Indiában csekély összeget érnek, sokszor mégis eladják a lányokat

Az arab lap a huszonkilenc éves Nazima Begum történetén keresztül mutatja be, hogyan is működik ez a rendszer, és esetében hol tart. Jelenleg három gyerekével egy egyágyas szobában él Srinagarban, a férje szívbetegségben elhunyt, nincs kire számítson.

Nyugat-Bengáliából rabolták el, onnét az 1600 kilométerre lévő Kasmírba szállították, ahol eladták az emberkereskedők egy húsz évvel idősebb férfinak. Jó pénzt fizetett a későbbi ura, 250 dollárt. Mármint a rablóknak.

Nazima nem itt született, a falujából vonattal érkezett 2012-ben Nyugat-Bengáliába, mert azt hallotta, egy civil szervezet szegény hátterű nőknek és lányoknak keres munkát Nyugat-Bengál fővárosában, Kolkatában, s úgy döntött, felszáll a hatórás vonatútra.

Rekkenő hőségben érkezett meg úti céljához – egy nagy üvegépülethez. Volt ott néhány férfi és sok nő – egyesek vele egykorúak, mások idősebbek – emlékszik vissza az online cikkben Nazima. Itt megitatták egy kardamom illatú teával, és percek múlva már nem tudott beszélni. Mivel nem tudott tiltakozni, két férfi egy kint várakozó autóhoz vezette.

Nem volt civil szervezet, nem volt munkahely a szegény nőknek és lányoknak, nem volt kiút a bénító szegénységből, amely meghatározta Nazima életét – csak emberkereskedők várták, hogy kizsákmányolják…

Az indiai Nemzeti Bűnügyi Nyilvántartási Hivatal 2020-ban több mint 1700 embercsempész esetet rögzített. Ez magában foglalja a házasság, rabszolgaság és prostitúció céljából keresett felnőtteket és gyermekeket is. A szakértők szerint azonban ez csak a jéghegy csúcsa.