintű vezetői esetében már nemegyszer előfordult, hogy egyes ügyekben a politikai részrehajlás jeleit mutatták.
A most előkerült minősített dokumentumokról szóló ügyek sem elsősorban az FBI, hanem az amerikai média objektivitásának hiányosságaira világítanak rá.
– Pártpolitikai módon próbálják ezzel felhasználni az Egyesült Államok kormányát? Ez miben merül ki?
– Az amerikai politikai intézményekbe vetett bizalom sajnos megrendülni látszik, ami persze kétpárti jelenség. Az elmúlt években főleg a republikánusok fogalmaztak meg olyan sérelmeket, miszerint a megválasztott demokrata párti elnök vagy a progresszív nézetekkel szimpatizáló köztisztviselők politikai agendákat csempésznek a szövetségi intézmények egyébként pártatlan munkájába.
Elnökök esetében ez részben érthető, hiszen politikai szempontból nemcsak érdekük, hanem kötelességük is arra törekedni, hogy teljesítsék kampányígéreteiket. Demokratikusan meg nem választott, „névtelen és arctalan” köztisztviselők esetében már nem ez a helyzet: e szereplők túlzott aktivitása komoly kérdéseket vet fel, és tovább erősíti az úgynevezett „mélyállam” képét – függetlenül attól, hogy ez utóbbi mennyire valós.
A kérdés tehát elsősorban nem az, hogy vajon ideológiai, illetve pártpolitikai érdekeket mozdít elő valamely közintézmény egy-egy lépése, hanem az, hogy erre milyen módon kerül sor: az intézményekkel való visszaélés leghatékonyabb módja a kevésbé látható és politikailag nehezen elszámoltatható szereplők koordinált összejátszása, ami jellemzően valamilyen bizalmas információ média felé történő kiszivárogtatásában valósul meg, vagy épp soha nem kerül rá sor.
A Trump-elnökséghez és a Biden-alelnökséghez kapcsolódó minősített dokumentumok ügyének eltérő publicitása is ezt sugallja, de más példákat is lehetne említeni (például mindmáig nem tudni, hogy a Legfelsőbb Bíróság abortusz ügyében hozott 2022 júniusi döntésének vázlatát pontosan kinek és hogyan sikerült kiszivárogtatnia).
– Mit gondol az átlag választópolgár? A félidős választásokon a felnőtt lakosság mindössze 43 százaléka elégedett Joe Biden és a demokraták vezetésével. A jelenlegi ügy mennyire befolyásolja a jövőt?
– Az ilyen hibák közvetlen politikai ára hamar kimutatható. Egyrészt különböző felmérések (CNN, ABC News/Ipsos) szerint az amerikai választók legalább 60 százaléka helytelennek tartja mind Donald Trump, mind Joe Biden iratkezelési gyakorlatát, illetve a demokrata és a republikánus szavazók többsége egyaránt helyesli e két ügy különleges ügyészek általi tisztázását.
Mindez azért is komoly fejlemény, mert jelen pillanatban egyszerre zajlik vizsgálat két olyan személy ügyében, akik a tervek szerint jövőre indulnak az elnökválasztáson. Másrészt az ilyen esetek sem Donald Trump, sem Joe Biden párton belüli támogatásának nem tesznek jót, sőt egyesek szerint lényegében a Republikánus és a Demokrata Párton belüli törésvonalak kiszélesedéséről lehet beszélni.
– Joe Biden napjai meg vannak számlálva?
– Republikánus szenátorok már jelezték, hogy nem várható impeachment eljárás az elnök ellen, ami egyrészt érhető, hiszen valójában még mindig nem tudni az ügy részleteit. Másrészt a szenátusban eleve demokrata többség van, ezért egy megalapozatlan eljárásának sem lenne értelme.
Harmadrészt pedig sem az intézmények, sem az amerikai közvélemény nem igényli az ilyen politikai drámákat. Vélhetően tehát egyik ügynek sem lesz érdemi jogi következménye, ahogy egyébként Hillary Clinton 2016-os e-mail-botrányának sem volt.
