Külföld

Az olasz kormányt próbálják zsarolni az NGO-k

A következetes szigor lehet az Olaszországba beáramló migráns seregek feltartoztatásának receptje. Ennek fényében született egy törvény, amelyet Matteo Piantedosi belügyminiszter terjesztett elő. Ennek egyik fontos pontja, hogy már az olasz partok felé tartó NGO hajókon félúton el kell indítani a politikai menedékjogi kérelmek elbírálását. Az új év első napjaiban azonban ellentámadásba lendültek az úgynevezett segélyszervezetek.

Az olasz kormányt próbálják zsarolni az NGO-k
Már többször felmerült, hogy az NGO-k és az embercsempészek között szoros kapcsolat alakult ki
Fotó: AFP/Matthew Mirabelli

Emlékeztetünk Giorgia Meloni miniszterelnöknek a migrációval kapcsolatos tiszta és érthető mondataira: „Tévedés ne essék, nem és nem lesz Olaszország a migránsok édenkertje, arról nem is szólva, hogy nyilvánvalóvá vált, csupán a jómódú »menekültek« engedhetik meg maguknak a menekülési díjszabás igen borsos árát.”

Több mint egy hónapja tele volt a sajtó az idegen zászló alatt Olaszország felé tartó két segélyhajó kikötésének történetével. Az egyik hajó Bari városának kikötőjében horgonyzott le, a másik, azaz a Geo Barents Salerno felé tartott. Ez utóbbin esett meg egy gyalázatos, az NGO-hajók üzemeltetőire jellemző embertelen zsarolás technikai bemutatója, amire korábban nem tértek ki a tudósítások.

A segélyhajóra felengedték a Manifesto újság riporterét, aki riportban mesélte el az eseményeket, amiket a Twitter-oldalára feltöltött videóval illusztrált.

„Alig hagytuk el Afrika partjait, már üdvrivalgástól zengett a hajó. A segélyszervezet vezetője bejelentette, ismét olasz kikötőbe hajózhatnak emberiességi okokból. A kérdésemre, hogy miért nem kötöttek ki Egyiptomban vagy Tunéziában, amik szintén biztonságos országoknak számítanak, és milyen humanitárius okok miatt kell ismét olasz kikötő felé venni az irányt, a dühtől elvörösödő fejű vezető kioktató módon emlékeztetett, nem gondolom komolyan: »ezek a meggyötört emberek nem Afrikában keresik a boldogság kék madarát«, majd fél centire az arcomtól előhozakodott a megszokott mantrával, mely szerint egy keresztény országnak kutya kötelessége a »menekültek« feltétel nélküli befogadása, pláne a rossz időre és a fáradságtól elnyúzott emberekre tekintettel. Vendégként visszafogottan reagáltam: »Csak nem ön fog egy olasztól keresztényi viselkedést követelni, miután sok-sok millió menekült az olasz emberek költségén teng-leng minálunk.« Ezek után lemerevedtem a döbbenettől, a hidegtől reszkető, halálosan fáradt menekültek a felcsendülő diszkózenére vad bulizásba kezdtek.” 

Ez a történet jól mutatja ezeknek a szervezeteknek az agresszivitását, amelynek tükrében már nem is meglepő, hogy a legfrissebb hírek szerint a segélyszervezetek azt követelik, ők jelölhessék ki, melyik kikötőben köthessenek ki.

Kapcsolódó írásaink